Talált, süllyedt, megmentett – 2 Cellos és Bob Dylan új lemezéről

A kultúra sem maradhat ki az újrahasznosítás nagy társadalmi kísérletéből, sorra jelennek meg a poros hangszalagok, vagy éppen youtube-on feltűnt produkciókat adnak ki, mert be sem kell vezetni a piacra azokat. Most publikálta Bob Dylan The Real címmel az 1966-os, tehát több, mint ötven éves Royal Albert Hallban rögzített koncertfelvételét, illetve a legismertebb filmek és sorozatok score-jait csellóra hangszerelt melódiáit a 2 Cellos nevű produkció.

PZL- 061.hu

Van-e ócskább ötlet a filmzenék csellóra adaptálásánál? Nincs, hiszen ki ne halotta volna Schindler listája főcímét a Nyugati aluljáróban a Székely himnusz és a Keresztapa motívumai között, amint épp egy pizzaszeletes üzlet előtt elhúzza Pista bácsi. Luka Sulic és Stjepan Hauser alkotta horvát csellópáros, a 2 Cellos semmi újat nem talált ki, hiszen már húsz éve bemutatta csellóra hangszerelt cirkuszi műsorát az Apocaliptica (a horvát srácok korábban AC/DC-ben is jeleskedtek), a filmzenék score-jai pedig aluljárós műsorszámok.

A két legény meg sem próbált egyéni tracklistával előállni, a legnépszerűbb filmzenéket vették elő, egyből a Trónok Harcával indítottak, van itt A Gyűrűk Ura, Love Story, Titanic,Schindler listája, Gladiátor, Keresztapa…. A szolgai hűséggel lezenélt motívumokat tartalmazó album tökéletes aláfestő ajánlat önkormányzati esküvők „családi pezsgőzés” blokkjához. A műsorszolgáltatásért két helyes, felnyírt, jó ritmusban borostát növesztett legény a felelős, és úgy lenne teljes a dolog, ha a CD-tok hátoldalán ott lenne egy műsoriroda címe és a menedzser telefonszáma.

Bob DylanThe Real című koncertkiadványában van egy dupla csavar: 1998-ban már megjelent The Bootleg Series Vol. 4: Bob Dylan Live 1966, The "Royal Albert Hall" Concert címmel, most önálló identitás kapott, és tegyük hozzá: jogosan, a koncert része a poptörténelemnek. Közismert, hogy ebben az időben Dylan két részre osztotta a műsorait, az elsőben maga adta elő egy száll gitárral és a szájharmonikával a dalait - ahogy a Royal Albert Hallban rögzített koncerten is -, majd a második blokkban már az elektromos hangszerekkel felálló The Hawks zenekarral hozta közös nevezőre a folkot és a rock and rollt. Ekkor divat volt ezt a trendet oltogatni, így történt Londonban is, a számok között rendesen kifütyülik a produkciót.

Nem olyan kellemes hallgatni – bármint a füttyöket, a dalokat annál inkább. Nem ezen a koncerten, hanem Manchesterben előadott műsor alatt kiabálta be valaki, hogy Judas! Ekkor felelte azt Dylan a zenekarnak, hogy Play fucking load! És tényleg, Londonban is baromi hangosan játszanak, ahhoz képest milyen kellemes csendes-ülős volt a műsor első része. Mindenki eldöntheti hogy melyik ajánlat tesztik neki jobban, a rockolás vagy a zenés irodalmi est. Persze, elhangzanak az addigi életmű olyan kulcsdalai, mint az akusztikus hangszerelésű, számos feldolgozást megélt Mr. Tamburine Man és a zajos rock felfogásban a Like A Rolling Stone, ami dal talán legizgalmasabb alakváltozata.