Élve, halva, kövéren és kopaszon – P.Mobil 2016-os kiadványairól

Schuster Lóránt volt már varjú, asszony, átlagember, csillag, főnix és szamuráj, újabban nyári mikulás is, akinek van zsákjában minden jó, és bizony néha virgács is - a Kaptafa című könyvében deresre húzta egykori zenésztársait. Most viszont csak a piros almákkal és a mogyorókkal foglalkozunk, a P. Mobil 1979-1996-os korszakát bemutató tripla albummal, az Élve vagy halva dupla DVD-vel, amely a Gesaroltól számított 47 év rock and rollt dokumentálta, és itt van még kísérő ajándékként a hivatalosan nem kapható, de koncerthelyszíneken mégis beszerezhető Móóóóbil! című, a zenekarhoz írt leveleket tartalmazó válogatás Rozsonits Tamás szerkesztésében.

PZL – 061.hu

Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy a P.Mobil a magyar rocktörténet egyik kulcszenekara, akkor alakultak, amikor véget ért az 1973-ig tartó hatvanas évek, azon az eseményen mutatkoztak be, amely lezárta ezt a bizonyos beat-korszakot. Ez volt a Miskolci Rockfesztivál, ahol leáldozott az Illésnek, ahol mindent vitt a Bergendy, megcáfolva csillagászat néhány alaptételét, például azt, hogy miből is van a Hold. Nemcsak a beatnek lett vége, de egyben megszületett a nagybetűs ROCK is. A P.Mobil Illés-paródiával búcsúztatta Levit és Tinit, és néhány olyan kemény riffel, ami húzósabb volt az Add a kezed egyébként meglepően kemény témájánál is. A P.Mobil aztán 1977-re egy olyan műsorral állt elő, amivel simán felléphettek volna a Rainbow előtt is – ez csak onnan jut eszünkbe, hogy a Móóóbil! című kiadványuk hátoldalán a Rainbow Long Live Rock And Roll lemezén látható fotót vették kölcsön.

A zenekar nemcsak tematizálta hetvenes évek végi rock and rollt, de egyben a legnagyobb hatású honi zenekarunk volt. A P.Mobilnál sokkal nagyobb eladásokat produkáló Eddára is nagy hatást gyakorolt Schuster Lóránt zenekara, már csak ezért is indokolt volt, hogy megjelenjen e korszaknak lehető legteljesebb dokumentációja. A Mobil első nagy periódusát a Nagy P-sorozat tavaly megjelent, szintén három CD-s csomagja, az 1976–1979 közötti, ún. Vikidál-évek tartalmazza. Idén publikálták a második részt, az 1979 és 1996 közötti, ún. Tunyogi-éveket bemutató kiadványt, aminek első két CD-je az 1983 április 29-én, a Budai Ifjúsági Parkban rögzített Magyar Fal koncertet dokumentálja.

A harmadik lemezen Tunyogi Péter-évekből kapunk egy válogatást, amin bár hallható néhány 1980 és 1985 között készült koncertfelvétel, de alapvetően a kollekció az újraalakulás utáni évekből válogat. Nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy az 1979 és 1985 közötti időszak a zenekar második aranykora volt. Lehet, hogy 1978-ban volt a legjobb a P.Mobil, de az biztos, hogy 1979 és 1985 között volt a leginnovatívabb. Ez a megszüntetve megőrizve korszakuk, amikor nemcsak az Kétforintos dalt, az Utolsó cigarettát nyomták el minden bulin üzembiztosan, de olyan kísérleti darabok is születtek, mint az Átlagember, vagy az Aranyásó szakkör. A P.Mobil az 1983-as Heavy Medálon nemcsak metál paródiákat adott elő, de egyben először játszottak lemezre magyar nyelvű heavy metál karakterű dalokat (Metálmánia, Lámpagyár).

Nem könnyű a P.Mobil 1979 és a 1996 közötti periódusát feldolgozni, még akkor sem, ha 1986 elejétől 1993-ig, azaz nyolc évig a zenekar inaktív volt. Ketté kell választanunk ezt a periódust, mert nem lehet a zenekart a tér-időtől függetleníteni, nem lehet nem tudomást venni mindazoktól a társadalmi hatásoktól, amiben a Mobilizmo, a Heavy Medál és a Honfoglalás című lemezek születtek. Ezek a Kádár-korban rögzített albumok voltak, és nehéz úgy hallgatni a Babolcsai nénit, hogy ne kalkulálnánk be: a lemez végül nem 1985-ben, hanem 1994-ben jelent meg.

Egyszerűen ilyen a rock, erős a korhoz való tapadása. 1981 őszén megjelent Mobilizmo után kevesebb kalózkoncert kazetta készült, már lemezminőségben is hozzáférhetőek voltak a dalok, és nem is mentek olyan változásokon keresztül, mint a hetvenes években. 1984-ben és 1985-ben lehet, hogy többször voltam P.Mobil koncerten, mint otthon, így arra is emlékszem, hogy sokszor a felkonfok is ugyanazok voltak, mégis minden buli más volt, más volt a szaga, a tapintása, máshogy szólt a dob, az egyik helyen sercegett a neon a vasútállomás várótermében, más helyeken nem. És ettől tud érdekes lenni ez az időszak: mivel már nem vették fel annyian a bulikat, sokkal nagyobb lett az aranyfedezete egy-egy koncertnek. És persze az sem igaz, hogy nincs dokumentálva ez a korszak, rengeteg koncertfelvételem van winchesteren ebből az időből, és az sem igaz, hogy takkra ugyanúgy játszottak el minden dalt 1980 és 1985 között, még szövegbeli módosulások is felfedezhetőek.

Pont a kis különbségek miatt izgalmas a házi mobil monográfusi munka. Például Az óra körbejárt című dalt csak 1984-ig énekli Tunyó azzal a felütéssel, hogy Nincs már füst a víz felett... Amikor 1984-ben újra összeállt a Deep Purple, már így szólt a dal: Van már füst a víz felett… Sajnos, pont ez a finom különbség nincs rajta a gyűjteményen, de van helyette más. Itt van például a teljes 1983-as ifiparkos koncert, ami a Tunyós felállás csúcsidőszaka, itt érett be igazán a zenekar, nagyon együtt vannak, jó is szól a keverős felvétel, érthető, hogy Lóri ezt a koncertet pécézte ki.

Készíthetett volna egy afféle országjárós emlékkönyvet is, hiszen a P.Mobil talán a legjobban dokumentált magyar zenekar, több száz óra archív felvétellel Mezőkovácsházától Sopronig, mindenhová szúrhattunk volna képzeletbeli gombostűket a térképen, de Lóri inkább az egységes hangzás mellett voksolt, ami sok szempontból érthető, alapvetően logikus lépés, hiszen egy koncert, egy előadás minden üvöltése, lihegése, minden mozzanata dokumentált, egységes hangképpel és atmoszférával, míg a művházas bulikat nem is mindig sikerült jól kihangosítani. Ez rendben is lenne, a 34 (!) számból álló tracklista is változatos, a zenekar minden korszakát felöleli, itt vannak a régiek közül a Rocktóber, a Tűzimádó, a Simli Show, a Forma 1, itt vannak az első két lemez dalai, és a buli részint már előlegezi is az 1984 őszén megjelent Honfoglalás albumot is.

Persze, titokban reméltem, hogy gondos kezek beválogatják mondjuk az 1985 nyarán megtartott gyomai Mobil-koncertből azt, amikor Lóri viccesen átszólt a Kner Nyomda dolgozóinak, hogy ne a koncertet hallgassák az üzem ablakaiból, hanem menjenek dolgozni... Vagy ott van a mezőkovácsházi koncertjük, aminek estéjén megszerveztük, hogy a buli után a temetőben alszunk... Már ki is néztünk néhány kriptát, amikor is a temető mellett lődörögve megállt mellettünk egyik osztálytársunk apja, és hazavitt kocsival. És ez így volt rendjén, egy P.Mobil-koncertnél nem kell nagyobb kaland. És a is igaz: egy koncertlemez nem kívánságműsor, nem a diszkóban vagyunk, hogy kérjük a lassú blokkot, vagy a You're My Heart You're My Soult… Az album kifogástalan reprezentációja a zenekar nagy korszakának, amikor egyensúlyt teremtve az erőben egy sima egy fordított jeligére játszották az új és a hetvenes években fogant dalokat.

Az Élve vagy halva című DVD-gyűjtemény heroikus kísérlet arra, hogy képben is megörökítse Schuster Lóránt a zenekar életművét. Ez egy fésületlen, vagány összeállítás, ami többé-kevésbé tartja a kronológiát. Van itt minden, amit felvihetünk a gályára, ha jön az özönvíz: legérdekesebbek az 1973-as és 1983-as diósgyőri rockfesztiválok bejátszásai, és persze nem a képminőségért fogjuk szeretni az összeállítást, hanem a dokumentum értéke miatt. Ugyanis örüljünk, hogy ránk maradtak. Hallhatjuk a Prézli dalt és a Ha én ló lehetnék című paródiákat is, és bizonyára nincsenek sokan, akiknek megvolt képben a Budapest Sportcsarnok 1982-es avatása, ahol is fellépett a Saga előtt a P.Mobil (Eredetileg úgy volt, hogy csak a P.Mobil zenél azon az estén.)

A nagy magyar művházas korszakot, ahol is a koncertek nagy része zajlott a hatvanas évektől napjainkig, alig őrzi filmfelvétel. Nos, a P.Mobil videói ezt az időszakot is remekül dokumentálják. Itt van a Babolcsai néni-féle fotózás filmes dokumentációja is, de hallhatjuk és láthatjuk is Tunyót gitározni Az óra körbejár című számban. A DVD-t alapvetően a mobil monográfusoknak ajánljuk, a 75 trackből álló gyűjteményben az alapdalok többször ismétlődnek különböző verziókban, de így legalább össze tudjuk hasonlítani, hogy Zeffer vagy éppen Cserháti a jobb billentyűs, ha éppen egy Móri Ezerjó és egy tóalmási parasztkolbász elfogyasztása mellett erre támadna kedvünk a régi harcostársakkal.