Házunk tája, avagy eredeti fényében újult meg az Országház Delegációs terme - Beszélgetés Lukács Józseffel, az Országház főépítészével (Exkluzív fotók!)

Megújult az Országház Delegációs terme, újraalkották eredeti berendezéseit. A második világháború után a bútoregyüttest elbontották, sokáig nem tudták hová kerültek a faragványok, de az 1944-ben készült fotók alapján a különböző raktárakban egy-egy elemét sikerült azonosítani, amelyek visszakerültek, beépültek a régi helyükre. Egykor a főlépcső felett található Delegációs terem a monarchia közös minisztériumainak ellenőrzésére kiküldött delegátusok helyszíne volt, itt hallgatták meg a közös ügyek minisztereit. Berendezése az Országház üléstermeihez hasonlított, padsorokkal, illetve elnöki és szónoki emelvénnyel, a felújítás egyik célja ennek az újraalkotása volt. Ezen a hétvégén, a Kulturális Örökség Napja alkalmából megtekinthető lesz a terem. Lukács Józseffel, az Országház főépítészével beszélgettünk.

PZL – 061.hu

Sikerült beazonosítani az eredeti bútorzat faanyagait?
Óriási szerencsénk volt, hogy 1944-ben még az ostrom előtt végigfotózták a Parlament épületét. Ebből színes diára készült sorozatból négy kép állt rendelkezésünkre az eredeti teremállapotról. Ezekhez a fotókhoz nyúltunk vissza, amikor nekikezdtünk a felújítás előkészítésének. A fotók alapján megpróbáltuk a raktárakban lévő faragványokat beazonosítani, és találtunk eredeti széklábakat, amik mintául szolgáltak az újralakotáskor, másrészt minden eredeti elemet visszaépítettünk, az összes többi padelem másolat. Az eredeti elnöki asztal egy raktár mélyén hánykolódott, senki nem gondolta, hogy ez volt a delegációs terem elnöki asztala.

Hogy sikerült a több, mint száz éves faanyagot szinkronba hozni az új bútorelemekkel, mert első ránézésre nem tudjuk megkülönböztetni melyik az új és melyik a replika...
Ez volt a restaurátorok egyik nagy feladata. De például az elnöki asztal mögötti címer eltűnt, azt például újra kellett faragni. A pályázatban és műszaki dokumentációkban elő volt írva, hogy eredeti faanyagokat, lehetőség szerint arról a területről származó vagy azokhoz a leginkább hasonlító fákat kell felhasználni, így aztán a nyertes cég a szlavóniai tölgyerdőkből hozatta a megmunkálásra kerülő fát. Egyébként a Parlament épületének nyílászárói, és a nagykapuk is szlavóniai fákból készültek.

Ha jól látom, a terem motívumai nem egyértelműen neogótikus mintázatok…
A terem alapvetően neogótikus, de már eklektikus hatásokat is mutat. Amikor 1885-ben építeni kezdték a Parlamentet, még a historizmus dominált, közben eltelt sok-sok év, és mire az épület elkészült, már megjelentek a neoreneszánsz, és a szecessziós hatású motívumok is. Az elnöki pulpitus futó hullámsorának díszei már inkább eklektikusak, látható tehát, hogy az alkotók nem ragaszkodnak következetesen a gótika formavilágához.

A címerben van olyan motívum, ami eltér a heraldikai szabványtól?
A címer maga a hivatalos címer, nem is lehet más, ugyanakkor az angyalok ábrázolása szinte címerenként változik. Itt a kéztartásuk tűnhet szokatlannak, az angyalok a koronáról lógó filigránokat tartják, hogy úgymond ne lógjanak bele a kis láncok a címerbe.

Van-e teremnek úgymond titkos kódja?
Rejtélyről nem tudok beszámolni. Az kiindulás mindenképpen a gótika volt, de ebben a keretben némileg szabadabban fogalmaztak a művészek, és ebbe beleértendő az ólomüvegek is, ha a csúcsíves ablakokat megnézzük, a gótikához kötődnek, viszont a benne lévő díszek - főleg a növényi ornamentika - a Kárpát-medence növényvilágát idézi meg, ami már eltér a gótikától. Szigorú szabályok jellemzik a gótika mintakincsének felhasználását, de Steindl Imre szabadabban kezelte ezeket, például akantusz helyett nem egyszer káposztalevelet használ.

A teremben látható Dudits Andor Ferenc Józsefet ábrázóló képe, amikor az 1867-es koronázási ünnepségen a koronázó dombra a fehér lovon fel kellett ügetnie és a négy égtáj felé vágnia a kardjával. Ez historizáló kép, de már van benne szecesszió is…
Az ecsetkezelésében valóban van benne szecesszió, de maga a beállítás, a tömegjelenet még mind a historizmust idézi. Restauráltuk, megtisztítottuk, portalanítottuk, de nem kizárt, hogy 1901-ben, amikor a kép készült egy árnyalattal élénkebb lehetett a színe.

Mi lesz a parlamenti rekonstrukció következő színtere?
A főrendiházi társalgó restaurálása, az elfeketedett mennyezetképének helyreállítása, melyen a koronát viszik Szent Istvánnak. Ha már megújítjuk a képet, megpróbáljuk a környezetét is az eredeti állapothoz közeli környezetet visszaállítani.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula