Pesti Srácok

Megjelent Csatári Bence könyve a Kádár-rendszer könnyűzenei cenzúrájáról

Nekem írod a dalt címmel újabb könyvet írt a Kádár-rendszer könnyűzenéjéről a korszak és a téma kutatója, Csatári Bence. A történész, újságíró ezúttal azt járta körül néhány kulcsszereplővel, miként működött a cenzúra a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években.

MTI

"Elsősorban arra voltam kíváncsi, mekkora mozgástere volt a slágerek zeneszerzőinek és szövegíróinak a Kádár-rendszer könnyűzenei intézményeinek hálózatában. A beszélgetéseket rengeteg kutatómunka előzte meg" - mondta Csatári Bence az MTI-nek.

PestiSracok facebook image

A Jaffa kiadó által gondozott könyvben megszólal Bródy János, az Illés, a Fonográf, Koncz Zsuzsa, az István, a király rockopera és saját szólódalainak szövegírója; Lendvai Ildikó, a KISZ KB, majd az MSZMP KB kulturális osztályának egykori vezetője; Lakatos Ernő, aki számos más fontos beosztás mellett az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályát vezette; Nádori Péter, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat osztályvezetője; Baranyi Ferenc költő, a sanzonbizottság utolsó élő tagja; Nádor Katalin, a Fővárosi Művelődési Ház volt programszervezője, valamint Hajnal Gábor, a Kádár-korszak egyik első rockmenedzsere.

"Magyarország szerintem nem a legvidámabb barakk volt a szocializmus idején a könnyűzenei színtéren, ugyanakkor a megszólalók visszaemlékezései egy kicsit más megvilágításba helyezik a korabeli dokumentumokat. Természetesen működött a cenzúra és egypártrendszer volt, de ez nem jelenti azt, hogy azok a zenekarok, amelyek megkötötték a maguk kis kompromisszumait a különböző pártállami intézményekkel, ne tudtak volna boldogulni. Bár erre is volt jócskán példa, általában nem azért nem lehetett valakinek nagylemeze, mert rendszerellenes volt. Inkább az volt a jellemző, hogy a zenekarvezetők, szervezők, akkori menedzserek sok esetben nem voltak kellően szalonképesek, sok múlt az emberi tényezőn" - fogalmazott Csatári Bence.

Hozzátette: úgy látja, ha a P. Mobil hamarabb észhez kap, lehet, hogy nem kellett volna hat évet, 1984-ig várni a Honfoglalás rockszvit megjelenésére. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Lendvai Ildikó a könyvben elismeri: a KISZ Központi Bizottságán keresztül több zenekar karrierjét törték kerékbe. "Nem működött központi cenzurális intézmény, mint Moszkvában vagy Varsóban, volt bizonyos mozgástér. Ha egy zenekart az MHV visszadobta, az ORI-nál még próbálkozhatott a koncertezéssel. A korszakban az állandóság is jelen volt, hiszen Bors Jenő és Erdős Péter az MHV-ban, Keszler Pál pedig az ORI-ban nagyon sokáig mozdíthatatlan volt".

Mint a szerző hangsúlyozta, magától értetődő volt, hogy a dalszövegírók közül Bródy Jánost szólaltatta meg és kérdezte olyan ikonikus dalszövegek történetéről, mint például a Sárga rózsa, az Amikor én még kissrác voltam, az Ez az a ház, a Szemétdomb, A szó veszélyes fegyver, a Miért hagytuk, hogy így legyen? vagy a Te kit választanál?. "Kiemelkedő munkássága mellett amiatt is ő volt a legkézenfekvőbb, mert szereplője volt számos meghatározó, ma már rocktörténeti jelentőségű eseménynek".

A szerző kifejtette, hogy voltak, akik elzárkóztak a beszélgetések elől, mások éppen a könyv készítése közben haltak meg, ezért nem tudott velük találkozni. Közöttük volt például a sanzonbizottság egyik tagja, Körmendi Vilmos, a táncdalfesztiválok karmestere vagy Pozsgay Imre egykori kulturális miniszter.

"A rendszerváltáskor, 1990 körül még nem lehetett a cenzúra témáját körbejárni, későn kerültek a levéltárba az iratok, az Országos Rendező Iroda anyagai nem is olyan régóta, mindössze hat-hét éve váltak kutathatóvá. Leginkább már csak a nyolcvanas évek szereplőit tudtam megszólaltatni, az előző két évtized pártállami katonái közül csak kevesen élnek, holott nyilván teljesebb lenne a kép, ha az egykori MSZMP PB-tag Komócsin Zoltán vagy a hatvanas években a KISZ KB első titkáraként tevékenykedett Méhes Lajos véleményét is ismernénk" - jegyezte meg a szerző. Mint elmondta, a téma feldolgozását két újabb kötettel szeretné teljesebbé tenni.

Csatári Bence a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tudományos kutatója, Az ész a fontos, nem a haj - A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája 1957-1990 című kötet szerzője, illetve az Azok a régi csibészek - Párbeszéd a rock and rollról című könyv társszerzője.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)