Pesti Srácok

Gyásztávirat - Elhunyt Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész

Életének 80. évében elhunyt szombaton Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus és szerkesztő, a kolozsvári Korunk folyóirat volt főszerkesztője - közölte az elhunyt családja.

MTI

Az irodalomtörténészt váratlanul érte a halál, temetéséről később intézkednek. Kántor Lajos 1937-ben született, szülővárosában, a kolozsvári református kollégiumban kezdte középiskolai tanulmányait, ennek utódjában, a 2. számú Fiúközépiskolában érettségizett 1954-ben. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, 1979-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen doktorált. 1959-től a kolozsvári Korunk folyóirat irodalmi szerkesztője, 1963-tól a művészeti rovat vezetője is, valamint a Korunk Galéria irányítója. Az 1989-es fordulat után bekapcsolódott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) munkájába, és a Korunk főszerkesztői teendőit látta el 2008-ig. 1993-ban megválasztották a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnökévé, 2013-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Haláláig a Kolozsvár Társaság elnöke volt.

Kritikáit, irodalmi publicisztikáját az Utunk, az Igaz Szó, A Hét, a Romania Literara, a Gazeta Literara, valamint a Steaua közölte. Tanulmányai a Korunk, a Valóság, a Kortárs, az Új Írás, a Napjaink, a Tiszatáj, a Nagyvilág, az Élet és Irodalom, az Irodalomtörténeti Közlemények, az Irodalmi Szemle, a Híd, az Új Symposion folyóiratok hasábjain, valamint napilapokban jelentek meg. Csaknem hetven önálló, illetve általa szerkesztett kötete jelent meg. Kántor Lajos több díj birtokosa, egyebek mellett 1992-ben Joseph Pulitzer-emlékdíjjal, 1998-ban József Attila-díjjal, 1999-ben Pro Literatura díjjal, 2004-ben Széchenyi-díjjal, 2012-ben Látó-nívódíjjal, 2015-ben Magyar Örökség díjjal tüntették ki.

PestiSracok facebook image

Kép: agnus blog

Ajánljuk még

Így (NE) növeld a szurkolótáborodat! – Ragályos lett a vendégdrukkereket sújtó jegymizéria

Exkluzív május 21.
Óhatatlanul is megkerülhetetlen az a dilemma, hogy hogyan növelhetők a nézőszámok az első- és másodosztályú mérkőzéseken, ha a magyar futballról van szó. Ilyenkor felmerül a családi szektor bővítése, esetleg az ificsapatok állandó meghívása is a felnőtt meccsekre, azonban valami mindig kimarad. Mi lenne, ha igény esetén kötelezővé tennék a vendégszektor bővítését, esetleg helyet adnának a semleges – esetleg a békés, de a vendégeknek csendben szorító – szurkolóknak is a meccsre? Na, és persze korrektséget mutatnának a vendéglátó klubok az ellenfelüket elkísérő szurkolók irányába?

Délvidék csodái (4. rész) – Ahol egészen Óbecséig most is „magyar világ” van, rajzanak a tiszavirágok és még a tűzoltólaktanya is műemlék – A Tisza-mente

Exkluzív 2022 október 8.
Trianonban elcsatolt területeink közül talán a legkevésbé ismert és felfedezett a Délvidék. Erdély mindent visz, Tündérországként él a szívünkben, Felvidék a Tátra bérceivel és a köztük rejtőző tengerszemekkel csábít és a háború előtt Kárpátalja is közkedvelt célpont volt, Vereckével, Munkács várával és más látnivalóival. Mellettük szinte mostohagyerekként létezik a Délvidék, pedig csodálatosabbnál csodálatosabb látnivalókat rejt, színmagyar falvaival, hangulatos városaival és a „legmagyarabb folyó” gyönyörű alsó szakaszával. Sorozatunkban Délvidék csodáiból mutatunk fel néhányat, nem titkoltan abból a célból is, hogy olvasóinknak is kedvet csináljunk azokat felfedezni.