Hová lett a baloldal?
Fotó: Szigetváry Zsolt
Az országgyűlési választások egyik kétségtelen eredménye, hogy a Magyarországon a baloldali és a liberális megnevezéssel krónikusan visszaélő csoportok, politikai pártnak álcázott érdekcsoportok nyomtalanul eltűntek a semmiben. A szó szoros értelmében a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1948-as megsemmisítése után baloldali párt nem is jött létre többé az országban.
Ez erős állításnak tűnik, de az MDP és az MSZMP a szó eredeti értelmében véve sem politikai párt nem volt, sem a baloldalisághoz nem volt semmi köze. Sajnálatos módon azokat a pártcsökevényeket sem lehet igazából baloldalinak tekinteni, amelyekben a kommunista-bolsevista program valamelyik verziójával, a mindig diktatúrára törő szélsőbal irányából járt össze néhány tucat ember, tulajdonképpen a saját szórakoztatására. Ezek a kísérletek az alkotmánytagadók és a szíriuszi magyarok környékén találhatóak a realitásérték szempontjából.
A magyar baloldal utolsó kísérlete 1990-ben a parlamentbe nem bejutó MSZDP volt
Az MSZMP-ből magát balodali párttá maszkírozó MSZP egyik legnagyobb politikai átmentő akciója éppen az országban hatalmas nimbusszal rendelkező, kellemes emlékeket idéző (valódi szakszervezeti munka, munkásvédelem) Magyarországi Szociáldemokrata Párt titkosszolgálati és propaganda eszközökkel történő kicsinálása volt. Az MSZDP az 1989-es újjáalakulása után, pusztán a neve alapján, valahol 20 százalékos közvéleménykutatási adatok környékén kezdte a tevékenységét. Ezt sikerült az 1990-es választásokra 4 százalék alá tornászni. Sem akkor, sem az azóta szerzett politikai tapasztalataim alapján nem tudom eldönteni, hogy az MSZDP-ben akkor tényleg mindenki a kommunista állambiztonság ügynöke volt, az összes vezetői szintet beleértve, vagy spontán módon őrültek is kerültek az elegybe (vagy velük is csak “színesítették” az összképet). Annyi biztos, hogy a posztkommunista sajtó ütötte őket, ahogy csak tudta, és a néhány idős 1948 előttről “visszamaradt” szerencsétlen igazi szocdem csak kapkodhatta a fejét. Nem mellesleg ennek a kommunista hatalomátmentésnek lett az is a következménye, hogy semmiféle szakszervezeti reneszánsz nem következett be, a kommunista diktatúra lepjenek kezében maradt dolgozói érdekvédelem az MSZP hű szolgálólánya maradt és ott segítette lopni a hirtelen kapitalistává és demokratává transzformálódott kommunistákat, ahol csak tudta.
A magyar baloldal márkanév bő két évtizedre az MSZP és az SZDSZ kezébe került, és a nyugati kapitalistáknak aztán meg végképp nem hiányzott semmiféle szakszervezet és baloldal Magyarországon.
Ami ma Magyarországon valaha is baloldalinak mondta magát, az nem más mint komprádor burzsoázia, beleértve a teljes értelmiségi és művészeti elitet is. Ezeknek az embereknek semmiféle ideológiai meggyőződése, jelleme nincs, ha nyugaton divatba jön az emberevés, bármikor hajlandók megkóstolni akár a szomszéd nénit is, ha az eu-s szabályok szerint van elkészítve. Bármikor bármire hajlandók a saját társadalmi pozícióik megvédése érdekében. És ez olyan bármi, aminek a minden az alesete csupán.
A Tisza Párt, bármit is takarjon ez az elnevezés, legalább nem bitorolja a baloldali elnevezést, és ugyanolyan joggal lehet tőlük balodali programot várni, mint bármi mást. Semmiféle egységes világképet nem lehet rendelni ehhez a párthoz, frakcióhoz és elithez. A komprádor értelmiség és művészvilág persze most még a Brüsszelben éppen trendi progresszióra van felcsavarodva, de jöhet onnan bármi a későbbiekben, ők egy délután alatt tudnak majd alkalmazkodni.
Tehát most elvileg lehetne komoly baloldali pártot alapítani. Sajnos ez nem annyira egyszerű. Eleve alig van ember az országban, aki egyáltalán sejtené, hogy mi is a baloldaliság ebben az átmeneti világból, ahol a közösségi média nevű valamiből éppen csúszunk át a mesterséges intelligencia által vezérelt hangulatállamba. A Mérce és környéke, meg a Szikra mozgalom pontosan annyira “baloldaliak”, mint az MSZMP pártélet című folyóirata bármikor, vagy az ÁVH vallatási szakemberei 1948 és 1954 között. Az egyetemi értelmiség (és a művészek) inkább woke, vagy inkább maoista, vagy egyszerre a kettő, aminek szintén semmi köze semmi igazi baloldalisághoz. Se potenciális párttagság, sem szavazók, sem értelmiség. Erről ennyit.
Ha 2010-ben tudtuk volna, hogy lesz 16 évünk, akkor talán létre lehetett volna hozni egy olyan baloldali pártot, amely megtartja ép elmében azokat a szavazókat a baloldalon, akik valamennyire korlátozni akarják a kapitalizmust. De hát persze a Fidesz bukását is az okozta, hogy korlátozni akarta a globális kapitalizmust. A módszereken lehet vitatkozni persze, amelyeket alkalmazott, de a Fidesz szavazók ma érzelmeikben és a Nyugattal kapcsolatos várakozásaikban a szó eredeti értelmében vett módon baloldalibbik, mint a Tisza mögötti naiv és optimista tömeg, amely teljesen megbízik a nagyvállalatokban és Brüsszelben a saját államával szemben.
