Visszapillantó tükör - 82 éves lenne Garas Dezső
Emléktáblát avattak Garas Dezső tiszteletére pénteken Budapesten, a Nemzet Színésze, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas művész szülőházán, a VII. kerületi Alsó erdősor utca 10-es szám alatt. A 2011-ben elhunyt színművész 82 éve, 1934. december 9-én született.
061.hu, MTI
Az eseményen Törőcsik Mari felidézte, hogy először Garas Dezsővel lépett a Nemzeti Színház színpadára, statisztáltak mint főiskolások Az ember tragédiája című előadásban, utoljára pedig a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban játszottak együtt. "Vele léptem a Nemzeti színpadára, és ő velem lépett utoljára a Nemzeti színpadára. Köszönöm azoknak a színészeknek, akik eljöttek, mert mindannyian többet érdemlünk" - fogalmazott a Nemzet Színésze. Garas Dezső születésének 82. évfordulóján az emléktáblát Vattamány Zsolt polgármester, Ráday Mihály és a művész fia, Garas Dániel operatőr együtt avatta fel. Az eseményen a művész családja, tisztelői és számos művész megjelent, többek között Kende János, Gárdos Péter, Sándor Pál, Kern András, Balázsovits Lajos, Harkányi Endre, Molnár Piroska, Máté Gábor és Kulka János.
Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere (balra) és Garas Dániel, Garas Dezsõ fia leleplezi az emléktáblát (Fotó: Kovács Tamás, MTI)Garas Dezső Budapesten született Grósz Dezső néven. Gyermekkorát és ifjúságát a főváros hetedik és nyolcadik kerületében töltötte. A vasesztergályos tanonciskolában csatlakozott a Színművészeti Főiskola végzős, rendező szakos hallgatói által szervezett színjátszó csoporthoz. Tetszett neki a szereplés, ekkor gondolt először arra, hogy a színi pályára lép. A legenda szerint végül fogadásból lett színész: barátainak heccből azt mondta, fogadjunk, hogy engem a főiskolára is felvesznek. Jelentkezett, és az első nekifutásra felvették, 1953-ban.
Friss diplomás színészként 1957-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1965-ben lett a Madách Színház tagja, az ott töltött tíz év alatt számos nagy siker részese volt, kiváló előadásokban lehetett partnere Kiss Manyinak, Pécsi Sándornak, Márkus Lászlónak, Domján Editnek. 1975-ben egyik pillanatról a másikra lett szabadúszó, egy év múltán pedig a Mafilm színészgárdájának tagja. 1990 és 1992 között a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, 1993 és 1995 között a Művész Színház tagja volt, majd szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 2003-tól a Vígszínház, 2004-től a Nemzeti Színház tagja. Színházában legutóbb az Úri muri, valamint a Jó estét nyár, jó estét szerelem című darabban játszott, ez utóbbiban néhány nappal karácsony előtt lépett utoljára színpadra.
Csaknem fél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok szerepet játszott el. Fontosabb alakításai színpadon: Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Peachum (Brecht: Háromgarasos opera), Sosias (Kleist: Amphitryon), II. Henrik (Goldman: Az oroszlán télen), Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Voland (Bulgakov: A mester és Margarita).
Filmes pályafutása 1954-ben az azóta legendává vált Liliomfival kezdődött, amelyben az ifjú Schnapsot alakította ellenállhatatlanul. A legenda folytatódott: Két félidő a pokolban (1961), Krebsz, az Isten (1969), majd 1973-ban a megszállott Minarik Ede gőzmosodás (Régi idők focija), akinek “kell egy csapat” mondásából szállóige lett. Országos siker volt az Abigél című négyrészes tévéfilmsorozat (1976), amelyben König tanár urat alakította. Megrendezte Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, Schwajda Csodáját, Bartis Attila Anyám Kleopátra című művét.
Garas Dezső a magyar színház- és filmművészet élvonalába tartozott, drámákban, és vígjátékokban, súlyos veretű, nehéz szerepekben kiváló alakítást nyújtott csakúgy, mint könnyed vagy groteszk komédiákban. Számos kitüntetéssel ismerték el művészetét.
1963-ban és 1965-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 1988-ban kapta. 2000-ben a Nemzet Színésze kitüntető cím első tizenkét tulajdonosának egyike volt, 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét vehette át. 2004-ben Budapest díszpolgára lett, majd ugyanebben az évben Prima Primissima díjat, 2006-ban Táncsics Mihály-életműdíjat, 2007-ben Hazám-díjat kapott. 1999-ben felavatták lábnyomát a Nagymező utcai Pesti Broadway-n, miután a közönség szavazatai alapján megkapta az Örökös Tagság kitüntető címet a Halhatatlanok Társulatában.
Fotó: nlcafe.hu
