Pesti Srácok

Visszapillantó tükör - Sidney Poitier 90 éves

Február 20-án lesz kilencvenéves Sidney Poitier, az első fekete színész, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

MTI

Jóllehet szülei a Bahama-szigeteken éltek, ő maga élete első percétől amerikai állampolgár: apja és anyja ugyanis éppen a miami piacon igyekezett túladni terményein, amikor 1927-ben fiuk a vártnál két hónappal korábban a világra kívánkozott. Gyermekkorát hat testvérével a Bahamák egy kis szigetén töltötte nagy szegénységben, színháznak, mozinak hírét sem hallotta. Az állandóan bajba keveredő fiút szülei tizenhárom évesen Miamiba küldték egyik testvéréhez. 1943-ban életkoráról hazudva katonai szolgálatra jelentkezett, de csak rövid ideig szolgált az egészségügyieknél.

PestiSracok facebook image

Elbocsátása után New Yorkban dolgozott mosogatófiúként, gyakran csak a buszpályaudvaron talált szállást. Állás után kutatva látott meg egy újsághirdetést, amelyben a Negro Theatre színészeket keresett. Bár kiejtését hallva eltanácsolták, nem adta fel: kevés pénzét beszédtanárra költötte, a rádióbemondókat utánozta, és fél év alatt megszabadult bahamai akcentusától. Dolgozott színházi portásként, takarítóként, a dolgok egy sikeres beugrás után kezdtek lassan megváltozni, 1946-ban már a Broadwayn debütált. Három év múlva állt először kamera elé egy dokumentumfilmben. Igazi karrierje 1950-ben kezdődött a Nincs kiút című filmmel, majd Korda Zoltán Kiáltsd, ez kedves vidék! című, dél-afrikai környezetben játszódó társadalmi drámájában szerepelt.

Ügynöke biztatására vállalta el 1955-ben a faji kérdést boncolgató Tábladzsungel című film főszerepét, alakítását felső fokon méltatta a kritika. A nagy kiugrást 1958 hozta meg, amikor Stanley Kramer rendező őt szemelte ki A megbilincseltek című filmben Tony Curtis partnerének. A film egy fekete és egy fehér fogoly szökésének története, ballada az egymásra utaltságról. A szerepben - első fekete férfi színészként - Oscar-díjra jelölték, ettől kezdve egy évtizeden át ő volt a vezető fekete színész Hollywoodban. Hálás feladatok sorát kapta, tanúbizonyságot tehetett jellemábrázoló képességéről, drámai és komikusi érzékéről, színészi eszközeinek sokoldalúságáról.

A következő évben mutatták be Gershwin Porgy és Bess című operájának filmes változatát, amelyben a címszerepet alakította. A felkérésre először nemet mondott, mert úgy vélte, hogy a mű erősíti a feketékről alkotott előítéleteket, de végül barátai unszolására igent mondott, mert tudta: a visszautasítás pályafutása végét jelentené. A vonakodva vállalt szerep nem is hozott szerencsét, a film megbukott, és véget vetett a producer Samuel Goldwyn szakmai karrierjének. Poitier, aki 1961-ben főszereplője volt A napfény nem eladó című alkotásnak, a filmtörténetbe a Nézzétek a mező liliomait! című drámával (1963) írta be végleg a nevét. Ő lett ugyanis az első fekete színész, aki a legjobb férfi főszereplő kategóriában megkapta az Oscar-díjat. Népszerűségével élve a feketék egyenjogúságát követelő polgárjogi mozgalom élére állt.

1967-ben három sikeres filmet is forgatott, köztük a Tanár úrnak szeretettel címűt, majd ismét Stanley Kramer irányítása mellett a Találd ki, ki jön vacsorára? főszerepét játszotta. (A tíz Oscarra jelölt alkotás a "vegyes házasság" kényes témáját feszegette, a szereplők között volt Spencer Tracy és Katharine Hepburn is.) Az öt Oscar-díjat besöpört Forró éjszakában című filmben Tibbs rendőrfelügyelőt alakította, a nyomozószerep még sokáig elkísérte: a filmből tévésorozat is készült, 1970-ben pedig leforgatta a Mr. Tibbs nyomoz című krimit. Paul Newman és Barbra Streisand társaságában 1969-ben megalapította a First Artists Productions céget, 1972 óta pedig rendezőként is kipróbálta magát. Először a Buck és a prédikátor című western munkálatait irányította, a főbb szerepeket - ahogy később is gyakran - magára, illetve régi barátjára, a szintén a karibi térségből származó Harry Belafontéra osztotta.

A hetvenes években feketekomédia-sorozatot rendezett, majd a következő évtizedben Gene Wilder több vígjátékát (Dutyi dili; Ki kém, ki nem kém), 1990-ben pedig a Szellempapát Bill Cosby főszereplésével dirigálta. A rendezés mellett több bűnügyi filmben szerepelt (Gyilkos lövés, A kis Nikita), a kilencvenes években tévéfilmben formálta meg Thurgood Marshallt, a legfelsőbb bíróság tagját, valamint Nelson Mandela későbbi dél-afrikai elnököt, emlékezetes alakítást nyújtott a számítógépes manipulációkról forgatott Komputerkémek és A sakál című thrillerekben. Több dokumentumfilmben is szerepelt, 2001-ben narrátora volt az Amerikai Odüsszeia című alkotásnak.

1974 óta Sir Sidney Poitier, akkor kapta meg ugyanis a brit birodalom parancsnoka címet. 2009-ben vehette át az Egyesült Államok legmagasabb polgári kitüntetését, az Elnöki Szabadság-érdemrendet. Az Oscar-, Golden Globe- és Grammy-díjas színész (a zenei díjat hangoskönyvért kapta) életművéért átvehette a Cecil B. DeMille-díjat, s ugyancsak életművéért kitüntette az Amerikai Filmintézet, a Lincoln Center, a Kennedy Center, az amerikai és a brit filmakadémia, és csillaga díszíti a Hírességek sétányát. A Bahama-szigetek japán és UNESCO-nagyköveteként is tevékenykedett, 2012-ben pedig hidat neveztek el róla a Bahamákon. Poitier jól beszél oroszul, több önéletrajzot is kiadott, 2013-ban Montaro Caine címmel regénye jelent meg, életéről dokumentumfilmet forgattak.

Fotó: IndieWire

Ajánljuk még

A dunaszerdahelyi mészárlás lesz Turek veszte, miután több magyarországi és felvidéki pentito is ellene vallott? (videó)

Az alvilág titkai 2025 január 5.
Több magyarországi és felvidéki pentito (bűnbánó maffiózó - a szerk.) is vallott Tureknek, a dunaszerdahelyi, tíz halálos áldozattal járó maffiagyilkosságban betöltött állítólagos szerepéről. Az említett becenéven ismert, többszörös névváltoztatáson átesett Uszikov Alex a leszámolásos ügyben kétszeresen is vádlott.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.