Nézzen ön is más szemmel a hatvanas évek művészetére!
Az 1958 és 1968 között időszak művészetéről ad átfogó képet a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Keretek között című kiállítása, amely mintegy 350 festményt, szobrot, grafikát, könyvet, plakátot, valamint iparművészeti alkotást vonultat fel.
MTI
Az MNG péntektől látogatható tárlata egy sok látogató által személyesen is megélt évtizedre tekint vissza, amely ugyanakkor már történelem - közölte a kiállítás szerdai sajtóvezetésén Szücs György főigazgató-helyettes. Mint hozzátette, az A épület fogadócsarnokában egy korabeli, háromszintes ház élethű mását is felépítették, melynek oldalán Kádár György sgraffitója látható. Petrányi Zsolt kurátor elmondása szerint az utóbbi időben mind több kortárs művész és kiállítás dolgozza fel a 2. világháború utáni évtizedek képzőművészetét, az MNG raktáraiban ugyanakkor több ezer olyan korabali alkotást őriznek, amely csak nagyon régen vagy soha nem volt még bemutatva. A Nemzeti Galéria kiállítása ezért sok megleptést tartogat majd a látogatók számára - jegyezte meg.
A kurátor emlékeztetett: a korszak határait nem kerek számok jelzik. 1958-ben nyílt újra a Velencei Biennale magyar pavilonja, és ebben az évben Magyarország nagyszabású programmal jelentkezett a Brüsszeli Világkiállításon, mindezekkel is jelezve az 1956 után megindult kádári konszoldiáció kezdetét. 1968 ezzel szemben a csehszlovákiai bevonulás és a reformok megtorpanásának éve, amely lezárt egy rövid korszakot - fűzte hozzá. A tárlat kitér a hatvanas évek képzőművészetének előzményeire, felidézve, hogy a korszak alkotói elsősorban a Bauhaushoz és a harmincas évek szovjet művészetéhez nyúltak vissza, miközben még érezhető volt a szocreál hatása. Jól mutatja ezt például Somogyi József Martinász című, 1953-as szobra, amelyet a művész tíz évvel később sokkal stilizáltabb formában fogalmazott újra.
Fotó: Balogh Zoltán (MTI)Jeges Ernő A szénelosztó építése Komlón című festménye szintén az előzményeket mutatja, de a tárlat installációját is ez a szocreál kép ihlette. A kiállított anyag és a korszak egyik kulcsszava éppen az építés, konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A hatvanas években beindult például a nagyarányú lakásprogram, ami az iparművészet felvirágágzásához is hozzájárult; a hatalom ráadásul a formatervezők, iparművészek esetében sokkal inkább eltűrte a modernséget, mint a képzőművészeknél - idézte fel Petrányi Zsolt. Ezt mutatják a tárlat korabeli enteriőrjei is, amelyek jellegzetes bútorokat, lakástextileket, lakberendezési tárgyakat vonultatnak fel. Más megközelítésben szólnak az építésről Csernus Tibor, Lakner László munkái; Gyémánt László Építkezés című, 1965-ös festményén pedig az állványok mögött megfoghatatlan az épület, a munkások mintha csak jelen elennének, de nem dolgoznának semmin.
A hatvanas években a nyugati világban virágoztak a baloldali mozgalmak, ami jó kapcsolódási pontot jelentett a nyugati művészek felé. A látogatók találkozhatnak Pablo Picasso, Renato Guttuso és Fernand Léger képeivel éppúgy, mint a kor keletnémet sztárfestője, Willi Sitte munkáival. Petrányi Zsolt emlékeztetett arra, hogy Magyarországon az aczéli kultúrpolitika ekkor fejlesztette ki a "három T" (tilt, tűr, támogat) rendszerét, amelyből a tiltás kategóriája ma már nehezen megragadható a művészeti cenzúra kifinomult technikái miatt. A kiállítás az említés szintjén mégis megpróbálja összegyűjteni a kor tabuit és tilalmi zónáit, így 1956-ot, Trianont, a szovjet megszállást, a magyar kisebbségek helyzetét, a kommunista jövőkép bírálatát vagy akár a szexualitást. A tárlat záró egysége a modernista vizuális kultúrát tekinti át köztéri szobrok, üvegablakok tervein, gobelineken, sokszorosított grafikákon és könyvillusztrációkon át.
Vezető kép: Balogh Zoltán (MTI)
