Felül a gálya – A Ben Hur 2016-os remake-filmjéről

A Ben Hur remake-nek akkora esélye volt arra, hogy jó legyen, mint annak, hogy Juda családja meggyógyul a leprából. Nem sok. A csodálatos felépüléshez történetesen szükség volt Jézusra, aki épp akkor támadt fel, viszont amikor a remake készült, a világ éppen pusztulásra van ítélve, többek között az ilyen filmfeldolgozások miatt.

PZL- 061.hu

Nyilvánvaló, hogy a Ben Hur remake-et a kocsiverseny és a tengeri ütközet köré forgatták, minden más csak előkészítés volt, és e két jeleneten kívül valójában semmi nem volt kidolgozva a 2016-os filmben, de az is meglepő volt, hogy Hollywood nem takarta ki Jézust, sőt szöveges szerepet is kapott, pedig 1959-es klasszikusban Krisztus úgy tűnik át a vásznon, mint a torinói leplen a körvonalai. Nem közelített rá a kamera, és nem is beszélt. De ezzel kellett volna kezdenünk: felesleges volt elkészíteni az adaptációt, olyan, minden olyan volt, mintha a Trónok harca díszleteit használták volna fel, egy vasárnap délután a TV2-őn futó fantasy sorozatban, csak nem a kitalált középkorban, hanem a kitalált ókorban játszódik a történet, így aztán belefért a díszletbe néhány kétezres évek eleji goa enteriőr is, és a ruhák is inkább a Zara szabadidő dresszeit idézték, mintsem az ókori Júdeát.

Mert vannak filmek, amiket egyszerűen nem lehet újra megcsinálni, annyira beégtek a retinánkba. El tudjuk képzelni a Keresztapa vagy a Star Wars remake-jét? Na, ugye. És persze, már 1907-ben, és 1925-ben is készült egy-egy Ben Hur vízió, logikus lenne a kérdés: miért ne lehetne megmutatni ennek az ókori univerzumnak néhány újabb aspektusát? Nos, azért, mert az 1959-es változat egyszerűen felülmúlhatatlan. A 11 Oscart bezsebelő William Wyler alkotás ma is etalon, így csak valami mást lehet csinálni, vö: Gladiátor. Persze, nyilván voltak producerek, akik szívesen megnézték volna a fogatversenyt és a tengeri ütközetet és talán még Jézust a kereszten is IMAX-teremben, de ahhoz a 2016-os film zavarba ejtően kis pálya. Már a szereplőválogatást is elcseszték, a címszerepet Jack Hustonra bízták, aki kb. annyira volt szerencsés választás, mint 1983-ban Pelsőczi Lászlóra bízni a főszerepet az István, a királyban, ami annyira nem jött be, hogy a farsangi bálokon senki nem akart István lenni, mert Koppány sokkal jobb fej volt. Jack Hustont a Gengszterkorzó bérgyilkosaként ismerhetjük, míg a Messalát alakító Toby Kebbell is olyan bambán néz, mint Enrique Iglesias bármelyik videó klipjében.

A 2016-os Ben Hur semmiben nem különbözött a homok - és föld színekre komponált, gyolcsba tekert misztikus kalandfilmek képi világától, technológiai újítások sem adtak új perspektívát, egy vasárnap esti Trónok harca minden szempontból veri a 2016-os Ben Hurt, pedig az csak egy végtelenített tévéfilmsorozat. Az Ilderim sejket alakító Morgan Freeman rasztaparókában úgy nézett ki, mint Whoopi Goldberg néhány whisky után. A kazah Timur Bekmambetov (Abraham Lincoln, a vámpírvadász) 2016-os verziója számos motívumban tér el az 1959-es, 11 Oscar-díjjal jutalmazott alkotástól.

Például nem a meglazult tetőcserép indítja be a lavinát, ezúttal egy zelóta fiú akarja lenyilazni a római parancsnokot, de a szekérjelenet híres lándzsás kereke is kimaradt. Most Jézus igazi szereplője a filmnek, míg Wyler úgymond tapintatosabb volt. Ezek után felmerül a kérdés: az épületek mellett a filmek miért nem kapnak örökségvédelmet? Ahogy nem lehet máshol, más kövekből újraépíteni a római Colosseumot, úgy semmi értelme olyan egy olyan filmet újraforgatni, amelyeknek minden kockája az amerikai szórakoztatóipar ikonikus pillanata. Illetve lehet, de ahhoz az alázat mellé tehetségre és krisztusi csodára is szükség van.

Ben Hur
amerikai film
rendező: Timur Bekmambetov
szereplők: Jack Huston, Toby Kebbell, Nazanin Boniadi, Morgen Freemann
Bemutató: augusztus 18.