"Ahogy a vélemény kimondásakor, úgy az éneklésben is fontos az őszinteség"- Szőke Nikoletta jazzénekesnővel beszélgettünk

Kicsit sem volt „félelmetes” a nagy elődök emléke?
Egyáltalán nem. Sokkal inkább inspiráló. Úgy gondolom, ha egy ilyen nagyszerű ember, egy ilyen kiváló hangmérnök bizalommal fordult hozzám és megadta a lehetőséget, hogy vele dolgozzak, és úgy látja egy feladatról, hogy meg tudom csinálni, akkor én tényleg meg fogom csinálni! Fellelkesített és hatalmas adrenalin löketet adott, hogy vele készítetem a lemezt. Még mielőtt a stúdiómunkák elkezdődtek volna, felhívott és sokáig beszélgettünk arról, hogyan fogunk együtt dolgozni, szerinte min kellene változtatnom, hogyan kellene felvenni a dalokat. Azt hiszem, fantasztikus dolgokat hozott ki belőlem. Visszahallgatva a dalokat magam is rácsodálkoztam, hogy az ő segítségével ki tudtam küszöbölni olyan régi hibáimat és le tudtam vetkőzni olyan gátlásaimat, amelyekkel korábban hiába küzdöttem.

Például mik voltak ezek?
Nagyon sokszor előfordult korábban, hogy a felvételek során arra koncentráltam, hogy megmutassam, milyen jól tudok énekelni, hogy mindenki hallja, hogy mekkora a hangterjedelmem, hogy technikailag mennyi mindenre képes vagyok. Sokszor csak arra figyeltem, hogy „nagyot énekeljek”, nem arra, hogy átadjam a dalt a hallgatóknak. Helik Hadar segített, hogy szabadon, csak a dalra koncentrálva énekeljek, hogy felszabadultan, „magamat adva” álljak a mikrofon előtt. Már nem az „énekesnő” akartam lenni, aki profi énekprodukciót nyújt, hanem Szőke Niki, aki szereti a dalt, amit énekel és meg akarja mutatni ezt mindenkinek.

Rád szólt? Leállította a felvételt, ha „eltévedtél”?
Amikor úgy hallotta, hogy nagyon meg akarom mutatni, hogy megint csak bizonyítani akarom, hogy milyen jó énekesnő vagyok leállított. Azt mondta: „Nem kell bizonyítanod, tudjuk, hogy jól énekelsz és meg tudod csinálni. Csak énekelj és élvezd.” Rendkívül inspiráló volt. Nagyon szeretek olyan emberekkel együtt dolgozni, akik tudják, hogy mit akarnak és el is tudják azt mondani, át is tudják adni.

A kritikát is bírod?
Sőt, el is várom. Nem szeretem, ha valakin érzem, hogy valami nem tetszik neki, de mondja el világosan, hogy mi a probléma, hogy min kellene változtatni. Az a jó, ha egy csapatban, ahol együtt dolgozunk, akkor mindenkinek van véleménye és azt el is mondja. Fontos, hogy mindig legyen koncepció, közös ötletelés, mindenkinek legyen fontos a projekt és építő kritikájával segítse a másikat. A zenekarunkkal és a férjemmel mi is így dolgozunk, soha nem volt belőle nagyobb konfliktus vagy sértődés. Természetesen ehhez az kell, hogy emberileg és szakmailag is megbízzunk egymásban és elismerjük egymást.

Bár szólóénekes vagy, úgy tűnik, csapatban gondolkodsz.
Mindig. Azt gondolom, hogy lehet valaki jó énekes, állhat elöl a színpadon, de ha nincs mögötte egy jó csapat, akkor nem fog előre jutni a szakmában. Mindig úgy tekintek a zenekar tagjaira, a producerre, a hangmérnökre és a menedzseremre, hogy velük együtt dolgozom, hogy mindannyian egy csapat egyenrangú tagjai vagyunk. Attól, hogy én énekelek és az én arcom van a lemezborítón, nem vagyok több náluk és bármelyikük kiszállna, ugyanúgy tökéletlenné válna a produkció, mintha én lépnék ki. A csapat nagyon fontos számomra.

Ez a lemez most a felszabadultságnak köszönhetően másként is szól, mint az előzőek?
Ezt a hallgatónak kell eldöntenie. Már az előző lemeznél is elindultam ebbe az irányba, de úgy gondolom, most tényleg sikerült úgy felvennem a dalokat, hogy semmi másra nem gondoltam közben, csak arra, hogy átadjam azt a jó érzést, az örömöt és felszabadultságot, amit a zene jelen számomra. Már nem gondolok arra, hogy vajon kinek tetszik majd és kinek nem, ahogy énekelek. Igyekszem magamat adni és bízom benne, hogy minél több ember kedveli majd. Ahogy a vélemény kinyilvánításában, úgy az éneklésben is nagyon fontos az őszinteség.

Standardek vagy saját dalok lesznek a lemezen?
A saját dalokkal egyelőre várok, bár ahogy az előbb is mondtam, születőben van néhány. Ezen az albumon klasszikus jazz standardek vannak. Nagyon szeretem ezeket a dalokat, bár közép-európai énekesnőktől elég nagy merészség ilyeneket énekelni, hiszen ezeket a klasszikusokat inkább amerikai énekesnőktől szokták elfogadni. Én felvállalom, hogy imádom ezeket a dalokat énekelni, szeretnék ebben kiteljesedni, aztán majd meglátjuk, hogyan fogadja a nagyvilág. Az eddigi lemezeim kapcsán nagyon jók a visszajelzések, az új albumot pedig Amerikában is terjeszti majd a Universal kiadó. Bízom benne, hogy az a kis közép-európai íz, amelyet személyiségemből adódóan hozzáadok a jól ismert dalokhoz frissítőként hat majd az amerikai közönségre is megszeretik ezeket a dalokat az én előadásomban is.

Lehet még egy klasszikus, oly sokak által elénekelt jazz számmal újat adni?
Nagyon sokan felvetik ezt a kérdést, de szerintem igen. Ha meghallgatunk egy jazz standardet különböző előadóktól a youtube-on, azonnal rájövünk, mennyire más és más az eredmény. Ha az ember szívből és őszintén énekli el ezeket a dalokat, ha benne van a személyisége, akkor megszülethet egy új, csak rá jellemző egyedi verzió, amellyel minden egyes alkalommal fel lehet kelteni a közönség érdeklődését.