Amikor a “nem lekvárt” felhelyezzük a polcra - Avagy a köztársasági elnök és a munkakerülő “influenszerek” esete
Feje tetejére állt a világ, és nem, nem azért, mert Magyar Péter megnyerte a választásokat. Még csak nem is azért, mert Orbán Viktor elvesztette a választók többségét. Azért állt a feje tetejére a világ, mert az O1G-ideológiával lebutított tömeg most azt hiszi, hogy ők kerültek hatalomra, azt hiszik, hogy ők lettek innentől a tájékozott, okos és értelmes tömeg, miközben ugyanolyan buták, megvezetettek és tájékozatlanok, mint amilyenek eddig voltak, csak most van egy jólfésült miniszterelnök, aki trendvideókat meg szerkesztett képeket gyárt nekik, ők pedig ezekkel jól laknak. Így történhet meg az, hogy a munkától szorongó Z-generációsok közül vannak, akik emberi mivoltukban próbálnak meg kigúnyolni egy olyan embert, aki közel 50 éve dolgozik, életpályája szinte példanélküli, szakmai sikerei elvitathatatlanok, de az otthon ülő, tehetségtelen munkakerülők most a sikeres és tehetséges embert gúnyolják. Jöhetne ide valamilyen bibliai utalás, de szerintem direkt utalás nélkül is tudja a gondolkodó olvasó, hogy mire gondolok.
Egyre világosabban látszik, hogy eljött az a világ, ahol emberek tényleg azt gondolják, a megtekintés és a lájk az a valóságban is mutat valamit, az a valóságra is kivetíthető. Eljött az a világ, ahol a lájk és a megtekintés mellé tehetséget is társítunk, holott ennél rosszabb úton nem is járhatnánk. Mert az üres, buta tartalom is könnyen vitálissá, népszerűvé válhat, azonban a lájkoktól nem lesz belőle értékes, okos tartalom. A tudjuk miből sem lesz lekvár azzal, ha feltesszük a polcra.
A "nem lekvár" és a polc esete
Itt térhetünk rá arra a bizonyos történetre, amely lehet, hogy sokak szerint semmiség, engem mégis a gyomorgörcs kerülgetett, miközben végignéztem. Adott egy - általam már korábban kitárgyalt - fiatal lány, aki tartalomgyártó akar lenni, csak tartalma nem igazán van, így nehezen indul be neki a szekér. Ő volt az, aki bevallotta, hogy szorong a munkavégzéstől, majd amikor erről írtam egy társadalomkritikát, akkor huszonéves felnőttként rám küldte az anyukáját, hogy az végezze el a “piszkos munkát”. Nos, ez a lány az említett cikk óta újra főállásban “tartalom”gyárt, kiszurkolta a Tisza-győzelmet, majd most az ágyból fekve igyekszik nevetség tárgyává tenni Magyarország legmagasabb közjogi méltóságát. A hölgy nem Sulyok Tamás döntéseit kritizálja pontokba szedve, nem elmagyarázza, hogy miért nem tetszik neki a köztársasági elnök munkája, hanem szégyenbe akarja hozni, mert Magyar Péter miniszterelnök azt mondta neki, hogy most ez a trendi, ez a feladat. Nem hallunk érveket, gondolatokat, csak gúnyt és ürességet.
Szorongó munkakerülők
Egy huszonéves, gondolat- és munkanélküli ember akar szégyenbe hozni egy közel 50 éve munkát végző embert, aki csak úgy mellékesen az Alkotmánybíróság elnöke is volt, tehát minden bizonnyal nem is rossz abban a munkában, amit évtizedekig végzett. Természetesen politikailag gondolhatunk bármit Sulyok Tamás munkájáról, lehet kritizálni, sőt, lehet akarni is, hogy mondjon le, de esetünkben egy teljesen más probléma rajzolódik ki. A lekvár és a polc esete. Az emberek, akik szoronganak a valóságtól a virtuális világban próbálják meg szégyenbe hozni a valóságban sikeres és életképes embereket. És ez egy gyakoribb probléma és jelenség, mint azt a kedves olvasó gondolná. A virtuális világot átvették a “nem lekvárok” és azt gondolják, hogy ott ők hatalmat gyakorolnak a valódi lekvárokon és a valóságon is. Nem kisebb a gondolkodó ember feladata, mint helyretenni azokat a valóságtól szorongó, magukat lekvárnak képzelő “tartalom”gyártókat, akik téves úton járnak. Azt pedig fontos hozzátenni, hogy a mai világban akár még a “nem lekvárokból” is lehetnek lekvárok, ha megtanulnak önállóan gondolkozni és elszakadnak a virtuális világ agybutító trendjeinek követésétől.
