Megkapja-e az EU-s pénzeket az új magyar kormány?

Tehát a magyar választópolgárok nagy része azt is hiszi, hogy az eu-s pénzeket a többi felzárkózásban érintett tagállam a szabályok szerint kapta meg, minden egyéb politikai feltétel nélkül. Azért hiszi ezt, mert olyan megnyugtató dolog egy jóságos külső erőben hinni, amelyik úgy általában és nekünk különösen csakis jót akar. A nekünk ebben az esetben azt jelenti, hogy az átlagos magyar választópolgárról van szó, mindazon középosztálybeli emberekről, akiket NER megakadályozott abban, hogy a saját kiválóságuk okán a felső-középosztályból átzsilipeljenek a tízmilliárdosok közé. Meglepő módon sok százezer ember gondol így magára.  A másik része ennek a „nekünknek” pedig az az embertípus, aki pont ennyit, vagy inkább kevesebbet akar dolgozni kétszer-háromszor több pénzért, mint eddig (mondjuk ez az első csoportra is igaz). Mindkét csoport a nyugat-európai felső-középosztályok 20-30-40 évvel ezelőtti lehetőségeiből indul ki, de kicsire nem adunk. Mindez azért kapcsolódik az eredeti kérdésünkhöz, mert egy olyan EU iránt mutatnak a tiszás szavazók feltétlen bizalmat, amely már tíz éve veszi folyamatosan vissza mindazon javakat és lehetőségeket a saját társadalmaitól, amelyek Nyugat-Európát egykor a világ legjobb helyévé tették.

Nem az EU-s pénzek tették a világ legjobb helyévé Európát

Az EU-t és elődeit azért hozták létre, hogy megmentsék Európát az állandó háborúskodásoktól. Európában ugyanis igen kellemesen lehetett élni, ha éppen nem volt valahol, vagy éppen az egész kontinensen egy kiadós háború. Ez a jólét pedig a XIX. századtól kezdve alapvetően a technológiai fejlődés és a helyi kultúrák (beleértve a kereszténységet is) egymásra hatásából következett. A háborúk pedig abból, hogy egyes nemzetek folyamatosan birodalommá akarták alakítani a saját vezetésük alatt a kontinens nagy részét. Az EU egy darabig jól kezelte ezt a problémát, egyetlen korábbi nagy szereplő sem volt elég erős ahhoz, hogy újra birodalmi álmokat dédelgessen. De amióta a brüsszeli elit és a bürokrácia „öntudatra ébredt” és újra birodalmi gondolatok fertőzik Európát, minden lényeges fogalom, szabály, cél és eszköz új értelmet nyer.

Orbán Viktor az EU jelen költségvetésének letárgyalásakor valójában már nem EU-s pénzekről tárgyalt, hanem arról, hogy Magyarország formális, szerződéses, tehát törvény alapján járandóságaiból mennyit is tudunk majd ténylegesen megszerezni. Ezek már nem EU-s pénzek, ezek már birodalmi pénzek, amelyek teljes egészében a birodalmi hatalomgyakorlás eszközei, nem céljuk semmiféle felzárkóztatás, gazdasági kiegyenlítés, ezek a pénzeknek a magyarországi elköltési irányai csak véletlenül esnek egybe az ország, ne adj Isten a nemzet, gazdasági és társadalmi céljaival.

Nem tudom Magyar Péter milyen fogalmi készlettel gondolkozik, és mennyire mérte fel, hogy brüsszeli szövetségesei mennyire nem a jóakarói. A nagyobb baj az, hogy az új kormányzat szempontjából Ursula és Manfred még csak nem is rosszakarói Magyarországnak. Azzal még lehetne kezdeni valamit, de Orbán Viktor kikapcsolása után Magyarország pont olyan lényegtelen kis pont lesz a történetben, mint amilyen 2010 előtt volt. Magyar Péter pont annyi pénzt, vagy csak minimálisan többet fog kapni az EU-tól, mint a Fidesz-kormány, hiszen a mi eu-s pénzeink nagy része már rég Ukrajnában van, vagy az eu-s bürokrácia elköltötte magára. 

Pont úgy be lesznek korlátozva az elköltési lehetőségek, mint eddig. A különbség annyi lesz, hogy míg az Orbán kormányt minden eszközzel akadályozták abban, hogy alternatívákat találjon az elmaradó EU-s pénzekre, Magyar Pétert elegánsan magára fogják hagyni ezzel a problémával. Az EU urai nem nagylelkűek, sokkal inkább sóherek. Nincsenek barátaik, szövetségeseik, és nem is keresnek ilyeneket.