Tesztelik Budapestet
Elszabadult a pokol Kelenföldön. De valójában nem csak ott. Budapest XI. kerületében afféle inkubátorjelenség zajlik, ahol kiderül, el lehet-e venni minden további nélkül az emberektől az eddigi életüket – átvitt értelemben és szó szerint is. Magyarország nemcsak pénzügyi értelemben maradt el eddig Nyugat-Európától, hanem a közbiztonságát és a társadalmi nyugalmát tekintve is hátrább jár a progresszióban. Ez nekünk jó, mert aligha óhajtja itt bárki azt a gyilkossági, rablási és nemierőszak-rátát, amelyhez a Fényességes Nyugaton már hozzászoktak. A pénzügyi felzárkózás ára viszont az, hogy más téren is oda jussunk, ahol ők vannak. Budapesten már a tesztet látjuk.
Egy héttel ezelőtt egy kelenföldi férfi túszul ejtette az élettársát, és a megölésével fenyegetőzött. A TEK egyórás alkudozás után tudta elfogni az illetőt, végül őrizetbe vették. Az egész környék névről ismeri a nyilvánvalóan veszélyes őrült, alkoholista lakót, aki rendszeresen kötekedik úgy nagyjából bárkivel, akivel találkozik, de különösen a nála gyengébbeket, vagyis a nőket, öregeket és gyerekeket találja meg előszeretettel. Kiszámíthatatlan, késsel vagy bármilyen a kezébe akadó tárggyal emberekre támad, sőt állítólag a saját lakásukat is felgyújtotta egyszer.
A hatóságok és az igazságügy levizsgáztak: azóta szabadlábon van, és hazament ugyanoda, ahol a túszejtés meg a többi sok-sok eset történt.
Ez ugyanaz a környék, ahol februárban annyira megvertek egy idős embert az aluljáróban, hogy később belehalt a sérüléseibe. Amikor Junghausz Rajmund kerületi képviselő ezt szóvá tette a képviselő-testületi ülésen, László Imre polgármester figyelmeztette, hogy „nem vagány dolog, amit csinál”. A közösségi médiában népharag zúdult a polgármesterre, akit ekkor hirtelen mégiscsak érdekelni kezdte, hogy a kerületében összeomlott közbiztonságnak már halálos áldozata is van. Sebtében kiküldte a Kelenföldi pályaudvar környékére a köztereseket, rendet raktak, mit ad ég, fogtak néhány körözött bűnözőt is, de aztán visszaállt a korábbi ügymenet. A 2019 óta regnáló polgármesternek nyilvánvalóan az az egyetlen képessége, hogy ellenzéki volt a Fidesszel szemben, viszont például a közbiztonsági helyzettel sem tud, sőt a vagányos beszólása alapján nem is akar semmit kezdeni.
Talán mondani sem kell, hogy a gyilkosság gyanúsítottja is szabadlábon védekezhet. Végülis biztos nem veszélyes fickó, miért ne engednénk vissza az emberek közé?
Összeomlott a közbiztonság
A pályaudvar tág környékén, a XI. kerület jelentős részén megvetették a lábukat a narkókereskedő bandák és az erőszakos bűnözők, tobzódnak az agresszív hajléktalanok. Albertfalvai zaklató néven ismert a környéken az a férfi, akit józanul még nem nagyon láttak, és rendszeresen nőkre, babakocsit toló anyukákra, gyerekekre támad rá az utcán és a megállókban, bejár a boltokba az eladónőket zaklatni. Az egyik utcai dulakodás során még a kihívott rendőrnek is nekiment.
Megbilincselték, bevitték, de természetesen még aznap kiengedték, azóta is szabadlábon rója az utcákat, újabb áldozatokat keresve.
Fotó: Facebook/Újbudai Közerület-fenntartók
Hosszan sorolhatnánk, mit művelnek a környéken a mindenféle drogos, alkoholista, hajléktalan emberek. Bármiféle gátlás nélkül odapisálnak, odaszarnak bárhová, a panelházak tetején sátraznak és a lépcsőházakban közlekednek, beköltöznek az önkormányzati lakások szeméttárolóiba és a játszóterekre, felborogatják a kukákat visszaváltható palackok után kutatva, és a telephelyeiken szétszórják a szemetet, ami a környékre vonzza a patkányokat is. Nőket rabolnak ki az aluljáróban vagy akár a panelházak aljában, ellopják a jótékony célra kirakott adományládát, erőszakosan kéregetnek, belekötnek az emberekbe a pályaudvaron, a parkban vagy a kisbolt előtt. A kétségbeesett lakók segítségkérései nyomán egy helybeli civil aktivista és a mostanra több, mint 8000-es Facebook-csoportja kezeli a helyzetet, amit a hatalom, vagyis a kerületi és fővárosi vezetés nem tud és nem is akar. A helyiek próbálják elriasztani a bűnözőket, elbeszélgetnek a problémás elemekkel, kihívják a köztereseket, a rendőröket, ilyenkor kis időre elcsendesedik egy-egy bűnözési gócpont, de ez így nem igazi megoldás. Önbíráskodni meg persze nem lehet, mert a valódi bűnözéssel ellentétben, azt biztosan keményen büntetné a rendőrség és a bíróság.
Megérte?
Nem vet jó fényt az illetékesekre a történet. A rendfenntartó szerveknek és az igazságszolgáltatásnak nincs mivel dicsekedniük ott, ahol annyira elvesztették a lakosság bizalmát, hogy a Bűnvadászok videói több százezres megtekintésekkel futnak, és ahol Facebook-csoportokba szerveződő helyiek próbálják visszaállítani a közrendet. A hatalom sem vizsgázik jobban, hiszen a gyilkossági ügyre köpő polgármester kerületében megszüntették a panaszbejelentési lehetőséget az applikációban.
Emberek, nem tűnik föl, hogy hogy éltek? Nem rémlik, hogy 2019 előtt, Tarlós alatt nem volt ilyen kosz meg bűz, nem volt ilyen bűnözés?
Megválasztottátok ezt a mamlasz Karácsony Gergelyt, aki nem jó semmire, de annyira azért nem hülyegyerek, amennyire tetteti, mert ilyen módon minden kínos helyzetből kiangolnázza magát, és megválasztottatok egy rakás ügyefogyott, viszont korrupcióban jeleskedő kerületi polgármestert csak azért, hogy Orbánnak rossz legyen. Itt éltek, ebben a városban mentek ki az utcára, itt kerülgetitek a kutya- és emberszart, az eldobált drógás fecskendőket meg a kapualjakban és megállókban fekvő, összehugyozott alakokat, itt szagoljátok a bűzt, itt várjátok a kimaradó busz helyett a heringes dobozra hasonlító következőt, itt araszoltok lámpától lámpáig kocsival, mert megszüntették a zöldhullám fogalmát a városban, és közben bárgyú fejjel örültök, hiszen szerintetek mindez megéri azért, mert cserébe Orbánnak rossz. Az egész saját élettereteket elkúrjátok azért, hogy rosszat csináljatok valakinek, akit gyűlöltök. Aki ráadásul nem utazik a ti buszotokon, és nem járkál veletek az összemocskolt aluljáróban. Félelmetesen hülyének kell lenni ahhoz, hogy valaki így akarjon élni.
Fotó: Facebook/Újbudai Közerület-fenntartók
Az „elmúlt 16 év” minden valódi és vélt bűnére élénken emlékeztek, de arra nem, hogy 7 évvel ezelőtt nem szartak oda a kapualjatokba, nem kergették meg agresszív bolondok a babakocsis anyukákat, és nem csavarták ki a gyerekeitek kezéből a mobilt az utcán.
Itt a szép feladat a sportcipőárus belügyminiszter számára, hogy munkára bírja ezt a rendőrséget. És ha már esetleg elkezd a rendőrség dolgozni, akkor akár a hírhedt tévészékház 7. emeletén is körülnézhetnének, hátha találnak ott fiúkönnyeket meg zsoltibácsit, petibácsit, robibácsit. Egyúttal szép feladat lesz a miniszterelnök sógora számára is, hogy az igazságszolgáltatás ne tutyimutyin babusgassa a lakosság életét leginkább megkeserítő bűnözőket, hanem elbírjon velük.
Jó Emberek a bűnözőkért
További, a politikával jócskán összefonódott probléma ez ügyben (is) a Jó Emberek felbukkanása. A kerületi és fővárosi vezetés nincs egyedül a vélemények és panaszok elhallgattatásával. A hivatásos jogvédők, akik mellesleg degeszre keresik magukat mindenféle civilszervezeti meg pályázati úton azzal, hogy a bűnözők jogaiért aggódnak, elérik, hogy újra meg újra visszakerüljenek a társadalomba ezek a veszélyes figurák. Azt szajkózzák, hogy a nagyvárosi élet mindenütt a világban ilyen, fogadd el, ezzel együtt kell tudni élni, hogy bármikor megverhetnek, kirabolhatnak, megkéselhetnek, megerőszakolhatnak az utcán, sőt fejlettebb, gyarmattartó országokban fel is robbanthatnak, hiszen ez az ára annak, hogy közel van a szórakozóhely, és hamar kihozzák a házhoz rendelt kajádat.
Tulajdonképpen teljesen természetes a közbiztonság fokozatos megszűnése – erről győzködnek minket a jóemberkedést mímelő, valójában társadalompusztító muciológusok és civil agitátorok.
Velük kötelékben repülnek azok a retardáltak, akik még pénzt sem kapnak az ártásért – ők ingyen éreznek együtt a rendbontókkal, bűnözőkkel, zaklatókkal, megértőek a körülményeiket és a motivációikat illetően, és ugyanezt elvárják másoktól is. A bűnözők által megfélemlített embereknek persze nem jár az együttérzésből. Talán jön majd újra a velünk élő SZDSZ régi nyelvi leleménye is, a veszélyes, antiszociális embereket, rablógyilkosokat felmentő „megélhetési bűnöző” fogalom. Ez a két kártékony csapat nemcsak érzékenyít a bűnözésre, nemcsak hozzászólásokban agitál a bűnözők védelmében, hanem vamzerkednek, jelentgetik is a Facebookon alakult önvédelmi csoportok bejegyzéseit.
Ismerős lehet a jelenség 2015-ből: a megszállott nagyvárosi migránssimogatók ugyanezt csinálták. A hasonlóság talán nem véletlen.
Már kondicionálnak minket a migránsok befogadására, amikor a városi életünk visszafordíthatatlanul még sokkal ilyenebb lesz. Ott fog egy csapásra véget érni a hajléktalanprobléma, a lakosságra ráeresztett pszichiátriai betegek problémája meg a cigányprobléma. Kapunk a nyakunkba egy ezeknél is durvább problémát, amely már nem szociális, hanem civilizációs gond lesz. Már tesztelik, hogy elviseljük-e zokszó nélkül, elkezdtek hozzászoktatni minket, és a társadalom mentális állapotát meg önvédelmi készségét elnézve, könnyen lehet, hogy sikerülni is fog.
