Hatalmas avantgard kiállítást nyit a Kieselbach
Nemes Lampérth Józsefnek, a magyar avantgárd egyik legeredetibb egyéniségének eddigi legnagyobb gyűjteményes kiállításán 126 művet mutatnak be szerdától Budapesten, a Kieselbach Galériában.
MTI
Kieselbach Tamás galériatulajdonos a keddi sajtótájékoztatón elmondta: a galéria hat termében 126 műalkotást tekinthetnek meg az érdeklődők: a 12 múzeumból és 13 magángyűjteményből érkező képek jelentős része több mint 50 év után most először látható. Az utolsó teremben azoknak az alkotóknak a művei láthatók, akikre leginkább hatott a művész festészete. Nemes Lampérth inspirációt adott az Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és Patkó Károly nevéhez fűződő újklasszikus mozgalom tagjainak, de rajtuk keresztül hatása egészen Barcsay Jenő munkásságáig eljutott - hívta fel a figyelmet.
Hangsúlyozta, hogy a méltatlanul elfeledett festő életműve modellértékűnek számít több szempontból is. "A mindössze 33 évig tartó életmű nagyon nagy intenzitást produkált, és szenvedélyből, erőből, nemes őrületből született" - hangoztatta a galériavezető, hozzátéve, hogy a rövid művészi pályafutást - a tusfestményei, akvarell- és pasztell képei, ceruza-, kréta- és szénrajzok mellett - mindössze 28 olajkép reprezentálja. Ezek közül 15 múzeumban található, és csak 13 festménye került az idők során magángyűjteményekbe. Művei szétszóródtak, több közülük elpusztult, vagy csaknem egy évszázadon át lappangott. Életműve gyakorlatilag ismeretlen Magyarország határain túl - tette hozzá.
Kieselbach Tamás szerint a világszínvonalú életmű újrafelfedezésével a céljuk, hogy nemzetközi téren gyökeresen megváltoztassák a magyar festészet pozícióját.
Felhívta a figyelmet arra, hogy több traumatikus élmény is érte élete során az érzékeny idegrendszerű művészt. Hősiesen harcolt az első világháborúban, a fronton háromszor sebesült meg, az itt szerzett élmények maradandó nyomott hagytak benne és feltehetően hozzájárultak későbbi elmebajához. A háború alatt született művei remekműveknek számítanak - hívta fel a figyelmet.
Pályafutását felidézve elmondta: a vesztes háború után, 1919-ben kortársaihoz hasonlóan részt vállalt a Tanácsköztársaságban, amelynek bukása után emigrációba kényszerült és Berlinben telepedett le. 1920-ban Fritz Gurlitt neves műkereskedő galériájában Moholy-Nagy Lászlóval közösen nyílt kiállítása. Ekkor még Nemes Lampérth jóval tehetségesebb festőnek tűnt, mint a később világkarriert befutó Moholy-Nagy. Majd Alfred Gustav Ekström gyűjtő meghívására Svédországba utazott, ahol eluralkodott rajta az elmebaj: összefüggéstelenül beszélt és óriási nemi szerveket festett. 1921 elején visszatért Budapestre, elmegyógyintézetbe került, de a következő egy-két évben még néhány kitűnő tusfestményt készített, viszont többé már sosem hagyhatta el hosszabb időre a kórházat, majd 1924-ben meghalt.
Kieselbach Tamás felhívta a figyelmet Gelencsér Rothman Éva művészettörténész Nemes Lampérth Józsefről szóló, kiadás előtt álló monográfiájára is. Gelencsér Rothman Éva művészettörténész hangsúlyozta: a festő életművéről eddig csupán két kisebb tanulmány született, festményei a magyar múzeumok raktáraiban hevernek és alig láthatók kiállításon.
Mint mondta, Nemes Lampérth nagy szegénységben élt, sokszor nem volt elég pénze, hogy olajfestéket és vásznat vásároljon, ezért született kevés olajképe. Párizsi ösztöndíja alatt is családja támogatására szorult. Egy év alatt az eddigi kutatások szerint egyetlen festménye készült a francia fővárosban, a kép a Pont Neuf-öt ábrázolja.
Svédországban azonban már kapott vasznat és olajfestéket, valamint modellt is biztosított számára Alfred Gustav Ekström gyűjtő. "Itt először került olyan gazdagságba, amely hozzájárulhatott betegsége kialakulásához" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a megőrült festő ekkor készült képeit a milliárdos felesége elégette. A többi festményt a festő halála után az egyik testvére semmisítette meg. Nemes Lampérth József gyűjteményes kiállítása szeptember 13-ig tart nyitva.
Vezető képen: Nemes Lampérth József Utca a Gellért-hegy oldalában című festménye
