Elliott Sharp érkezik vasárnap az A38-ra
A New York-i avantgárd központi figurája, Elliott Sharp gitáros a dzsessztörténet meghatározó alakja, az idén száz éve született Thelonious Monk szerzeményeit adja elő május 14-én vasárnap az A38 hajó kiállítóterében.
MTI
A most 66 éves Elliott Sharpot a hetvenes években háborúellenes tüntetései miatt letartóztatták. Az Ohióban született zeneszerző később alapjaiban határozta meg a New York-i avantgárd színteret: zenekara, a Carbon inspirálta például Lydia Lunchot, a Sonic Youtht és a Fallt is - szerepel a szervezők által az MTI-hez eljuttatott ajánlóban.
Egyetemista éveiben Steve Piccolóval, valamint John és Evan Lurie-vel lakott együtt. Sharp a Bard elektronikus-zenei stúdiójában kapott munkát és kutatási lehetőségeket, ez a közeg a zeneszerzésre inspirálta. "Arra használtam a körülöttem lévő világot, hogy elképzelhessek zenei struktúrákat. Grafikus zenéket írtam akkoriban, koncepciózusan, és ezt a mai napig használom" - idézte fel egy interjúban a gitáros, aki előszeretettel juttatja szerephez zenéjében a Fibonacci-számokat vagy a fraktálok geometriáját. A matematikán túl John Cage is inspirációt jelentett a zeneszerzőnek, hiszen minden hangszert, morajt vagy szólamot megszólaltat gitárján.
Budapesti koncertjén Elliott Sharp a dzsessztörténet egyik fejedelme, az idén 100 éve született, 35 éve elhunyt zongorista és zeneszerző, Thelonious Monk kompozíciói előtt tiszteleg. Monk már húszéves kora előtt zongorázással keresett pénzt, első stúdiófelvételeit 1944-ben a Coleman Hawkins Quartettel készítette. Vezető zenészként 1947-től dolgozott különböző formációk élén.
Rangos dzsesszkiadóknál zenélt, a Blue Note Records, a Prestige, a Riverside gondozta lemezeit, amelyek azonban csak kis példányszámban jelentek meg. 1954-ben jutott el először Európába: Párizsban adott koncerteket és felvételeket is készített. Itt találkozott és barátkozott össze Pannonica de Koenigswinter bárónővel, a Rothschild család angol ágának tagjával. A hatvanas években a Columbia Recordshoz szerződött, amely szélesebb körben kezdte népszerűsíteni. 1964-ben a Time címlapjára került. A hetvenes évek elején szinte teljesen visszavonult a nyilvánosságtól, élete utolsó évtizedében csak néhány fellépése volt.
fotó:ISSUE Projekt Room
