Búcsú a fegyverektől – a Haverok fegyverben című vígjátékról

Ha fegyverekkel üzletelsz, majdnem olyan gyorsan gazdagodhatsz meg, mint amilyen gyorsan becsapódik a kilőtt golyó, tehát csak arra kell vigyázni, hogy elkerüld a lövedékek röppályáját, de legalább ilyen veszélyes, ha hazudsz a terhes feleségednek, vagy ha átvágod gyerekkorod legjobb haverját.

PZL – 061.hu

Todd Phillipsnek remek casting directora van, a Másnaposok Alenje (Zach Galifianakis) nélkül nem működött volna a csúcsra járatott kanbuli, ahogy a Haverok fegyverben meséje sem ért volna semmit az Efraim Diverolit alakító Jonah Hill nélkül, akinek még a közepes poénjait és a film vége felé már uncsi vihogásait is megkajáltuk, olyan erős vígjátéki figura. És a Haverok fegyverben annak ellenére szerethető, hogy a szenzációs alapanyag (a Rollling Stone irodalmi igényű összeállításban tálalta a két hülye gyerek sztoriját) számos ziccerét nem csapta le, és megmaradt egy szórakoztató karriertörténetnél, amiben hőseink annyi kokaint szívnak fel, hogy az árából újra lehetett volna indítani Studio 54 diszkót és felfuttatni a Los Angeles-i pornó-völgyet.

Szóval Efraim Diveroli (Jonah Hill) és David Packouz (Miles Teller) lúzerek, nem végeztek a Yale-en, de bármikor elpöffentenek egy kis dzsót, és közben elmerengenek azon, hogy milyen vagányak voltak az általános iskolában. David már családot alapított, férfiakat gyúr, ami nem a legfelemelőbb szakma, különösen akkor nem amikor a maszírozás közben lecsúszik a kuncsaftról a törölköző, ráadásul a neje (Ana de Armas) is terhes, így mindenképpen elő kell teremtenie a pénzt a babakelengyére. És ekkor tűnik fel egy temetésen Efraim, a gyerekkori barát, aki megmutatja, hogyan kell összehozni egy 300 millió dolláros szerződést a Védelmi Minisztériummal. Ja, hogy ez az egész fegyverkereskedelem, és hogy az árut és Irakba kell leszállítani? Nos, ez az apró betűs rész.

Aztán beutazzák a világot, az iraki halálzónán át Albániáig, majd Miami tengerpartjáig, miközben lövésük sincs az AK-47-esekhez. A film nem egy Oliver Stone-vádirat, mentes a brutális jelenetektől, a háború úgy tűnik, tényleg egy nagy buli, aminek olyan partikellékei vannak, mint a kokain és a diszkógömb. Végül is, vígjátékról van szó, maximum annyi fér bele, hogy Davidet összeverik egy tiranai mellékutcában. Persze, nem a moziban kell moralizálni, hanem az egyetemi szemináriumokon, de ha már az alkotók ennyire hangsúlyozzák, hogy a sztori igaz történeten alapul, akkor legalább egyszer megmutathatták volna, hogy milyen következményei vannak az AK-47-es lőszerek rendeltetésszerű felhasználásának.

A Haverok fegyverben szocióban tartott (ezúttal kétezres évek közepi kulisszákat vettek le az alkotók) karriermese, láttunk már ilyet, a tőzsdétől (A Wall Street farkasa) és felmosórúd forgalmazásig (Joy) igen széles a spektrum, de míg mondjuk Scorsese filmjében igazi drámát, felemelkedést és bukást látunk, addig a Haverok fegyverben című mesében annyi a dráma, hogy David kap néhányat az arcába az albánoktól és hogy pár hétre elköltözik tőle a felesége, de nem is bukik igazán nagyot, hiszen a hallgatásáért cserébe levágnak neki egy szeletet az albán tortából. Szóval, biztos, hogy Oliver Stone vagy Scorsese másképp nyúlt volna az alapsztorihoz, de mivel Todd Phillips csinált belőle filmet, majdnem olyan lett, mint a Másnaposok (a soundtrackben ezúttal is bemásoltak egy Wolfmothert), csak nincsenek benne majmok, törpék és tigrisek, de kb. ugyanaz a cirkusz.

Haverok fegyverben (War Dogs)
amerikai vígjáték, 90 perc
Rendezte: Todd Phillips
Főszereplők: Jonah Hill, Miles Teller, Ana de Armas
Bemutató: 2016. augusztus 18.