Pesti Srácok

25 ezer tulajdonossal bíró Picasso képet állítottak ki Genfben

A muskétás büsztje című alkotást 2017-ben egy internetes közösség vásárolta meg. A tulajdonosai fejenként 50 frankot fizettek érte. A genfi Modern és Kortárs Művészeti Múzeum (MAMCO) Pablo Picasso egy olyan művét mutatja be októberig, amelynek nem tévedés, összesen 25 ezer birtokosa van. Az 1968-ban készült alkotás tulajdonosai egy internetes árverési oldalon adták össze a kétmillió svájci frankos vételárat.

MTI

A Buste de mousquetaire (A muskétás büsztje) című kép 2017 decemberében került fel a QoQa nevű platformra, és alig 48 óra alatt össze is gyűlt a szükséges összeg. A spanyol mester művét 40 ezer, 50 frankos részre bontva árulták, 25 ezren osztoznak rajta. "Ez az első jelentős modern művészeti alkotás, amelyet az internetes közösség vásárolt meg" – mondta az EFE spanyol hírügynökségnek a MAMCO sajtóképviselője.

Viviane Reybier hozzátette: a múzeum "természetesen ellenőrizte az 58 x 28,5 centiméteres kép eredetiségét. A pénteken bemutatott mű szerepel Christian Zervos hivatkozási alapnak tekintett katalógusában is. A csak Zervosként emlegetett művészettörténész, műgyűjtő, kritikus listája a legteljesebb Picasso műveit tekintve.

A MAMCO vezetőjének, Lionel Bovier-nek a QoQa alapítója és igazgatója, Pascal Meyer vetette fel, hogy fogadja be a művet. A múzeum emlékeztetett, hogy öt évtizede egy másik svájci városban, Bázelben történt már hasonló: 1967-ben népszavazást írtak ki arról, végrehajtsanak-e adóemelést azért, hogy megvehessenek két műalkotást, épp Picassóét. A referendumon az igenek győztek, Picasso pedig annyira meghatódott a bázeliek hozzáállásán, hogy több művét is a város fiataljainak ajándékozta. Az 1968-ban megnyílt kiállítás 50. évfordulója egyébiránt a tárgya egy Bázelben most látható tárlatnak.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben

‎Polbeat 2024 december 16.
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.

Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége

‎Polbeat 2023 március 11.
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.