Pesti Srácok

„Manapság a blöff is átmehet a tű fokán” - Interjú Román Sándor táncművésszel, az ExperiDance vezetőjével

A Román Sándor táncművész, koreográfus alapította ExperiDance halmozza a sikereket, a társulat táncosai legutóbb a Vizes VB-n nyújtottak felejthetetlen élményt. Szeptember 29-én mutatják be a Cinderella című látványos előadásukat a RAM Colosseumban. A VB-szereplés utóéletéről, világhírről és az ExperiDance Táncakadémiáról is beszélgettünk vele.

AYHAN GÖKHAN - 061.hu

Most nyáron az ön táncosai is felléptek a Vizes VB-n. A rangos eseményen való pozitív szereplés befolyásolhatja a magyar tánc megítélését itthon és külföldön?
Hatalmas megtiszteltetésként ért minket, hogy a Vizes VB szervezői döntésének értelmében a táncművészet képezte a VB nyitógálájának a gerincét. Az ExperiDance táncosai mellett egyéb jelentős intézmények táncosai vettek még részt ezen az eseményen. Példátlan értékű szakmai összefogásról számolhatok be. Halkan bíztunk abban, hogy sikeresen teljesítjük majd a feladatot, és végül beigazolódtak a reményeink, itthonról és külföldről is pozitív visszajelzéseket kapott a produkció. Oly' annyira, hogy a VB óta több, ránk nézve kedvező megkeresés érkezett, jelenleg például egy tengerentúli, több állomásos turné szervezése is folyamatban van.

PestiSracok facebook image

Amikor itthon a táncról beszélünk, a tradícióink következtében mindenki a néptáncra asszociál, önök azonban átlépnek a néptánc kínálta kereteken. Fel kell venni a kesztyűt a félreértések és a sztereotípiák ellen?
Nem az az elsődleges feladatunk, hogy arra figyeljünk, hogyan is működnek a különböző reflexek. Az ExperiDance egy innovatív csapat, ami a ma kihívásainak akar megfelelni, tehát a közönségünknek kívánjuk a hagyományt egy merőben új megközelítésben átadni. Az Egyesült Államokban megtanultam, hogy csinálhatsz bármit, ha történetesen az jó. Tizenhét év azt követeli meg a társulattól, hogy örökösen a magas színvonal fenntartása lebegjen a szeme előtt, és hogy a szakmaiságból egy fikarcnyit ne engedjen.

A magyar táncosok a nemzetközi porondon is megtalálják a helyüket?
A kiindulópont inkább az, hogy az egész ország nem találja meg a helyét a nemzetközi piacon. Az országimázshoz a táncművészet hozzájárulhat, de alapjában véve nincs abban a pozícióban az ország, hogy befolyásoló tényező legyen a világban, annak ellenére sem, hogy a kultúránk minősége nem marad el a többi nemzet kultúrájától. Külföldön járva azt látom, hogy a rangos helyeken nem nagyon jutnak bemutatkozási lehetőséghez a magyar rockbandák vagy táncegyüttesek. Egyszerűen nem vagyunk ott. Azonban szép kihívásnak ígérkezik, hogy ott legyünk, hiszen a Vizes VB is azt támasztotta alá, hogy igenis a legjobbak között van a helyünk.

Magyarországon könnyen rámondják egyes művészekre vagy társulatokra, hogy világhírű. Az ilyen megnyilatkozások általában komolytalanok?
Ez az a kategória, ami már túlzás. Én például régóta dolgozom Berlinben is, és előfordul, hogy Riesában megismernek, de Németország más városaiban már nem. A világhír azt jelenti, hogy valaki vagy valami mindenkinek egyetemesen jelent valamit. A huszonegyedik században a világ bonyolultsága és összetettsége okán az ehhez hasonló fogalom és kijelentés értelmét veszti. Noha beszélhetünk hazai világsztárokról, például Puskás Ferenc és Bartók Béla neve a világ számos pontján jól cseng. Az én felfogásom az, hogy a magyar kultúrát érdemes előbb a magyar anyanyelvűek körében népszerűsíteni, majd a következő szintre lépve jöhet az, hogy a világ előtt is megmutassuk az értékeinket. A társulat jelenleg ezen az ösvényen halad, több nemzetközi szereplés azt támasztotta alá eddig, hogy nem tévesztettünk irányt.

Szakmaiság és szórakoztatás mindig egyensúlyban van egymással?
A közönség mindenre nyitott, azonban elvárja az első bemutatkozás után, hogy a későbbiekben se engedj a színvonalból. Ennek elengedhetetlen feltétele a szakmaiság és a megújulás képessége. Bárkinek adódhat egyszeri alkalom a szereplésre, de a szakmai bázis nélkül annál gyorsabban és fájdalmasabban következik be a bukás.

2016 szeptembere óta működik az ExperiDance Táncakadémia. Miért tartotta szükségesnek, hogy egy hasonló intézmény elinduljon?
Korábban a mestereim úgy adták át a tudást, hogy először leválogattak - a fogyasztói társadalom működése olyan helyzetet teremtett, hogy komolyabb szelektálásra ma már kevesen vállalkoznak - és felvállalták, hogy milyen táptalajra van szükségük a tudás átadásához. A szakmaiság háttérbe szorítása végzetes felhigulást von maga után. Mi, akik komolyan vesszük a táncot, nem tétlenkedhettünk, ezért a bajok megfékezése érdekében megalapítottuk az akadémiát. Mindig azt mondták a mestereim, hogyha nem szereted a táncot, hagyd abba, felejtsd el, nézz más elfoglaltság után. Testi-lelki odaadás híján ez a műfaj működésképtelen.
A tánc azon kevés műfajok egyike, amelyik nem hazudik. Ha nincs ott az elvárt technikai elem, már hazudsz. Manapság a blöff is átmehet a tű fokán, de hosszútávon ez a fajta hozzáállás nem kifizetődő. Szerencsére az elmúlt tizenhét év alatt megismert tanítványok között jócskán akadt olyan táncos, akit a mozdony füstje megcsapott.

Hány táncost bír el egy ország?
Abban az esetben, amennyiben a tánccal a hódítást tűztük ki célul, mindenkinek táncolnia kellene. Maga a tánc egy természetes mozgás, senkitől nem vár el csúcsidőket. Annak idején a hétköznapok valósága volt, ehhez a kódrendszerhez pedig bárki alkalmazkodhat.

A társulat legújabb produkciója a mesés elemekkel és az ExperiDancetől megszokott látványvilággal teletűzdelt Cinderella. Mire számíthat a közönség?
A mai gyerekek életében a Disney és a DreamWorks kiszélesítette a fantázia határait. A legtöbb gyermek túllép a felnőttek szürke hétköznapjain, elrugaszkodik a valóságtól, szinte repül. Összességében egy olyan virtuális világban él, amit mi nem tudunk megadni neki. Viszont a mostani produkció a színpadon teremti meg hús-vér emberekkel a gyerekek igényelte virtuális közeget. Pozsgay Zsolt egy magyar Hamupipőkét írt nekünk. Hadd tegyem még hozzá mindehhez, hogy az összes mesebeli figura, Hófehérkétől Csipkerózsikáig segíti őt abban, hogy meglelje a boldogságát. Debreczeni Ildikó jelmezei és Gömöry Zsolt zenéje garantálja, hogy gyereknek és felnőttnek egyaránt hihetetlenül gazdag és színes, a képzeletet meghaladó műsorban lesz része.

Képek: ExperiDance produkció

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)