Pesti Srácok

Dokumentumfilm készült arról, hogyan vált Anis Amri terroristává

Anis Amri, hogyan keletkezik egy terrorista címmel készült film Olaszországban a 2016. december 19-i berlini gázolásos merénylet tunéziai elkövetőjéről, aki Lampedusa szigetére érkezett Európába, és a milánói Sesto San Giovanniban rendőrségi tűzharcban vesztette életét.

MTI

Az olaszországi kereskedelmi hírcsatornákon vetített dokumentumfilm Anis Amri életének olaszországi szakaszát kíséri végig. Ezzel egy időben a La Repubblica olasz napilap honlapja többrészes webfilmet közölt a tunéziai fiatalemberről. A filmek december 23-ig láthatók. Tavaly ezen a napon lőtték le olasz rendőrök Anis Amrit Sesto San Giovanni vasútállomása előtt.

PestiSracok facebook image

A filmek arra keresnek választ, mi vezette Anis Amrit a berlini karácsonyi vásáron elkövetett merényletig, amelyben 12 személy veszítette életét: hol radikalizálódott Anis Amri, milyen olaszországi háttérrel bírt, és hány hasonló terrorista lehet még Olaszországban.

A 24 évesen meghalt Anis Amri fiatalkorúként 2011-ben érkezett Tunéziából Lampedusa szigetére. Illegális bevándorlóként egy szicíliai migránstáborba került, ahol lázadásban vett részt, hatósági személyre támadt, és ezért több mint négy évet töltött olaszországi börtönben.

A migránstábor olasz dolgozóinak visszaemlékezései szerint Anis Amri a táborban kitett feszületeket feje tetejükre állította. Ezen kívül a migránstáborban az elsők között szervezte a muzulmán imatalálkozókat, ahol maga is gyakran prédikált. Radikalizálódása azonban az olasz börtönökben kezdődhetett, ahol szélsőséges rabtársak hatása alá került. Hatósági adatok szerint több mint ötszáz iszlamista rabot tartanak megfigyelés alatt az olaszországi börtönökben, akik közül több mint száz vall szélsőséges nézeteket. Például ünnepel, ha több áldozatot követelő terrorista merényletről értesül.

Anis Amri 2015 májusában szabadult az olasz börtönből, megállt a közép-olaszországi Aprilia városában (ahol az idei marseille-i késelő algériai merénylő is élt) és júniusban már Németországban volt. Hamis olasz és tunéziai útlevél is volt nála, és nem kizárt, hogy Olaszországba is néha visszatért, mivel drogkereskedőként több olasz ügyfél száma is szerepelt a mobiltelefonján. A berlini merénylet után Franciaországon keresztül vonattal jutott vissza Olaszországba, először Torinóba, majd Milánóba a központi vasúti pályaudvarra. Innen éjszakai autóbusz járattal ment Sesto San Giovanniba, az ottani távolsági buszállomásra, ahol két olasz rendőr igazoltatta. Tüzelni kezdett rájuk, a rendőrök egyike végzett vele.

Anis Amri holttestét családja augusztusban szállíttatta vissza Tunéziába.

Alberto Nobili olasz ügyész kedden zárta le a tunéziai terrorista ügyében indított nyomozást, megállapítva, hogy Anis Amrinak nem voltak tettestársai Olaszországban.

fotó: lospettacolo.it

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.