Jelenetek a bábuk életéből - A Last Shadow Puppets a Sziget zárónapján
Heroikus gesztus volt a Last Shadows Puppets színházi kulisszát idéző fellépése a Szigeten, hiszen a fesztivál a David Guetta-féle festék - és konfetti partyk után már leginkább egy Red Bull röpnapra emlékeztet, amit az F1 időmérő edzése után tartottak a mogyoródi aquaparkban. De a Last Shadow Pupetts műsorával, a Muse és a Sigur Rós szombati, Noel Galagher hétfői fellépésével visszahelyezte a Szigetet a régi hagyományába: a fesztivál áramellátását újra a rock and roll adta, nem pedig egy aggregátor, ami egy dodzsemre és a céllövölde hangszóróira is rákötöttek.
PZL– 061.hu
A Las Shadow Puppets fellépése a Sziget utolsó napjára esett, de még így is sikerült telt házas hangulatot varázsolniuk a Nagyszínpad elé, ami nem kis dolog, hiszen ilyenkor sokan már asztalt és sátrat bontanak. A zenekar a színház kulisszáját választotta, ami az esetükben logikus lépés, az illúziót a nehéz függönyöket idéző piros szín és a vonósok (!) kottaállványa adta, minden más rock and roll volt, hidegháborús esztrád pop, James Bond nem hivatalos, elveszett filmjeinek soundtrackje, turbósított spagetti-western, de az egészben benne volt Máté Péter fellépése a mezőkovácsházi Aranykacsában is.
Fotó: Balogh Zoltán /MTIValójában az Arctic Monkeys-főnök Alex Turner és Miles Kane kalandozása Scott Walker hangképét vette le, csak az egésznek adtak némi british-pop dinamikát. A dolog működik, a Last Shadow Puppets az egyik legjobb dolog, ami a 2000-es években történt, jelenleg ennél az alkalmi formációnál nincs coolabb dolog az Egyesült Királyságban. Mivel minden a rock and roll gesztusokról szólt, a mozdulatokról, a pózokról, a földön fetrengésről, a béna szemüvegekről, a rock and roll úrfelmutatásról, gyónásról, áldozásról, nem kellett semmi, csak néhány elektromos árammal megszólaltatott hangszer.
Fotó: Balogh Zoltán /MTIA duónak két lemeze jelent meg, számítani lehetett rá, hogy ezeket variálják, egy sima, egy fordított, de mivel az Everything You've Come To Expect című új album hosszabb, mint a legendás 2008-as The Age Of The Underdstatement, így némileg borultak az arányok, és a show inkább az új lemezt bemutató gesztus volt, mint bármi más, ami szintén rendben volt. Bámulatos volt a két srác közötti harmónia, lejött, hogy nemcsak a rock and rollt bírják, hanem egymást is. Mivel az új albumon energikusabb megszólalásokat is hallhatunk, számítani lehetett arra, hogy lesz húrszakadás, földindulás, fetrengés, és persze minden kap majd némi karikatúraszerű idézetet.
A zenekar egyszerre nyerte volna meg az Aviaton-nel az 1968-as táncdalfesztivált, mindent elhappolva az Illés elől, de a paksi Total 85’ punkfesztről sem zavarták volna haza őket. Ezt csinálja valaki utánuk! Soha rosszabb zárónapot. A dobozgitárral és focilabdával egyszerre zsonglőrködő KISZ-titkárt csuklóból hozó Turner, és a selyemköpenykében leginkább egy Las Vegas-i kokaindílert idéző Kane showja feltette a Sziget i-jére a pontot, ilyen az, amikor nemcsak pengetővel szólal meg jól a gitár, hanem egy gyógyegér napszemüveg szárával is.
Vezető fotó: Balogh Zoltán / MTI
