Könnyű szerelmek, igaz színek – Phil Collins The Singles című lemezéről

Napokban jelent Phil Collins The Singles című válogatáslemeze, ami megkönnyíti a rádiós szerkesztők és a rajongók dolgát is, ha utat szeretnének vágni az életműben. A dupla album első részén a gyorsabb, táncosabb dalok szerepelnek, míg a második korongon a lassú felvételek. Nem bonyolították túl a szerkesztést, ahogy a borítót sem: a téglafalas sormintával csak tescós kiadványokon találkoztunk az utóbbi években, de a bérszámfejtőre emlékeztető Collinsnak jól áll ez a civil lazaság.

PZL- 061.hu

Phil Collins egyszer milliók szeme láttára hajtott végre egy kísérletet, amiben bebizonyította, hogy lehet egyszerre két helyen, sőt két földrészen is, amikor a Live Aid fesztiválon, a londoni Wembley-ben és a philadelhiai JFK stadionban is fellépett, sőt Claptonnak és a Led Zeppelin tagjainak is dobolt. Concorddal ment, ami már a technikatörténet része, a LIVE AID pedig a popkultúra önálló fejezete. Szóval, Collins nemcsak egyszerre több helyen is meg tudott jelenni, de képes volt arra is, hogy hiteles maradjon, mint prog-rock Genesis dobosa és mint a diszkó klubok csetlő-botló kis embere. Collins nemcsak a poptörténet, de az irodalomtörténet része is, hiszen feltűnő epizódszerep jutott neki Bret Easton Ellis Amerikai pszicho című regényének a Genesis-lemezekről írott betétjében „Mindazonáltal az a véleményem, hogy csapatban Phil Collins jobb művészi teljesítményt nyújt, mint amikor szólózik.” Ezzel nehéz is lenne vitatkozni….

A válogatás majdnem minden dalát remaszterizáltak, meglepő módon pont a nyitó számot, Collins egyik legnagyobb slágerét, az Easy Lovert nem, ahogy kimaradt a You’ll Be In My Heart kicsinosítása is a 34 dalos kollekcióból. Kétségtelen, hogy Collins maga volt az igényes, rádióbarát sláger szinonimája, senki nem írt ennyi feszes, táncolható, sok esetben mégis gitáralapú slágert, ott van mindjárt az Easy Lover, a Two Hearts, a gépi basszusukra és fúvósokra épülő épülő funkos Sussudio – ez igen erős felütés, és innen sem ül le a slágerjárat…

Collins élvezi a stílusgyakorlatokat, vannak itt funky, vannak latin és karibi ritmusok, de abszolút nyomot hagyott a lemezen a nyolcvanas évek hangszerelése, nyilván ő volt a mintaadó hangképben és attitűdben is, a kisebb produceri irodák a Collins-féle slágercéh szabályzatát használva dobták piacra a szerényebb képességű egynyári sztárjaikat. Akit nem zavar, hogy a válogatás olyan, mintha a művész születésnapjára összeállított Sláger rádiós szombati Phil Collins maraton, annak bátran ajánljuk a kollekciót. A rocktól a Paul Simon-féle world musicon át a szerepjáték diszkóig minőségi a program, a szórakozott művész lírai énjéről (In The Air Tonight, True Colors, stb.) már nem is beszélve.

Phil Collins
The Singles
Warner
17+16 szám 70+65 perc

Kép: Warner