Ősrobbanás és vulkáni hamu - A Sziget történetének egyik legjobb napja
Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy a 2016-os Sziget legjobb ajánlata volt a Budapesten először fellépő Sigur Rós, és a nálunk immár ötödször játszó MUSE koncertje. Még az összeállítás is passzolt, persze fura lett volna mondjuk David Guetta elé rakni Jónsi Birgisson izlandi zenekarát. A Sigur Róst látni már egy fesztiválon is fura, de a szabadság szigetén semmin nem csodálkozunk, még azon sem, ha lenne egy nap, amikor a tinik nem akarnának ötpercenként szelfizni Zacher Gáborral.
PZL – 061.hu
Kétségtelen, hogy a Sigur Rós túlságosan is statikus egy ekkora színpadon, a fesztivál közeg nehezített pálya, mégis: a Sziget történetének egyik legfontosabb fellépése volt a zenekar bő egy órás műsora. A rock nem igényli, hogy az angyalok nyelvén szólalj meg, nem igényli az angyalszárnyakat, különben sem lehetne bemenni velük a szűk művészbejárókon. A Sigur Rós a rock teljes tagadása, Eyjafjallajökull vulkán hamujánál is finomabb és sötétebb szférikus hangköltészetük mégis megszólalt a Szigeten. Heroikus verseny volt a color party után a szivárvány minden színében virító ifjúságnak egy másfajta színt hozni. Mondjuk a finoman szitáló vulkáni hamu árnyalatait, és a hulló hó neszezését, ami elnémít mindent, így még azt is meghallanánk, hogy valaki a Sziget sarkában Quetchua sátorszeget szúrna a nedves talajba.
MTI Fotó: Mohai BalázsKözel sem voltak annyian a Nagyszínpad előtt, mint a Rihanna koncertjén, viszont ahhoz képest, hogy Magyarországon az izlandi követség munkatársain kívül csak néhányan tudnak a Sigur Rósról, és azok is személyesen ismerik egymást, meglepő, hogy szépen megtelt a keverőig a nézőtér. Oké, valószínűleg szinte mindenki külföldi volt, szóval, jó lenne, ha nemcsak a "hogyan részegedjek le 15 másodperc alatt" versenyszámokat vennénk át a brit turistáktól, hanem a sznobizmusukat is. Fokozatosan építkező, végül teátrális csúcspontokra felfutó zenéjük egyszerre volt a csend zaj általi megjelenítése, és a zaj lecsendesítése is. A Sigur Rós koncertje az év egyik legfontosabb kulturális eseménye volt Magyarországon.
A MUSE immáron harmadszor lépett fel a Szigeten, de ezt cseppet sem bántuk, ez nem Prodigy vagy Faithless effekt, mondhatnánk azt is, hogy jöhetnének gyakrabban is, elvégre közmegegyezés szerint is a világ egyik legfontosabb és egyben az egyik legjobb koncertzenekara Matt Bellamy triója. Az első, 2002-es Sziget-fellépésük is revelatív volt, igaz, akkor még nem írták meg a Black Holes & Revelationst, a kétezres évek egyik kulcslemezét, amit nem lehetett túlszárnyalni, ezért a fiúk úgy gondolták, hogy csinálnak mást, ami ugyanolyan ősrobbanás lesz a rockban, mint a 2006-os album, csak már jobban be tudjuk kalkulálni a robbanás hatósugarát.
A koncert a tavalyi Drones albumra épült, ami a Black Holes & Revelations mellett a legjobban sikerült lemezük, meglepő, hogy egy évvel később jutottak el hozzánk, de jobb később, mint soha, ugyanis a kortárs pop piacán jelenleg nincs erősebb színpadi megszólalás egy MUSE fellépésnél. Még akkor sem, ha a Szigeten néha bántóan rossz volt a hangosítás, hol elhalkult, hogy felerősödött a zene. De amikor minden együtt volt, akkor olyan kozmikus energiák szabadultak fel, hogy senkinek nem lehettek kétségei: az Isten a MUSE zenéje ihlette a bolygók és a csillagok teremtésénél. Ezt hívják rock and rollnak, ezek az energiák szabadultak el a hatvanas évek elején, amikor indult a Beatles, amikor Rolling Stones cirkuszt és barna cukrot kínált a népnek, vagy amikor Johnny Rotten 1976. december 9-én a színpadról lecsulázott egy punkot Manchesterben.
Az ellenszélben egyre inkább Németh Lojzira emlékeztető Matt Bellamy nemcsak olyan precízen játszik, mint egy atomóra, de erős a színpadi jelenléte is, az, amikor magyarul azt mondja, hogy Jó estét Budapest, az utoljára Révész Sándornak állt ilyen jól, 1979. szeptember 23-án a Budai Ifjúsági Park színpadán. Tökéletes rockshowt láthattunk léggömbökkel, ember formájú konfettikkel, festékkel, egyéb installációkkal, és főleg egy bivalyerős setlisttel (Psycho, Map of the Problematique, Hysteria, Supermassive Black Hole, Starlight, The Handler, Knights of Cydonia, stb…) A MUSE megmutatta, hogy a rock matematika, és hogy két pont között a legrövidebb út a jól karbantartott gitárszóló.
Fotó és nyitókép: Mohai Balázs/MTI
upset
