A bosszún kívül miben lesz bátor az új kormány?

Iszonyatosan felgyorsult a világunk, korábban egy új kormány megalakulását követően 2-3 hónap alatt történt annyi minden, mint most egy-két hét alatt. De már szerintem lehet látni az irányvonalakat, mert amíg nem indult el hivatalosan a kormányzás, csak üzenetekről, jelekről, ígéretekről beszélhettünk, azokat cincálhattuk, csak spekuláltunk. Most már látunk és tapasztalunk. Korábban már említettem én is, hogy egyből a választást követően néhány dologról kiderült, hogy kőkemény kampányfogás, gumicsont volt, érdekes, hogy ilyen gyorsan elengedték a gödi gyárat, a mocskos orosz olajat és azt, hogy diktatúra van. Pedig ezek döntő tényezők voltak az utóbbi hónapokban. A fenyegetéseket, megfélemlítést most hagyjuk is, napi szinten foglalkozni kell sajnos ezzel, sokan egybemosnak mindenkit, aki nem tiszás. Mert ez most az üzenet, nem is az, hogy fideszes vagy, hanem nincs olyan, hogy nem vagy tiszás. És akkor már jöhet is a bosszú.

A bosszúállás nem kormányzás

De inkább nézzük a nagy susmust a migrációs paktum ügyében. Pletykákkal nem akarok foglalkozni, tényként nem is szeretném idehozni, ezekről majd kiderül, hogy igazak-e vagy sem, de vészjósló a csend, ami közszájon forog, az sem biztató, látva, hogy a Magyar Közlönyben meg is jelent, hogy a belügyminiszter felel majd a bevándorlók integrálásáért. Tudnunk kell, hogy a migráció kezelése eddig is a belügyhöz tartozott, az integráció megjelenése nem jelent bizonyítékot, csak egy hatalmas felkiáltójelet és kérdőjelet egyben. Ne feledjük, az unió ebben a kérdésben borzasztóan erős nyomásgyakorlásra képes, nemsokára kiderül, hogy állja-e a sarat az új kormány vagy egyáltalán akarja-e állni a sarat.

Zavaros nekem ez a lengyel utazás is és nem katonai tiszteletadás alatti forgolódásról beszélek. Nem is arról, hogy Magyar Péter eddig másokat gúnyolt angoltudásuk miatt, most pedig mindenféle elfogultság nélkül mondom azt, hogy az ő angolja sem valami hiperszuper. Az üzenet volt furcsa számomra, Donald Tusk nagy segítő keze és a "merjünk kicsik lenni" súlyosan sötét palástja, ami erre az utazásra rányomta a bélyegét. Alkalmazkodás az európai fősodorhoz, a Tusk-féle tisztogatási politika mintája és a saját, különutas szerepünk teljes háttérbe szorulása világlott ki számomra. Ne legyen így, tényleg ne, lássam csak én így, és jöjjön a cáfolat. A téma zárásaként a háború uszítás jutott még eszembe, hiszen Donald Tusk elmondta, hogy eszkalálódhat a háború. Várjatok, nem az ilyen mondatokon röhögtek a tiszások?

Végül, láttam egy videót, amely még a kampány alatt készült és Magyar Péter dühösen arról beszél, hogy miért nem védik meg a GMO-mentes élelmiszerektől a magyarokat, miért hagyják cserben a gazdákat, miért ömlik be minden hazánkba és hogy majd ő rendet tesz. Ehhez képest, ahogy megszűnt a veszélyhelyzet, törlődött az ukrán gabona és agrártermékek behozatalának a tilalma. Egész Európa forrongott, amikor rájuk akarták erőltetni a sokszor szennyezett, génmódosított és rossz minőségű ukrán gabona miatt, mi meg most kaput nyitunk neki???

A kegyelmi ügyről pedig már nem is beszélek, mert a nagy felhajtással és körömrágással bejelentett nyilvánosságra hozatal még pukkanni sem pukkant. Azt meg lehetett tudni viszont, hogy a kormány tagjai valóban nem tudtak az ügyről, pedig a Tisza Párt ellenkező irányban kampányolt. Az is világossá vált ismét, hogy Varga Judit, akkori igazságügyi miniszter elsőre nem ellenjegyezte azt. Ezen kívül újdonság nem volt benne.

Igen, ez most már a kormányzás időszaka, lehet marketingelni, lehet szép képeket és hangulatvideókat készíteni, sőt, szimbolikus székcseréket végrehajtani az Országgyűlésben, de ennél több kell. Jóval több. Bel- és külpolitikában egyaránt.