Nyulak szigete – 5+1 emlékezetes filmes tapsifüles

A csincsilla, a koala meg a vombat után földi faunánk legbájosabb entitása kétségkívül a nyúl, amelynek alakja a kezdetektől mozgatja a filmesek fantáziáját. Legutóbb Beatrix Potter Nyúl Péterét álmodták mozivászonra (kritikánk ITT), a héten megesett bemutató örömére így hát kirántottuk a kalapból kedvenc nyúlkaraktereinket. A dolgunkat nem könnyítette meg, hogy a tüneményes jószágok a horrorfilmesek egyik kabalaállata lehet, a legtöbb alkotás ugyanis a nyulak pihe-puha bájvilága helyett csak vért, verítéket és könnyeket ígér. Hogy a merítést szűkebbre vegyük, a pusztán animációs darabokat mellőzve élőszereplős produkciók közül válogattunk, amelyek közé bizony néhány bizarrabb nyuszis mozi is beesett.

MP - 061.hu

Harvey

Harvey (1950)
James Stewart karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtja ebben a klasszikus, pörgős és könnyed hollywoodi komédiában, amely Mary Chase Pulitzer-díjas darabja alapján készült. Stewart játssza a jól szituált Elwoodot, akinek elválaszthatatlan jó barátja csakis számára latható. Harvey, az embernagyságú nyúl komoly szerepet tölt be Elwood életében, ezért húga úgy érzi, eljött az ideje az elmegyógyintézetnek. Egy kavarodás következtében azonban végül ő kerül be a flepnisek közé, és Elwoodra meg képzeletbeli pajtására vár a feladat, hogy kijuttassa őt onnan, és mindent elsimítson a családi perpatvarban. Harvey rendszertani besorolása szerint pooka, a kelta folklór többnyire állatalakban előforduló, jóindulatú, de csintalan figurája, egy időn és téren felül álló teremtés, már-már sci-fibe illő képességekkel - és mint ilyen, a Donnie Darko Frankjével rokonítható. A Pulitzer-díjas drámáját világszerte - nálunk is - műsorukra tűzték a színtársulatok, Elwood alakja pedig a tévében is gyakorta felbukkant. Az NSZK-ban olyan népszerű volt a figura, hogy az 50-es és 80-as évek között évtizedenként készült az eredeti moziból egy-egy tévéfilmváltozat. Amerikában sem feledkeztek meg róla: egy 1972-es feldolgozásban például maga James Stewart is újraéleszthette a karakterét.

A vérnyúl

Gyalog galopp (1975)
Ki ne ismerné az utánozhatatlan angol abszurd humor legsűrűbb esszenciája, a Monty Python-csoport korai egész estés filmjét Artúr király és a Kerekasztal lovagjainak Szent Grál-expedíciójáról? A vizuális és verbális gegek, intellektuális és mélyprosztó poénok szkeccsfüzérében két nyúlalak is feltűnik: először is ott a Sir Bedevere ötletére legyártott trójai fanyúl, amit a gyanútlan franciák be is tolnak a várba, ám a cameloti zsenik a terv második fázisának ismertetése közben döbbennek rá, hogy elfelejtettek elbújni a szerkezetben. Aaaaarrrgghhh Legendás Fekete Szörnyetegén innen, a rekettyésen túl találkoznak Kerbenog barlangjának őrzőjével, a kezdetben bagatellizált fehér nyuszival (– A… nyúlon túl? – Nem, a nyúl az. – Ah, vén hülye buzeráns!). Nem teljesen légből kapott a figura: a szerzők állítólag a Notre-Dame homlokzatáról vették a motívumot, amelyen egy gyáva lovag egy nyúl elől menekül. De megjelenik az európai állatmese egyik ősforrásában, a Renart-regényben is, ahol Renart róka egy ellenségét gúnyolja ki annak “vérengző nyúllal” folytatott küzdelme miatt. A kutatók szerint Artúr király korában nem voltak nyulak a brit szigeteken, az állat ugyanis a jégkorszakban kihalt, és csak a 13. században telepítették be újra - nem mintha az alkotók törekedtek volna a történeti hűségre... A pénzforráshiánnyal küszködő pitonok igazi nyulat (is) használtak a gyilkos tapsifüles jelenetéhez, amit hamar megbántak, ugyanis az állat tulajdonosával nem közölték, mire használják a jószágot. A fickó visszatértéig nem sikerült róla lesikálni a művért, a gazdi pedig erős idegállapotba került. Érdekes, hogy egyik Python-tag sem az Artúr-sztorit tartja a társaság legjobb filmjének, kérdésre inkább a Brian életét szokták emlegetni. Saját bevallásuk szerint is a rossz forgatási élmények miatt alakult így.

Roger

Roger nyúl a pácban (1988)
A '80-as években a szórakoztatás terén Spielberg mellett a legmegbízhatóbb rendező a tanítványa, Robert Zemeckis volt. A Smaragd románca, a Forrest Gump és a Számkivetett direktora a Vissza a jövőbe-trilógia első két részének forgatása között is gurított egy nagyot, ez volt a Roger nyúl a pácban. A film az animáció és az élőszereplős mozifilm minden addiginál pompásabb találkozása, ráadásul az úttörő technikai megoldások mellett a cselekmény is igen meggyőző. Zemeckis a rajzfilmek hőskorába, a 40-es évekbe helyezte történetét, a hollywoodi és a klasszikus magánnyomozós hangulat pedig nagyszerűen illeszkedett egymásba. Eddie Valiant, a kiégett alkesz magándetektív (Bob Hoskins) megbízást kap, hogy szaglásszon körül a férfiak körében legnépszerűbb rajzfilmfigura, Jessica Rabbit körül. Miután Eddie lesifotókat készít Jessicáról és a Firkanegyed tulajdonosáról, utóbbi rejtélyesen életét veszti. Az első számú gyanúsított a féltékeny férj, Roger nyúl, aki Eddie segítségét kéri, hogy mentse a gonosz bírótól (Christopher Lloyd). A "karaktergyilkos" figurát John Cleese, a leghülyébb járású Monty Python-tag is szerette volna eljátszani, de Spielberg és Zemeckis elutasították, mert úgy gondolták, hogy az egykori komikusbandából senki sem vehető komolyan a szadista főgenyó szerepében. Tim Curryt, a Rocky Horror Picture Show bizarr traveszti űrlényét, az Az tévéváltozatának rémbohócát is meghallgatták, de nem találták elég meggyőzőnek.

Tapsi Hapsi

Space Jam- Zűr az űrben (1996)
A Warner Brothers főnyúla kosármeccsre hívja az apró űrlényeket, akik azzal a céllal érkeztek a Földre, hogy főnökük szórakoztatására elrabolják a Looney Toons (Bolondos dallamok) legendás rajzfiguráit. Ha vereséget szenvednek, Tapsiék maradnak, győzelmük esetén mindannyian Swackhammer kezébe adják magukat. Az idegenek elfogadják az ajánlatot, ugyanis van egy rendkívüli tulajdonságuk: pillanatok alatt képesek új adottságot magukévá tenni - most pedig az NBA sztárjaiból szippanthatják ki a tudást. Amikor Tapsi felfedezi, mi készül, a világ legnagyobb kosárjátékosához, Michael Jordanhez fordul segítségért, aki egykori sportágát otthagyva baseballjátékosnak szegődött. Az animációval kombinált élőszereplős film alapötlete reklámfilmnek indult, aztán meglátták benne azt a piaci rést, ami mindenkinek a legkedvezőbb volt, így jött létre egy egész estés családi film. A Space Jam a filmtörténelem legtöbb bevételt hozó kosaras témájú filmje, a maga 90 millió dolláros profitjával. Még úgy is, hogy nagyon sok kritikus lehúzta, mondjuk nem teljesen alaptalanul. A filmzene hatszoros platinalemez lett, R. Kelly I Believe I Can Fly című dalával, ami két Grammy-díjat is hozott az énekesnek. Bill Murray - akárcsak a Zombielandban - önmagát alakítja, és ezt el is mondja Dodó Kacsának, amikor megkérdezi, hogy mégis mit keres itt? "A producer a barátom" - feleli, és ez valóban így is volt. Ivan Reitman és a színész még a Szellemirtók forgatásán barátkozott össze.

Frank

Donnie Darko (2001)
Bemutatója után Richard Kelly első és legjobb, mára kultfilmmé nemesedett filmje óriásit zakózott a mozipénztáraknál. A magyarázat egyszerű: a filmtörténetben kevés ennyire rosszul időzített alkotás született. A Sundance fesztiválon debütált független filmet mindenki imádta, de okkal nem mentek ölre érte a forgalmazók. Nem sokkal a Columbine iskolai mészárlás után ki is kockáztatna egy fura középiskolás főhőssel, aki fegyvert tart a kezében? Végül a Mementóval is kockáztató Newmarket karolta fel és küldte moziba Kelly művét, amelynek egy másik erős jelentében Jake Gyllenhaal szobájára ráesik egy utasszállító repülő hajtóműve - nem sokkal azután, hogy a WTC ikertornyai ráomlottak Manhattanre. A bukta borítékolható volt, de az idő helyretette a film renoméját. A paranoid skizofrén Donnie képzeletbeli barátja Frank, az embernagyságú horrornyúl (vagyis egy nyúljelmezes figura), nem az a jópofa arc, akivel Jimmy Stewart lógott a Harvey-ban. Percre pontosan elővetíti számára az armageddont, megbabonázza és vandalizmusra ösztönzi a srácot. Mindennek magasabb értelme van a puszta káoszteremtésnél, és nem csupán körültekintően és egyre több kérdést feltéve gurgatja előre a film vörös szőnyegét, de betekintést is nyújt egy zavart, pubertást épp megélő lélek érzelmi és gondolatvilágába. Nyolcvanas évek nosztalgikusan, szarkasztikusan és félelmetesen.

Nyúlék

Inland Empire (2006)
Műfaját tekintve aligha sorolható bárhová a háromórás filmmonstrum, ami folytatja és meghatványozza azt az útvonalat, amelyet a David Lynch életmű követett. Inkább a végső határokat feszegető kísérleti film, és mint olyan, nem is csoda, hogy Lynch leginkább embert próbáló alkotása. A mester rajongói azonban biztosan kismilliószor újranézték már, nem véletlenül bolyonganak megfejtések százai az éterben. Az értelmezés szerintünk meg eleve felesleges, Lynch világában az összművészeti utalások felfejtése, valamint a hamisítatlan Lynch-hangulat, a feketelyuk-érzés az, ami visszavárja az embert. Az Inland Empire legpéldázatosabb jelenetében a 2001-es Mulholland Drive-ból átmentett Naomi Watts, Laura Haring és Scott Coffey nyulaknak öltözve előadják a világ legrosszabb bohózatát, aminek a végén aztán kapunk egy erős fejlövést a mestertől. Persze az IE sem horrorfilm, a nyuszimaszkos családkomédia bizonyos szempontból a legtöbb nyúlrémmel operáló filmnél nyomasztóbb. A részleges megfejtése is fárasztóbb Lynch bármelyik agyfolyásánál, bár a Twin Peaks zseniális harmadik évada után erre biztosan rávetemednek néhányan. Lynchre jellemző, hogy bár ad kulcsot a titok megfejtéséhez, az sosem a főbejárati ajtót nyitja, hanem egy hosszú labirintusét vagy sötét pincéjét, ahonnan ugyan el lehet jutni a célba, csak éppen állatira nehéz.

Vezető kép: Donnie Darko (forrás: Vue)