Gyásztávirat - Elhunyt Tarján Tamás kritikus, irodalomtörténész

Hatvannyolc éves korában, szeptember 24-én elhunyt Tarján Tamás József Attila-díjasirodalomtörténész, egyetemi tanár, színikritikus és dramaturg. "Kiváló tanár és irodalomtörténész volt, remek stiliszta és nagy tudású, kitűnő tollú kritikuskollégánk. Egyelőre nem vagyunk képesek többet mondani, megrendülten állunk" - írta Facebook-oldalán a gyászhírt elsőként közlő Színházi Kritikusok Céhe.

061.hu

Tarján Tamás 1949-ben született Budapesten. Huszonnégy évesen kezdett tanítani a Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken és haláláig a tanszék oktatója maradt. A Budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségi után 1973-ban az ELTE BTK magyar-néprajz szakán szerzett diplomát mint tanár és muzeológus. Hosszú évekig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Zsigmond Király Főiskolán. Tagja volt a Látóhatár című folyóirat szerkesztő bizottságának, 1991 és 1995 között a Könyvvilág felelős szerkesztőjeként dolgozott.

1997-től tíz éven át az Iskolakultúra szerkesztőbizottságának tagja volt. Irodalomtörténészként főleg a kortárs magyar irodalommal és drámával foglalkozott, és rendszeresen írt színházi és filmkritikákat is, amelyek - például Százszorszínház, Szentivánéji Vízkereszt, Prosperónak nincs példánya címmel - önálló kötetekben is megjelentek.

Huszonhét kötetet publikált, ebből hetet Reményi József Tamással közösen. Írt kismonográfiákat, jelentetett meg irodalmi és színházi esszé- és kritikagyűjteményeket, publikált tankönyvcsaládot 13-14 éveseknek. Tanulmányai többek között a Fényfüggöny, a Szabadiskola és a Csendestárs című köteteiben jelentek meg. Rendszeresen dolgozott a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. 2000-től a Digitális Irodalmi Akadémia Tersánszky Józsi Jenő-szakértője, 2001-től Kardos G. György-szakértője is volt.

1986-ban József Attila-díjat kapott, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, 1995-ben a Literatúra-díjat, 1997-ben a Komlós Aladár-díjat érdemelte ki. 1991-ben az irodalomtudomány kandidátusát szerezte meg. Elnyerte még 1981-ben a KISZ-díjat, 1984-ben és 1989-ben a Színikritikusok Díját kapta meg, 1991-ben MSZOSZ-díjjal, 1993-ban Nagy Lajos-díjjal, 1995-ben Pro Literatura-díjjal, 2005-ben Bárka-díjjal és Fáma-díjjal tüntették ki.

Utolsó kötete A Nyugat égtájai - avagy: Vigasz az irodalomban? címmel 2016-ban jelent meg a Pont Kiadónál. Schein Gábor író, költő, irodalomtörténész az ELTE honlapján így emlékezett meg az elhunyt irodalomtörténészről, színházkritikusról: "az irodalmat és a színházat életanyagaként szenvedélyesen szerette. Ez a szenvedély sugárzott belőle minden pillanatban, amikor a katedrán állt, vagy a szemináriumi teremben a hallgatókkal beszélgetett. Emellett kollégái között is kiemelkedő olvasottsága, emlékezőképessége és a jelen idő teljes megragadásának, megélésének igénye tették őt feledhetetlen tanárrá".

Fotó: youtube