"A tévét a gyerekek miatt dobtuk ki" - Szirmay Ágnessel beszélgettünk a Szerelemre castingolva című új ifjúsági regényéről

Szirmay Ágnes a magyar irodalom titokzatos szereplője, aki eddig főleg a hátterben dolgozott, gondozta férje, a Babérkoszorú-díjas Kemény István könyveit, segítette lányai, a költő és filmes Kemény Lili munkáit, illetve tanácsokkal segítette a versekkel, slam-szövegekkel és prózákkal előálló Kemény Zsófit. Másfél évtizedig a Barátok közt dramaturgja volt, megszámlálhatatlanul sok írót és költőt segített ki azzal, hogy megbízta őket a sorozat dialógusainak írásaival. És most megjelent első regénye, a kamaszoknak szóló Szerelmre castingolva című könyv.

PZL - 061.hu

15 évig voltál a Barátok közt dramaturgja. Mennyit változott a kamasz szleng, az ifjúság nyelve azóta, hogy a kilencvenes évek végén elindult a sorozat?
Rengeteget. De egy tévésorozat nyelvezete eléggé stilizált, vagyis egy olyan irodalmi és/vagy köznyelvet várnak tőlünk, ami korosztályoktól, műveltségi rétegektől, tájegységektől független, tehát amit mindenki ugyanúgy megért. Természetesen időnként van a figuráknak egy-két jellegzetesebb vonása nyelvileg is, például a Vajdaságból jött szereplő nem tett a személynevek elé névelőt, míg a pesti nyelvhasználathoz szokott többi szereplő általában igen, hiszen nekik így természetes. Vagyis hiába változik a kurrens szleng, mi csak elég messziről követhetjük. Bár az is igaz, hogy még így is megkértük a fiatal szereplőket, hogy ha véletlenül beírtunk nekik valami cikis szlenget, javítsák ki nyugodtan.

A regényed hősei a sorozat figuráihoz képest más nyelvet beszélnek? Lazábbak? Mást engedhet meg egy regény, mint egy sorozat?
Nem sokkal lazábbak. De teljesen más miatt döntöttem úgy, hogy nem fogok szlenget használni, mint tévésként. Az az oka, hogy a szleng nagyon hamar elavul, ez meg mégiscsak egy regény, amit nem egy-két évre ír az ember. De például a lányom, Kemény Zsófi, aki megírta a világ legszebb kamaszregényét (Én még sosem a címe, és 2014-ben jelent meg szintén a Tilos az Á kiadónál) éppen ellenkezőleg döntött: ő ugyanabban a szlengben írta meg a regényét, amit a mindennapokban is használ, vállalva azt is, hogy a káromkodásokkal és a túlzottan laza, élőbeszédet követő mondatszerkesztéssel egy csomó olvasót elriasszon. Azt mondta, ez így autentikus, és ha ez a szleng el is avul hamar, de legalább valóságosan tükrözi a 2010-es évek ifjúságinyelv-használatát.

Mit tudtál hasznosítani a Barátok közt stábjában eltöltött 15 évből? Másképp kellett szőni a regény konfliktusait ahhoz képest, ahogy a sorozatban ment előre a cselekmény?
Nem, éppen úgy kellett. Vagyis lehet, hogy nem úgy kellett volna, de én nagyjából úgy szőttem, ezért is lett a sorozat címe Szappanopera, nem csak azért, mert egy szappanopera forgatásán játszódik.

A Barátok köztben minden dialógusokba volt szedve, erre állt rá a kezed, magad is írtál epizódokat… Könnyű volt átállni a dialógusok helyett a prózára?
Nagyon könnyű volt átállni, és nagyon felszabadító. Hihetetlen könnyebbség, hogy pár egyszerű szóval leírhatom, hogy egy szereplő mit gondol és érez, nem kellett semleges mondatokba és nehezen eljátszható instrukciókba rejtjelezni. De ahogy végignéztem a könyv írásképén, azért elég sok párbeszéd van benne. (Nem is beszélve arról, hogy egy részét a regényben forgatott sorozat, az Ész és szerelem jelenetei teszik ki.)

Nagyon sok írót, költőt segítettél ki azzal, hogy dialógusokat írhattak a sorozatba. A teljesség igénye nélkül kik fordultak meg az író csapatodban? Mondták-e utólag azt, hogy sokat segített nekik egy-egy regény megírásakor a Barátok-féle tapasztalat?
Azokról tudnék listát írni, akik nevükkel vállalták a sorozatot, de az a lista sokkal szűkebb lenne, mint a valóságos. Az írók jó része számára napi sorozatba dialógusokat írni az kábé olyan, mintha pornóznának. Na jó, ez túlzás, inkább olyan, mintha félmeztelenül fotóznák le őket. „Fiatal voltam, kellett a pénzt” – érted. Nem adhatom ki őket egy jól irányzott névsorral. A Barátok köztben rengeteg tapasztalatot szerezhettek, ezt mindannyian jól tudják. És igen, néha fel is emlegetik.

Mindkét lányod ír, akik relatíve közel vannak a kamaszkorhoz. Mit mondtak, rendben voltak a figuráid? Hiteles a történeted? Adtak esetleg tanácsot, segítettek valamivel?
Mikor megírtam egy-egy részt, „ráengedtem a keresőt”: így hívtuk azt, mikor Zsófi megkapta és elolvasta. Általában a szobája előtt ültem, a fülemet rátapasztottam az ajtóra, hogy halljam: hányszor nevet fel, vagy hányszor fújja ki az orrát. Lili már nem lakik otthon, úgyhogy ő főleg csak e-mail-ekben kommunikált velem a dologról, de mindkettejüknek pecsétet kellett ütnie az anyagra, hogy ki merjem adni a kezemből. Lili egyik alaptanácsa például az volt, hogy ebben a sztoriban egyáltalán nem érdekes a család, ne húzzam az időt a szülőkkel való jelenetekkel. Úgyhogy majdnem az összeset kihúztam.

Ismertek a rendszerváltás előtti nagy költők múzsái, viszont az elmúlt 25 év múzsái közül talán te vagy az egyik legismertebb. Kemény István számos verset, könyvet írt hozzád. A hétköznapokban is tudatában vagy ennek a múzsa szerepnek? Egyáltalán, hogy kezeled?
Vastag bőrt növesztettem. Mert azért ezek a versek, valljuk meg, nem a magyar irodalom könnyesen gyönyörű szerelmes versei közül valók. Szóval nem mindet teszem ki az ablakba. Ahogy a gyerekeim verseiből sem az az oltalmazó, bájos anya képe rajzolódik ki, amilyennek látni szeretném magam. És persze hiába erősködnek mindig, hogy az nem is én vagyok, meg hogy a költői én nem azonos a költővel, én is magyar szakos voltam, elég pontos elképzeléseim vannak erről a dologról.

„Igazából tényleg nem vagyok rendszeres nézője a sorozatnak, hiába van minden este a tévében.” – olvashatjuk a regényedben. Ez eléggé real… Nektek nem volt tévétek, miközben másfél évtizedig tévésorozatot készítettél. Nem voltál kíváncsi arra, hogy mit hozott ki a stáb egy-egy jelenetből? Vagy a vágószobában megnéztétek?
A tévét a gyerekek miatt dobtuk ki. Elég tudatos anyuka voltam, az a „csak tiszta forrásból”, porcelánbaba/fakocka/nowaltdisney-típusú. Így a gyerekek nem szoktak hozzá alapból a multitaskinghoz, maradt idejük rajzolni, játszani, beszélgetni egymással és velünk. Viszont a Barátok köztöt hosszú évekig reggel kilenckor ismételték. Beértünk az irodánkba, nyomtunk magunknak egy kávét, ledobtuk magunkat a kanapéra, és megnéztük az előző esti adást. Mert nekünk is meg kellett tanulni, hogy amit leírunk a papírra, az hogy néz ki képernyőn. Ja, és az irodánkban is évekig be volt kapcsolva a stúdió képe (és hangja), egészen addig, míg egyszer a kellékesek el nem kérték a tévénket egy díszletbe, azzal a szöveggel, hogy másnap visszahozzák. Khm. Így aztán évekig nem néztük a stúdiófelvételt sem, mire pedig tényleg visszahozták a tévénket, már mi nem bírtuk a multitaskingot, és soha többet nem kapcsoltuk be.

Egy kamaszoknak szóló regényben milyen szinten jelenhet meg az erotika? Közismert, hogy a „mai fiatalok” mindent korábban kezdenek. Ezzel kalkulál a derék szerző?
Természetesen. Nem tudom, hogy a könyvkiadásban van-e pontos leírás arról, hogy mit lehet és mit nem, de mivel én sorozatdramaturg vagyok, és a televíziózásban hajszálpontosan megtanultam, hogy mi a különbség a 12-es, a 16-os és a 18-as karika között, ezért nem is jártam utána. Ha valami, hát ez a véremben van. Bár amikor jött az ötlet, hogy kamaszregényt írjak, elolvastam néhány folyóméternyit ebből a típusú irodalomból, és akkor azért meglepődtem. A mostani ifjúsági (címkeszerűen YA, vagyis Young Adult) regényekben sokkal vadabb és durvább erotika a szokás, mint a képernyőn. Az én könyvem főszereplői 16 évesek, tehát az ő esetükben tévében max egy szemérmes csókig juthatnának el, de döbbenten vettem tudomásul, hogy pl. a nagyon népszerű Maggie Stiefvater, Simone Elkeles vagy J. L. Armentrout könyveiben a szintén 16 éves szereplők között olyan jelenetek vannak, amiket én leginkább szoftpornónak neveznék. Szóval edzem magam, hogy a következő kötetben nálam is életszerű legyen a kapcsolati fejlődés.

A Stern Virág, azaz a Csillagvirág szereplőd neve azonos a konkurens sorozat, a Jóban-Rosszban klinikájának a nevével. Ez véletlen?
Magyarországon jelenleg két hazai gyártású napi sorozat van, és nagyon vigyáztam, hogy egyikre se lehessen konkrétan ráismerni. Se a karakterekre, se a gyártási folyamatra, se a forgatókönyv pontos formátumára stb. Mivel nem tudom letagadni, hogy a Barátok közt-ben dolgozom (és nem is szeretném), ezért elrejtettem néhány kis utalást a Jóban Rosszban-ra is, ezek közül az egyik Stern Virág neve. És nagyon örülök, hogy felfedezted.

Ha jól tudom, újabb regényen, és egy forgatókönyvön dolgozol. Mit lehet ezekről a munkákról tudni?Az újabb regény a Szerelemre castingolva folytatása. Egyelőre a kiadóval három részt tervezünk belőle, a másodikat már nagyban írom, de a harmadik történetvázlata is készen van már. A forgatókönyv pedig egy kis csoda: Oláh Katával (aki a film rendezője is lesz) írjuk, a a marosvécsi kastélyban játszódik 1925-ben, szereplői valóságos személyek, a főszereplő pedig az a Szilvássy Carola báróné, akinél kevés érdekesebb nőalakot lehet találni a huszadik század magyar történelmében. Volt hadiápoló és filmrendező, és ő volt az első magyar nő, aki a repülőre ült. Vaskos regények szólnak róla, és nem mellesleg ő bábáskodott az Erdélyi Helikon megszületésénél. Plusz írt egy szuper szakácskönyvet is, Kipróbált receptek címmel. Ugye mindenki érzi, hogy egy ilyen cím mennyi lehetőséget rejt?

Fotó: Pereszlényi Erika, Kemény Zsófi