Visszapillantó tükör - 90 éve született Maurice Béjart, a kortárs balett mágusa
Maurice Béjart francia balettművész, koreográfus, a kortárs balett kiemelkedő alakja és nagy újítója kilencven éve, 1927. január 1-jén született.
MTI
Maurice-Jean Berger néven látta meg a napvilágot Marseille-ben Gaston Berger filozófus harmadik gyermekeként. A családban élénk szellemi élet folyt, itt szívta magába a zene, tánc, irodalom szeretetét, gyerekkorától vonzotta a színházi világ. Orvosi tanácsra, rossz tartása miatt kezdett tánctanárhoz járni, de hamar kitűnt tehetsége. Serge Lifar egyik koreográfiáját látva döntött úgy, hogy táncos lesz, s alig tizennégy évesen már a párizsi Opéra National színpadán táncolt. Apja kérésére filozófiát tanult, le is doktorált, de igazán csak a tánc érdekelte.
Párizsban és Londonban a legnevesebb balettmesterek képezték, majd ő is koreografálni kezdett. Első darabját Stockholmban állította színre 1951-ben, akkoriban még nem értékelték nagyra, sokakat meglepett a régi és új elemek merész keverése. Két évvel később Jean Laurent-nal megalapította első saját együttesét, a Ballet de l'Étoile-t, amelynek nevét később Ballet-Théatre de Paris de Maurice Béjart-ra változtatta. Az együttes által 1955-ben bemutatott, elektronikus zenére tervezett Szimfóniaegy emberi lélekért című darab volt az első átütő sikere.
A szimfónia a nemzetközi hírnevet is meghozta számára, 1960-ban Brüsszelbe ment dolgozni, ahol megalapította a Ballet du XX. Siecle együttest, amellyel világkörüli turnéra indult. Pályafutásának talán legnagyobb sikerét a Ravel zenéjére koreografált Bolero hozta 1960-ban, amelyet a jugoszláv balerina, Duska Sifnios számára készített. A táncosnő a darab elején egy kör alakú asztalon táncol, ülő férfiakkal körülvéve. A zene egyre összetettebbé válásával a táncosok sorra kapcsolódnak be a táncba, egészen az eksztatikus fináléig.
Béjart 1970-ben a belga fővárosban iskolát is alapított, a Mudra sok neves művészt adott a balett világának, s tanárként is legalább olyan sikeres lett, mint táncosként és koreográfusként. A pályán eltöltött hosszú évtizedek során olyan neves művészek kerültek ki a keze alól, mint Jorge Donn, Gil Roman, Julien Favreau vagy éppen a Győri Balett alapítója, Markó Iván. Az időközben iszlám hitre áttért Béjart a fekete kontinensen 1977-ben megalapította az École Mudra Afrique-ot is, amely 1985-ig működött. 1987-ben a svájci Lausanne-ba költözött, ahol létrehozta utolsó, egyben legsikeresebb társulatát, a Béjart Ballet Lausanne-t.
A kortárs balett egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - mágusa rendkívüli hatással volt a balettművészetre, stílusa eklektikus, rengeteg irányzatból merített. Művészetében éppúgy megtalálhatók a misztikus, pátosszal teli elemek, mint a modern tánc részletei. Előszeretettel varázsolt egészen különleges világot a színpadra a klasszikus zene és a közelmúlt popzenei sikereiből, így fordulhatott elő, hogy a Béjart Ballet előadásain egyszerre táncoltak Mozart és a Queen dallamaira. Színpadra állította a Diótörőt is, de a darabból csak Csajkovszkij zenéje maradt ugyanaz, mert a karakterek teljesen mások, a cselekmény pedig erotikus.
Felejthetetlen előadások fűződnek a nevéhez, a Bolero, a Rómeó és Júlia, az Orfeusz, a Tavaszünnep, a Don Juan, az Egy vándorlegény dalai, A tűzmadár és A menyegző. A budapesti Operaház balett-társulata 1973-ban mutatta be és csaknem két évtizedig játszotta A tűzmadár és az Ez lenne a halál? című koreográfiáit. Tokiótól Athénen át Párizsig és Berlinig számos színpadon kápráztatta el koreográfiájával a közönséget, s a Béjart Ballet majd élete utolsó bemutatója, a Zarathustra is nagy sikert ért el.
Béjart 49 évesen még táncolt, és haláláig nem pihent. Fekete ruhájában, vörös sállal a nyakában egyszerűen csak állt a táncosai között, és jelenlétével próbálta számukra közvetíteni a tánc elemi erejét. A 80 perc alatt a Föld körül című produkciót próbálták, amikor 2007. november 22-én Lausanne-ban elhunyt. Markó Iván így emlékezett rá: "Egyszerre volt a jóisten és az ördög. Vannak pótolhatatlan emberek, ő pótolhatatlan."
Fotó: NewsLocker
