„A világ szegényebb lett egy fantasztikus emberrel” - Interjú Tasnádi Szandra szobrásszal

Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer kultusza a halála óta eltelt idő alatt mit sem csökkent, sőt, hamarosan leleplezésre kerül Magyarországon a róla mintázott szobor. A mű alkotójával, Tasnádi Szandra szobrásszal beszélgettünk.

AYHAN GÖKHAN - 061.hu

Emlékszel az első Bud Spencer filmekre és a rád gyakorolt, nem múló hatásukra?
Az első film, amit tőlük láttam, és egyben az első kedvencem a Kincs, ami nincs volt, ami olyan nyomot hagyott bennem, hogy öcsémnek is először ezt a filmet mutattam meg, így vezettem be őt is a BSTH filmek világába. Ma már a Nincs kettő négy nélkül a kedvencem a felső tízezer parádés kifigurázása miatt, és a Bűnvadászok az elhivatottnak korántsem mondható zsaruparódia miatt. A varázsuk abban rejlik, hogy minden korosztályhoz szólnak, és évtizedeken keresztül szórakoztatnak, teljesen egyedi módon.

Olaszországban is szerették Carlo Pedersolit, de valamiért nálunk az átlagnál nagyobb népszerűségre tettek szert a filmjei. Mit tudott ő, hogy ennyire belopta magát a magyar nézők szívébe?
Elsősorban rengeteget játszották a tévében, ma is szinte állandóan műsoron vannak a filmjeik. Másodsorban szerintem az a jellegzetes ironikus humor lehet az oka, ami olyan közel áll a magyarok szívéhez is, harmadszor pedig, ami talán a legfontosabb, hogy Magyarországon éppúgy, mint Olaszországban, kollektív társadalmi feszültségeket tudott feloldani a humor eszközével, vér nélkül igazságot osztó „utca embere”. Az igazság mindig győz ezekben a filmekben, amit a maffia által terrorban tartott olaszok, mind a magyarok élvezettel néztek.

Akkor a sokat szidott magyar pesszimizmus mellett ott van a karakán magyar humor is?
Természetesen, a magyarok nagyon szeretik a szarkasztikus humort, úgy vettem észre, könnyen azonosulnak vele.

Amikor megtudtad, hogy meghalt Carlo Pedersoli, mire gondoltál először? Azonnal felmerült benned a szobor ötlete?
Az első reakcióm az volt, hogy elsírtam magam. A második, hogy mit fog szólni az öcsém, aki szintén rajongó, és hogy tudja-e már. Aztán azt gondoltam, hogy a világ szegényebb lett egy fantasztikus emberrel. A rajongók írták először a rajongói csoportba, hogy szerintük igény lenne nálunk egy Bud Spencer emlékműre. Úgy éreztem, rajongóként és szobrászként így tiszteleghetek a leginkább Bud emléke előtt. Felajánlottam a rajongóknak, a Pedersoli családnak, és az országnak, hogy adományozok egy Bud Spencer emlékművet, hogy ingyen, szerzői díj nélkül megcsinálom a művet.

Ennek ellenére egy időben több akadály is gördült a kivitelezés elé…
Valóban sok probléma adódott, amiket le kellett győznöm. A támogatóval vívott harc, és utána új támogató és helyszín keresése a munka kellős közepén nem volt éppen leányálom, de ha csak ennyi lett volna! Mindenhol falakba ütköztem. A munka végére megtanultam, van, hogy az embernek keményen meg kell küzdenie a céljáért, amiben hisz, és nem szabad a nehézségek miatt feladni. Ezentúl remélem könnyebben kivitelezhető projektjeim lesznek.

Éreztél magadon nyomást a szobor készítésekor? Vagy az eddigi munkáidhoz hasonlóan álltál ehhez is hozzá.
Nagyon nagy volt rajtam a nyomás, meg akartam felelni a szakmának, a rajongóknak, a Pedersoli családnak, egyszóval mindenkinek. Azonban ez lehetetlen, mindig lesznek olyanok, akik lehúzzák az embert, akármit alkotott is. Nagyon aggódtam, hogy jó legyen a szobor, folyamatosan kétségbe vontam a döntéseimet és felülbíráltam magam alkotás közben. Többször álmodtam például, hogy ledőlt a szobor, borzalmas volt! Tudtam, a szobrom a nyilvánosságnak készül, és szerettem volna nagyon sokaknak örömet szerezni vele, valamint azt, hogy a Pedersoli család és a rajongók méltó emlékhelynek találnák. Stresszes volt számomra ez az időszak, hiszen ekkora tétje még nem volt egyetlen alkotásomnak sem. Remélem, végül sikerült olyat létrehoznom, amivel méltó emléket állíthatok Bud Spencernek.

A balatonfüredi Bujtor István-szobor egyik kedvenc tevékenysége közben ábrázolja a színészt. Te hogyan kezdtél neki a munkának? Több változat előzte meg a mostanit?
Terence Hill gyászbeszédét hallgatva rögtön megfogalmazódott bennem, mit kell tennem. Ő azt mondta, biztos benne, ha majd Buddal találkoznak a túlvilágon, a barátja nyereggel a hátán fog közeledni felé, és azt mondja majd: „Mi sosem veszekedtünk”. Így ennek a mozdulatnak különleges jelentősége van, már a szobor pozíciója nem volt kérdés. Az említett idézet a szobor talapzatán szintén helyet kap majd.

A Bud Spencer-graffitit „megrongálták”, aztán később az egészet eltüntették. Nem félsz attól, hogy valaki a szoborban is kárt tesz majd?
A graffiti megrongálása egy félreértésből adódott. A nyilvános graffiti falak íratlan szabálya, hogy bárki már másnap lefújhatja a frissen készült művet, ha úgy tartja kedve. A graffitisek is tiszteletben tartották Bud emlékét, így a graffiti rekordot döntött, azt hiszem több mint fél évig volt látható. A rajongók nem ismerik a graffiti szabályokat, így hivatalos emlékhelynek kezdték tekinteni a falat, ahová mécseseket és virágokat vittek. A graffiti, ami a portré hátterébe került, szintén remek alkotás volt, sajnálatos módon támadásnak tűnt a rajongók szemében. Ráadásul nem a graffitisek közössége, hanem egy tévés sorozat miatt lett felfestve. Természetesen megindult az adok-kapok, visszafestették, lekenték, restaurálták, közben durvábbnál durvább kommenteket írtak a rajongói csoportban. Egyszer egy elmés felirat is született, valaki felírta az ellentáborból, hogy Ez nem egy emlékfal, franciául, ami utalás René Magritte: Ez nem egy pipa című festményére. Szerintem ez arról szól, hogy vegyük észre, a tárgyról (ebben az esetben személyről) készült kép sosem lehet egyenlő magával a tárggyal, személlyel, vagy az általa képviselt értékekkel. A rajongók se ragaszkodjanak tárgyakhoz, helyette valami sokkal értékesebbet tartsanak szem előtt, a színész szellemiségét, amely örökre fennmarad majd. A szobor hivatalos emlékhely, amit őrizni fognak, így a kettő dolognak semmi köze nincs egymáshoz.

Meghívjátok Carlo Pedersoli fiát majd a szoboravatásra?
Meghívtuk az egész Pedersoli családot, Giuseppe és Cristiana biztosan tiszteletüket teszik! Miattuk raktuk át az avatást a születésnapról novemberre. A pontos dátumot egyelőre nem lehet tudni.

Képek: Tasnádi Szandra Facebook
Vezető kép: Siklós Péter