Virágot a sanzonbizottságnak! - A Hangok és ütemek című kötetről

Hangok és Ütemek címmel új kötettel gazdagodott a magyar könnyűzene rajongóinak könyvespolca. A munka tíz interjú és közel száz történet segítségével mutatja be milyen nehéz volt bekerülni a rádióba vagy a televízióba, esetleg eljutni egy varsói koncertre. A kötet szerzői a rendszerváltás előtti időszak ízlésformáló szakembereivel beszélgettek.

LEIRER TÍMEA - 061.hu

Kevesen ismerték részleteiben azt a semmihez nem hasonlítható miliőt, amelyben a rendszerváltás előtt a könnyűzene működött. Mai szemmel nézve félelmetesnek tűnhet a cenzúrák és állandó ellenőrzések központilag irányított időszaka, mégis ekkor készültek a mai könnyűzene mérföldkövei. Hangok és Ütemek című kötetben a rendszerváltozás előtti könnyűzenei élet szereplőjével készült életútinterjúkat olvashatunk. A kötet négy szerzője Csatári Bence, Jávorszky Béla Szilárd, Papp Máté és Rozsonits Tamás riportalanyai nem a zenészek, hanem korszakalkotó ’”háttéremberek” voltak, akik az időszak legismertebb dalainak - stílszerűen szólva - zenei alapját adták.

Vass Norbert, a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzése alprogram koordinátora, a könyv szerkesztője elmondta: a Hangok és ütemek – tíz életút zenével című kötetben kutatási céllal készült beszélgetések szerkesztett, lábjegyzetelt változatát rendezték sajtó alá. „A magyar könnyűzenei élet e korszakának kutatása gyerekcipőben jár Magyarországon, most kezdjük összerakni a személyes történetekből a rendszerváltás előtti könnyűzene fejlődéstörténetét” – mondta Vass Norbert. – „A kötet interjúi, afféle puzzle darabkák, apró részei a magyar könnyűzene történetének.”

Szerencsésebb régiókban vaskos kézikönyvek, több ezer órányi hanganyag, dokumentumfilmek és fényképes adatbázisok igazítják útba az érdeklődőket. Vass Norbert szerint a huszonnegyedik órában kezdődött a kutatás, az örökség megőrzésére létrehozott alprogram küldetése, hogy a hazai rockzene kezdeti korszakának személyes történeteken alapuló dokumentációját adja. „Ezeknek zenekarvezetőknek, karnagyoknak, rádiós- és televíziós szerkesztőknek, »daltulajdonosoknak«, hangmérnököknek, dzsesszkutatóknak az életútja összekacsint a 20. század politikatörténelmével. Leleteket mentünk a múlt századból, bemutatjuk, hogyan sikerült egy sajátos politikai rendszeren belül maradandót alkotni és életművet létrehozni - mondja Vass Norbert.

Folyamatosan zajlik a korszak nagyjainak „kikérdezése”, a Cseh Tamás Program weboldalán napról napra bővül az interjúk tárháza. A kötet beszélgetőpartnerei között nincs sem rock sztár, sem korábban reflektorfényben álló figura. A szerzők kifejezetten azokat a szakembereket szerették volna bemutatni, akik a könnyűzene történetét a háttérből „irányították”. A Magyar Rádió zenei szerkesztői, a Magyar Filmgyártó Vállalat hangmérnöke vagy a Magyar Televízió zenei szerkesztője akaratlanul is formálta a közönség ízlését, zenei világát és látásmódját azzal, hogy milyen dalokat és előadókat „engedett” az éterbe, vagy a képernyőre. A sztorikból kiderül, hogy döntéseik nem voltak mindig veszélytelenek, hiszen nekik is alkalmazkodni kellett az akkori rendszer elvárásaihoz és bizony nehéz volt megtalálni azokat a kiskapukat, melyeken keresztül zenéjük bekerülhetett az akkori médiába. „Azoknak az életét, akik a színpadon álltak, dokumentálják a hang- és filmfelvételek. Mi viszont kíváncsiak voltunk azokra az emberekre is, akik mindezt alakították, akik a háttérből irányították az eseményeket.Ők a nagyközönség számára kevésbé ismertek, pedig nélkülük talán nem is létezhetett volna a magyar könnyűzene” - mondja Vass Norbert.

Melyik pesti presszókban szólt az ötvenes években a legfinomabb dzsessz? Hogy festettek a mindennapok a Magyar Rádió Könnyűzenei Osztályán és milyen eredők határozták meg a Magyar Televízió könnyűzenei kínálatát 1989 előtt? Milyen hosszú lehetett a külföldi turnéra induló szocialista rocksztárok haja? A kötet interjúiból választ kapunk a kérdéseinkre. Mai ésszel elképesztő olvasni Pentz Zsolt beszámolóját, aki a Nemzetközi Koncert-igazgatóság Könnyűzenei Osztályának vezetője volt a nyolcvanas években. Ő felelt azért, hogy milyen zenei exportcikkeket nyújt Magyarország a baráti szocialista országoknak. Rengeteg rafinált ötletre volt szükség, hogy zenészeink kijussanak egy-egy lengyel vagy csehszlovák koncertre. A rockzenészek természeten már akkor sem szerették, ha rövid hajjal kell a színpadra lépniük, az akkori szocialista „etikett” azonban mást diktált. Ezért elmentek lófarokba fogott hajjal, jólfésülten a bizottság elé, aztán már a turné másnapján kibontották a hajukat.

Számos interjú alapanyaga több, mint tízórás volt, a beszélgetéseknek sokszor csak a szellemi és fizikai kimerültség szabhatott határt. Az interjúk nagy része a riportalanyok otthonában készült, így a könyv szerzői a beszélgetés közben megnézhették azokat a tárgyi emlékeket, amiről éppen beszélgettek. Kovács György hangmérnök beszámolója közben például előkerült az LGT Mindig magasabbra”című albuma... Kovács György a Magyar Filmgyártó Vállalt hangmérnöke volt, az első, akit egy lemez felvételére nem a Magyar Hanglemezgyártó Vállalattól delegáltak. Presser Gábor őt kérte fel albumuk elkészítéséhez. Természetesen nagy volt az ellenállás, szabotázs akciókkal próbálta megakadályozni a teljhatalmú vállalat, hogy az LGT album felvétele és keverési munkái máshol készüljenek, de nem jártak sikerrel. A Kovács György közreműködésével készült album mérföldkő lett a hazai könnyűzenei életben. Kovács összesen kilencven lemezt készített a következő harmincöt év alatt. „Ha ezeknek a csodálatos embereknek a munkáját megismerjük, közelebb kerülünk ahhoz, hogy megismerjük a múltunkat és talán támpontot adhatunk a jövő feltörekvő generációjának is.” - mondta Rozsonits Tamás, a könyv egyik szerzője, aki azt is kiemelte, a könnyűzenei örökség megőrzése és archiválása terén “az utolsó órában vagyunk”, rengeteg zenetörténeti kincs fog elveszni, ha nem kezdődik meg az egyre rosszabb állapotban fellelhető adathordozók, lemezek és fotók mentése.

Vezető kép: Leirer Tímea
Fotók: Horváth Péter Gyula, Leirer Tímea