Hétköznapi hungarizmus – Szálasi Ferenc naplói (1942-1946) című kötetről

Ha a magyar történelem 1944. október 15 és 1945 áprilisának végéig tartó időszakát vizsgáljuk, nem árt, ha megismerjük Szálasi Ferenc ideológiai arcélét. Szinte semmit nem tudunk róla, pedig arról a néhány hónapról, amikor az ország egy részének teljhatalmú vezetője volt, irodalmi alkotások és filmek tucatjai születtek. Most viszont megjelent a Magvető Tények és tanuk sorozatában Szálasi Ferenc naplói (1942-1946) című kiadvány.

PZL – 061.hu

Ahhoz, hogy meghatározhassuk a társadalmi emlékezet kereteit, ahhoz, hogy utat vágjunk magunknak a történelem romjai között, a legjobb, ha olyan sorsokra fókuszálunk, amelyek magukba sűrítik egy-egy korszak ellentmondásait. 1946. március 12-én Szálasi Ferencet két órával a kivégzése előtt megkérte a fogház főorvosa, hogy írjon még utoljára valamit egy cetlire, ő pedig Szent János evangéliumának 17 fejezetéből ezt vetette papírra: Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Hogy mi volt az a munka, amit Szálasi elvégzett? A magyar történelem etikai nullpontjára navigálta Magyarországot, ahonnan új időszámítás kezdődött. Ki volt tehát Szálasi Ferenc? Az 1942-től 1946-ig vezetett 760 oldalas naplójegyzeteiből meglehetősen pontos képet kapunk róla.

Persze, sokféle összefüggésben vizsgálhatjuk a naplót, de azok számára, akik nem tudományos igénnyel kezelik a könyvet, hanem csak benyomásokat szeretnének gyűjteni Szálasiról, talán legjobb ha olyan olvasási javaslattal állnánk elő, mely a magát nemzetvezetőnek nevező Szálasi nyelvhez való viszonyát vizsgálja. Már csak azért is, mert össze-vissza ugrál a témák között, zavaros, unalmas, ráadásul követhetetlen a naplóírás logikája, az ideológiai zűrzavar is csak megüli az olvasó fejét, viszont figyelemre méltóak azok a kor antiszemita publicisztikáiból, a marxizmusból, a Mein Kampfból, és sokszor a Bibliából is átemelt nyelvi fordulatok, amik felrajzolnak egy nyilas nyelvi erőteret. Olyan kifejezések ülik meg néhány oldal elolvasása után az ember gyomrát, mint bensőséges, forró összhangon alapuló élet-,társ – és sorsközösség, a nemzetközösség, az életzűrzavar, az életösszhang, a szívterület, a honképes nép, A Hungarizmus Európaközösségének szervezésszaki épületváza….

Szálasi önmagát krisztusi áldozatot hozó prófétának tartotta, és ehhez mániákusan kereste a nyelvet is. De nemcsak a nyelvet, hanem a zavarba ejtő életigazságokat is. 1. Boldogság szó szoros értelemben nincs, de van megelégedettség, jólét, melyek mind elérhetőek mindenki által, csak becsületes vezetés kell hozzá. 2. Örökkévalóságra nem kell megszületi, ellenben halhatatlanságra igen. 3. Nincs halál, csak változás van, melyet felmérni nem tudunk agyunkkal. 4. „fejlődni jó, de megtérni jobb.” Ezekből a zavaros gondolatokból is látszanak Szálasi ambíciói: egy olyan hungarista evangéliumot akart írni, ami mindennapos sorvezető kívánt lenni a hétköznapi hungarizmusban. Szálasi az általa tételeknek nevezett gondolatait vázlatoknak tekintette, amelyeket majd egyszer végleges formába ölt, erre azonban a történelem nem hagyott időt neki.

Karsai László szerkesztő előszavából megtudhatjuk, hogy Szálasi kifejezetten jó kapcsolatot ápolt az Andrássy út 60-ban az általa nagyra becsült Péter Gáborral, és sajnálkozott, amikor átvitték a Markó utcába, mert még útmutatásokat akart adni Rákosinak, fel akarta tárni a nacionalizmus és a szocializmus harmonikus gyakorlatát és az élet szociológiai összhangzattanát. Szálasi nem vett tudomást a világban zajló háborúról, csak a fejében zajló ütközetek foglalkoztatták, így kommentár nélkül hagyta a szovjetek sztálingrádi győzelmét, amely a második világháború fordulatát hozta el, nem tett említést a kurszki páncéloscsatáról, sem a 2. magyar hadsereg voronyezsi vereségéről. Azt írta 1943-ban, hogy a Szovjetunió már haldoklik, és nem jelent katonai veszedelmet. A XX. századi történelemnek számos bomlásterméke van, ilyen például Szálasi ideológiája, de mivel szükségünk van társadalmi önismeretre, szükségünk van arra, hogy ne másodkézből ismerjük meg a történelmet, ezért legalább egyszer Szálasi gondolataival is farkasszemet kell néznünk.

Képek: Fortepan