Káel Csaba: "Élővé tenni Budapest energiáit"

Káel Csaba a Müpa vezérigazgatója és aktív operarendező. A CAFe Budapesten Kékszakállújával találkozhatunk, mely a budapesti premiert követően nemzetközi fesztiválmeghívásnak is eleget tesz 2016 őszén Shanghajban.

CSETE BORBÁLA - 061.hu

Hogy esett a választása a Kékszakállúra a CAFe kortárs fesztivál bemutatójaként?
A Bartók-év miatt is jelentős eseménynek gondoljuk a bemutatót: Bartók 135 éve született. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál a XX. század eleji kávéházak művészekre ható inspiratív hangulatát szeretné a jelenlegi Budapestre vetíteni. Azóta is büszkék vagyunk erre a korra, rengeteg ihletet merítünk belőle: az építészek mellett zenészek, költők, színészek, festők, gondolkodásmódja a mai napig élőnek hat. Nagyon nehéz ugyanakkor élő és közvetlen kapcsolatot teremteni ma a művészek és a közönség között, valahogy sérültek az emberi kapcsolatok… Egykor barátaik, szerelmeik élete természetesen hatott az alkotók művészetére és fordítva is igaz volt ez. Nagyjainkról közterületeket neveztek el, vannak róluk szobrok, s mi elfelejtjük, hogyan éltek. Bartók kapcsán a mai képzőművészetbeli hatásáról a Ludwig Múzeumban is szó esik majd. Szinte pejoratív a kortárs jelző, ezen is változtatni, javítani szeretnénk, a kortársság nekünk azt jelenti hogy a mi életünk fogalmazódik meg a művészeten keresztül, ez egyfajta párbeszéd.

A XX. század eleje mitől bír ekkora erővel bír a mai napig?
A Kékszakállú kapcsán kikerülhetetlen a mű mai napig ható elképesztő ereje: dramaturgiailag egyedülállóan erős, egy igazi kihívás. A színpadra állításhoz sok precíz instrukcióval rendelkezünk a szerzőktől, mégis megtalálható egy olyan kódrendszer is, amellyel maivá varázsolható az előadásunk. Az örök férfi-nő kérdésben, ahol az ősi viszonyrendszer mára sok ponton át lett értelmezve, és sok jelentéstartalom, főként érzelmi, háttérbe lett szorítva, tudunk újat mondani. A világ érzelemmentesítettsége jellemző, az angolszász kultúra szégyenlőssége, egyébként disszonáns módon akár a popslágerekben utolérhető. A Kékszakállú egy balladai sűrűségű történet, pszichológiai csomópontok sorjáznak, ahol az érzelmek előtörnek. A díszletvilágban is kibontjuk ennek a pszichológiai rendszernek a csomópontjait. Közelítünk: két ember, amíg nem ismeri egymást, van egy képe a másikról, ezt követik a csalódások-remények különböző fokai. A mű végére azonosulási lehetőséget szeretnék felkínálni. A Shanghaji Nemzetközi Fesztiválra visszük novemberben a pesti premier után A csodálatos mandarin kíséretében. A célunk egy olyan interpretáció létrehozása, amely a közönséget itthon és külföldön is megszólítja.

Milyen kapcsolódási lehetőségeket kínál a mostani fiatal alkotók számára a CAFe?
A kortárs értelmezés sokszor szinte "a múltat végképp eltörölni" radikalizmusával bír. Szép lassan jövünk rá, mindennek van előzménye, és valami felé tartunk. Számunkra, mai budapestieknek nagy energiát ad a századelő Budapestjének szellemi pezsgése: Európa hat "must see" városának egyike voltunk, az amerikaiak ide jöttek tanulmányozni a városstruktúrát. Közép-Európa szellemi központja lett Budapest, ezek az energiák feltárandók, összefüggésbe hozhatóak jelenünkkel, nagyon kevés városnak adatott meg ilyen kincs. Ahogy az angolok leltározzák a tárgyi és szellemi örökségüket, és a gazdasági folyamatokban is jelentőssé tudják tenni. A jelen piacgazdaságában az a feladatunk, hogy energiákat tudjunk felszabadítani, ami által a közönségünk közelebb tud kerülni önmagához. A kortárs fesztivál is így dolgoz fel témákat, velünk élő alkotók művészetén keresztül reflektálunk saját dolgainkra. Ebben az évben vendégünk lesz a legnagyobb élő zeneszerző, az immár 81 éves Krzysztof Penderecki. Lengyelországban kezdődött egy magyar évad a Varsói Könyvfesztivállal, mi a CAFén szintén Lengyelországot látjuk vendégül, az Art Market kapcsolódásképp lengyel művészeket hív.

Hogy változott a CAFe koncepciója?
A brandet három éve megújítottuk: az októberi eseményeket szinergiaként, összművészeti fesztiválként szeretnénk értelmezni. A Budapesti Őszi Fesztiválnak annak idején nem volt erre lehetősége, noha ez egyébként a bája is volt; kísérleti dolgoknak tudott inkább a terepe lenni. Kísérleteknek kívánunk terepet biztosítani továbbra is, meghívunk már meglévő produkciókat, a legizgalmasabb mégis a létrehozás. Saját szellemiségünket öntenénk formába, és közönségként sok külföldi látogatót szeretnénk hívni. Általában lesajnálón szoktak nyilatkozni a romkocsma turizmusról, két éve elkezdtünk efelé is nyitni: ha már budapesti legénybúcsút terveznek, igyekszünk hatékonyan elérni őket a mi programjainkkal is.

Mekkora a nézők között a külföldiek aránya?
Fejlesztjük a direkt módszereket, az interneten pedig magától értetődő és pontos információkat kapunk. A fesztiválunk építkezése összefügg ezzel, mitől lehet egyszerre lokális, csak itt elképzelhető, mégis külföldről is vonzó a kínált program. Sok visszatérő vendégünk van, októberben maga a város is csábító. A stratégiai kulturális turisztikai fejlesztés pontosan erről szól, akár a fürdők bekapcsolásával.

Visszatérőben volna Budapest rangja?
Ezért még nagyon sokat kell tennünk, többdimenziós a visszacsalogatási munka, hogy szellemileg is vonzók legyünk. A Müpa mellett nemsokára konferencia központ épül. A csikós-gulyás kultúrája mára kikopott, új impulzusok kellenek. Hívó energiákat mutatunk fel: egy innovációs cég ha fejleszt Budapesten, fontos lehet az idecsábítandó szakemberek tekintetében, hogy egyébként mit tud adni még a város.

Mit tud ehhez nyújtani a Müpa?
A Müpa a jelen századelő sikertörténete. Mindenféle produkciót be lehet nálunk mutatni: nagyzenekart, operákat, könnyedebb műfajokat. Szellemi csomópont vagyunk, különböző műfajok találkozási terepe, a Ludwig Múzeummal szinte a teljes művészeti palettát képviseljük. A párbeszédről szólunk: az elmúlt tíz évben több, mint ötmillió ember járt nálunk, a világsztárok színe-java a hazai művészekkel karöltve. Hajlamosak vagyunk kevéssé elhinni egy magyar előadó vagy alkotó rangját, és nekik is meg kellett tanulni ebben a közegben viselkedni. Komoly nemzetközi kapcsolatrendszerek épültek ki, a magyar kulturális életben az urbanista-népies vitát is túlhaladtuk. A néptánctól az operáig minden megél nálunk, speciális közönségünk van, akik egyébként nem találkoznának másutt, agora lettünk. A közös élmény beszédtémát ad, közösséget teremt.

Fotók: HORVÁTH PÉTER GYULA