Visszapillantó tükör - Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő 80 éves

Január 24-én lesz nyolcvanéves Baranyi Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő.

MTI

Pilisen született 1937-ben, édesapja segéd-, majd főjegyző volt, édesanyja pedig tanítónő. Középiskolai tanulmányait a budapesti Lónyay utcai Református Gimnáziumban és a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. 1955-ben érettségizett, de származása miatt nem vették fel az egyetemre, a vasútnál lett segédmunkás, majd egy monori bankfiók pénztárosaként dolgozott. 1957-től az ELTE Bölcsészettudományi Kara magyar-olasz szakának hallgatója volt, az egyetemen franciául is tanult. UNESCO-meghívással ösztöndíjasként egy szemesztert Poitiers-ben töltött, Dante-kutatásai révén - ugyancsak ösztöndíjjal - Olaszországba is eljutott.

Diplomáját 1962-ben szerezte meg, ugyanebben az évben a könyvhétre jelent meg első verseskötete Villámok balladája címmel. 1963-tól az Egyetemi Lapok, 1968-tól az Ifjúsági Magazin munkatársa, majd 1969-től a Magyar Ifjúság irodalmi rovatvezetője volt, elvégezte a MÚOSZ újságíró iskoláját is. A hatvanas évekre a kortárs költészet egyik jeles alakjaként tartották számon, verseskötetei (Hazatérés, Az a merészség, Túl az éjszakán) rendkívül népszerűek voltak, számos író-olvasó találkozó vendége volt.

1972-től néhány évig szabadúszó volt, majd 1976-ban a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályának munkatársa lett. Irodalmi és művészeti műsorokban vállalt szerepet, az ő neve fémjelezte a hosszú éveken át futó Operakalauz című műsort, televíziós dokumentumjátékai nagy zeneszerzők (Csajkovszkij, Donizetti, Rossini, Verdi, Wagner) életét és munkásságát ismertették. Számos daljátékot és operalibrettót fordított magyarra, többek közt Puccini Toscáját, Bizet Carmenjét, Gounod A galamb című operáját. A könnyedebb műfajt sem vetette meg: több francia sanzon és olasz dal szövegét ültette át magyarra, amelyeket később sokat játszottak a rádiók, és több lemezen is megjelentek. Írt dalszövegeket operettekhez, zenés játékokhoz, operalibrettókat (Tamássy Zdenkó: Vendégek), valamint Bágya András Erdők szép virága című daljátékának szövegkönyvét is ő szerezte.

Műfordítóként elsősorban olasz és francia szerzők (Dante, Franco Cajani, Paul Géraldy) műveit ültette át magyarra. Saját versei is eljutottak külföldre, elsősorban Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és az akkori Szovjetunióban jelentek meg, miközben itthon is sorra publikálta köteteit. Legutóbb Ballada a hunyászkodókról címmel 2015-ben jelent meg versgyűjteménye, amelynek darabjait - mint számos előző művében is - a hazájáért és a nemzetéért érzett felelősség hatja át. A közönség körében a közéleti művek mellett nagy sikert arattak a gyengébbik nemért rajongó szerelmes versei is, amelyekből Mindkettő emberül címmel jelent meg válogatás.

A költészet, amely Baranyi szerint az emberi szellem legfüggetlenebb tevékenysége, remekül megfért életében az újságírással, a különböző lapokban rendszeresen jelentek meg publicisztikái is. 1978 és 1990 között a Családi Lap irodalmi rovatának vezetője, 1984-1985-ben a Palócföld szerkesztője, 1989 és 1992 között az Ezredvég főszerkesztője volt. 1992-ben a televízió főmunkatársaként ment nyugdíjba. A művészeti közéletben is tevékeny szerepet vállalt, a Magyar Írók Szövetségének 1962-tól 2006-ig volt tagja. 1988-ban a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Társaság alelnökévé választották. 1994-től a Magyar Zeneszerzők Szövetségének, 2002-től a párizsi Académie Européenne des Scienses des Arts et des Lettres tagja.

Baranyi Ferencet munkássága elismeréseként számos külföldi és hazai díjjal tüntették ki. Ezek között van a József Attila-díj (1976), a Passo d'uomo (Emberi léptékkel, olasz irodalmi díj 1989-ből), az egyik legrangosabb itáliai irodalmi kitüntetés. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2015-ben Hazám-díjat kapott. A Kossuth-díjjal 2008-ban tüntették ki a méltatás szerint humanista hangvételű költészetéért, műfajokban gazdag műfordítói munkásságáért, a magyar irodalmi és zenei élet területén végzett, nagy népszerűségnek örvendő fél évszázados, sokoldalú tevékenységéért. 2014-ben egy interjúban azt nyilatkozta: "A terveimmel kondicionálom magam. Egy kolostorba vonult szerzetes cellájának ajtaja felett olvasható tapintatos figyelmeztetés lebeg a szemem előtt: Írnivalóm sok, időm kevés."