Hajtincsek rejthetik a Bounty utolsó titkát
Fémdobozba őrzött copfok DNS-vizsgálata deríthet fényt a Bounty angol hadihajó zendülőinek egyik utolsó titkára. A megfejtésben a legkiválóbb brit törvényszéki genetikusok nyújtanak segítséget.
MTI
A Bounty legénységének egy része Fletcher Christian első tiszt vezetésével 1789. április 28-án lázadt fel William Bligh kapitány ellen, akit 18 hű matrózával, némi vízzel és élelemmel csónakba raktak és sorsukra hagytak a Csendes-óceánon. A lázadók visszatértek Tahitira, ahol előtte állomásoztak, többen közülük azonban Christian vezetésével tovább mentek a Pitcairn-szigetre. Tudták, hogy Anglia expedíciót fog indítani az elfogásukra, de úgy vélték, a távoli szigeten nem találják meg őket. Mind a mai napig élnek ott leszármazottaik.
2013-ban a kaliforniai Pitcairn Study Center hozzájutott egy fémdobozhoz, benne tíz hajtinccsel, valamint egy zsebkendőhöz, amely állítólag az egyik zendülő, William McCoy lányáé volt. A tíz copfocskából hét tartozott a feltételezések szerint a lázadókhoz, három pedig polinéziai nőkhöz, akik 1789 szeptemberében Tahitiról a Pitcairn-szigetre indultak a felkelőkkel. A tincseket egy brit gyűjtő özvegye ajándékozta a kaliforniai intézménynek, férje a Sotheby's egyik aukcióján jutott hozzájuk 2000-ben.
A copfok eredetét mindeddig nem sikerült bizonyítani, a londoni King's College kutatói azonban a legmodernebb DNS-vizsgálatok révén azt remélik, kiderülhet végre, hogy valóban a lázadóké voltak-e.
"Amennyiben a vizsgálatok bizonyítják, hogy igen, az lesz a zendülők létezésének egyetlen kézzel fogható bizonyítéka. A szigeteken mindössze egyikük, John Adams sírja ismert, a többi nyolc hajós maradványainak hollétéről csak spekulálhatunk" - mondta a The Times című brit lap hétfői számában Herbert Ford, az intézet igazgatója.
A King's College kutatói újgenerációs szekvenálással (NGS) fogják vizsgálni a tincseket. Nehézséget jelenthet számukra, hogy a hajszálakban nincs nukleáris DNS, az csak a haj gyökerében található. Tartalmaznak viszont mitokondriális DNS-t, de az csak női ágon öröklődik. "Először is látnunk kell, hogy ki tudunk-e nyerni elegendő mennyiségű mitokondriális DNS-t. A tincsek a feltételezések szerint több mint kétszáz évesek, nem tudjuk, milyen környezeti hatásoknak voltak kitéve" - mondta Denise Syndercombe-Court, a kutatók egyike.
-Nehezebb feladat lesz olyan DNS-mintát találni, amellyel a tincsek összevethetők. Ehhez azonosítani kell a lázadók anyai felmenőit - anyjukat, nagyanyjukat, ha más nincs, a nővérüket -, majd ezen a női ágon kell leszármazottat találni.
Fotó: dailymail.co.uk
