Hol vannak a régi május elsejék?
Habzik a sör, roppan a virsli, most egy új világ hajnalán érkezik a majális. Pár nap és beiktatják az új kormányt, amelynek most már teljes a névsora, Magyar Péter sógora igazságügyi miniszterként lépett be a klubba. Nincs itt uram-bátyám időszak, éljen május elseje!
Talán Dobrevék sem vonulnak már ki a vörös zászlókkal majálisozni, a tiszások pedig már május 9-ét várják, a nagy közös beiktatási ünnepet, úgy tűnik, senkit se érdekel már ez a korábban olyan divatos baloldali dzsembori. Pedig, jó pár évvel ezelőtt, a PestiSrácok.hu csapata is minden évben forgatott ezeken a rendezvényeken. Sosem volt igazán feszültségmentes, voltak beszólások, de mégis, rengeteg baloldali politikussal készítettünk interjút, sok kilátogatót kérdeztünk meg, voltak ugyan feszültebb pillanatok, de lehetett pikírt, vicces kérdéseket feltenni és még a fekete humorért sem fenyegettek meg senkit börtönnel. Így 2026-ban szinte békebeli hangulatot idéz meg mondjuk egy 2020-as május elsején készített riportunk. Ma ez már elképzelhetetlen lenne, hiszen gyűlölet, gyanakvás és agresszió itat át mindent.
Május elseje sem lesz már poénos
Félő, hogy a fent említett idők már elmúltak. Egymást zrikálni, kemény kérdéseket feltenni a formálódó új világban már nem hogy nem illik, nem is nagyon lehet. Az uszítás és hergelés olyan szintre jutott, hogy szinte a semmiből kibuggyan a lincshangulat, itt már nem szekértáborokról és árkokról beszélünk, hanem karókkal kihegyezett vermekről lépten-nyomon. A közbeszéd már régóta silányul, ám mostanra a társadalom egy végletekig túlhergelt állapotba jutott, nem hogy nem veti ki maga közül az életveszélyes fenyegetéseket közlő embereket, hanem elfogadottá és sokszor támogatottá válnak ezek az attitűdök. Gyűlölj, ne gondolkodj, ez már a jelszó és aki belemegy a "játékba", nehezen jön már ki abból.
Sosem kedveltem azokat a szocialista, DK-s politikusokat, akik rengeteg kárt okoztak évtizedek alatt, sokat ártottak a magyar társadalomnak, és nem foglalkoztak a nemzeti minimummal. A néhány évvel ezelőtti majálisok azonban pontosan megmutatják, hogy ahhoz képest is mennyit változott a közhangulat, hogy most már elképzelhetetlen egy beszélgetés riporter és politikus között. Nem is reméljük, hogy kellemetlen kérdésekre legalább egy terelés érkezik vagy bármilyen politikai érv, amelyre korábban azért volt példa. Most a cél a másik tökéletes démonizálása, kipécézése, pellengérre állítása. Ez az arrogáns és veszélyes stílus teljesen átírta az utóbbi évek politikai közbeszédét, amikor "aljas, mocskos senkinek" lehet nevezni újságírókat, felhergelt emberek számára célponttá állítva, ott már nincs interjú és nincs zrikálás, nincsenek érvek. Ott már a másik megfélemlítése, elhallgattatása a cél. A Tisza Párt vezetése nem akar semmit megbeszélni, hanem kollektíven bűnösnek kiált ki mindenkit, aki másképp merészel gondolkodni. Nincs pardon és nincs kivétel.
Sosem szerettem a majálist, nem az én világom volt, újságíróként azonban volt egy sajátos hangulata, amikor másképp gondolkodó emberekkel lehetett beszélgetni, akár még érveket is ütköztetni. Sosem gondoltam volna, hogy 2026. május elsején erre a világra egyfajta nosztalgiával gondolok majd vissza, látva, hogy jelenleg hasonló riportokra, beszélgetésekre és miliőre nincs semmi esély. Közös felelősségünk, hogy ezen változtassunk, ha még lehet.
