A zene mindenkié - Tíz történet Kodály Zoltánról, aki ma lenne 135 éves

December 16-a van, ma lenne 135 éves Kodály Zoltán. A zeneszerző és népdalgyűjtő emlékére 2017-ben Kodály-emlékévet tartanak. A róla szóló könyveket, feljegyzéseket olvasva sokszor találkozunk azzal a megállapítással, hogy Kodály igazán különleges ember volt, sokan hasonlítják a Zeneakadémiát alapító Liszt Ferenchez, nagy formátumú személyiségként említik. Valóban, a nagy elődhöz hasonlóan Kodály is évtizedeken át dolgozott azért, hogy magasabb szintre emelje, és elterjessze a jó és színvonalas zenét, közben támogatta a fiatal tehetségeket és segített, akin csak tudott. Azok a zenészek, akik fiatal korukban még tőle tanulhattak a mai napig legendákat mesélnek Kodály tudásáról, emberségéről és pedagógiai érzékéről. De vajon van még, amit nem tudunk Kodályról? Összegyűjtöttünk tíz érdekességet, szemezgessenek közülük.

L.T. – 061.hu

Mindennek Schneider Fáni az elindítója Az indíttatást az új nevelési rendszer megalkotásához állítólag – a Kodály által többször is felidézett anekdota szerint – egy „megrázó zenei élmény” adta 1925-ben: „A zenei kultúra politikáért részben a szakzenészek felelősek, mert mindenkor az õ meghallgatásukkal intézték. Hogy a szakzenészeknek mennyire nincs fogalmuk az iskola zenei életéről és szükségletéről, a magam esetével bizonyíthatom. Egy ideig é n is a szakzenészek rendes életét éltem, azaz semmit sem törődtem az iskolával, abban a hiszemben, hogy ott minden rendben van, tesznek, amit tehetnek, s akinek nincs hallása, az a zene számára úgyis elvezett. Ebből az illúzióból egy véletlen eset rázott föl. Egy szép tavaszi nap a budai hegyekben egy kiránduló lánycsapatra akadtam. Daloltak, s én megálltam egy félórára, és a bokrok közül hallgattam őket. Attól, amit daloltak, egyre jobban elszörnyedtem, csak annyit mondok, hogy a műsoruk koronája – a Schneider Fáni de azt mondta kezdetű dal volt. Megtudtam, hogy egy pesti tanítóképző növendékei, s hirtelen megláttam, hogy a jövő nemzedék nevelői és anyái az analfabétaságánál is rosszabb, teljes zenei züllöttségben nőnek felé. Ma hálásan gondolok Schneider Fánira, mert az kényszerített, hogy gondolkodjam, mit kellene tenni.” – mesélte egyszer Kodály Zoltán.