Androidok lázadása – Elindult a Westworld második évada, az év egyik legjobban várt sorozata
A Westworld két éve indult első évadának rejtélyekkel, párhuzamos történetszálakkal és több idősíkkal bonyolított sztorija rendesen próbára tette a nézőt, de úgy tűnik, az android-élménypark szenzációs látványvilága, a sztárparádé és a filmes kirakós játék bűvöletben tartotta a kanapéközönséget. A második évad startjának örömére felmelegítjük az előzményeket, és röviden kitérünk a szezonnyitóra is. Rébuszfejtegetésre nem vállalkozunk, arra az egyre terebélyesedő internetes diskurzust ajánljuk.
MP – 061.hu
A sorozat alapja a Michael Crichton-regényből készült 1973-as Feltámad a vadnyugat című sci-fi western, amelyet a bestseller író rendezőként is jegyez. Kevesen tudják, hogy Crichtont a disneylandi Karib-tenger kalózai játék akkor felettébb élethű robotfigurái ihlették meg, a kalandparkos alapkoncepció pedig a később íródott Jurassic Parkban is visszaköszön. Az ötletes felütés, Yul Brynner zseniálisan rideg jelenléte és a gondos rendezői munka ellenére - talán Crichton filmszakmai járatlansága miatt – a produkció nem lett időtálló, de technikai vonalon megelőzte a saját korát. Nem véletlenül köszönnek vissza egyes képsorai a mesterséges intelligenciára fókuszáló filmekben (elég csak a Terminátorra és Az emlékmás arclepattintós jelenetére gondolnunk).
A Crichton-filmben a Delos nevű vállalat kalandparkja a vakációs programok császárát kínálja az extrémturizmus hercegeinek: az idelátogató jómódúak egy kisebb vagyonért cserébe kedvükre válogathatnak a vadnyugat, a római birodalom és a lovagkor hiteles kulisszái között, ahol igényeik és hajlamaik szerint lőhetik, erőszakolhatják és szeretgethetik a park mérnökgárdájának felügyeletével üzemeltetett embermásolatokat. A kiterjesztett valóság fenntartása azonban nem egyszerű feladat, egyre több a szoftverhiba, az androidok pedig öntudatra ébrednek, és nem örülnek a rájuk szabott szerepnek. Az új turnusban érkező Peter (Richard Benjamin) és John (Josh Brolin apukája, James) egyik pillanatról a másikra megtapasztalja az életveszélyt, amikor egyiküket üldözőbe veszi Brynner karaktere, a korábbi kivégzéseiért véres revansra vágyó robotcowboy.
Az HBO 2016-ban prezentált sikersorozata a J.J. Abrams-féle rejtélymártixban – a bőséges játékidővel élve, alaposan kibővítve - építi újra Crichton vadnyugati művilágát. Csak míg a film egyszerre több civilizációs kulisszában mozgatja az eseményeket, a széria kizárólag a Delos műhelyeire és western-játszóterére szűkíti a helyszínt, a parkba látogató emberek helyett pedig a fokozatosan ocsúdó androidok nézőpontját helyezi a cselekmény homlokterébe. Az évad végére feltűnt néhány robotszamuráj is, előrevetítve, hogy a következő évadokban a Delos-birodalom egyéb tartományai is feltárulnak majd. Nem is kell csalatkoznunk: a Westworld új évadában a japánok Edo-korszakát idéző Shogunworld-del is megismerkedhetünk.
Abrams produceri felügyelete alatt a „kreátorok”, azaz Jonathan Nolan (Christopher Nolan nem kevésbé tehetséges öccse) és felesége, Lisa Joy tokkal-vonóval szállítja a Lost-sorozatban és a Bad Robot-mozikban már csúcsra járatott mystery box-dramaturgiát. Fontos és örvendetes különbség, hogy a Lost blöffparádéjával szemben Nolanék az évad végén lerántották a leplet a legfontosabb szereplők tisztázatlan motivációiról és céljairól, de hagytak bőven muníciót (megfejtésre váró titkot, dekódolható képi metaforát meg húsvéti tojást) a rajongói fórumok lelkes kódfejtőinek. A második szezon onnan folytatja a történetet, ahol lezárult: az androidok (hosztok) fellázadnak, és Dolores vezetésével átveszik a hatalmat az élménypark felett. Robert Ford, az alapító főkreatív célja megvalósul: az új játékszcenárió, azaz narratíva beindításával valósággá alakítja a szimulációt, a szétprogramozott hosztok felszabadulnak, hogy a mesterséges intelligencia a természetes méltó riválisává váljék.
A fináléban meggyilkolt Ford, Anthony Hopkins pazarul megformált figurája roppantul fog hiányozni, ám a Westworldben szerencsére nincs hiány a meredek karakteríveket lazán levezénylő színészóriásokban. Elég megemlíteni a labirintus titkát kutató fekete ruhás férfit, Williamet, vagyis Ed Harrist, a gyászoló anyarobotból egy madámmá programozott, majd a valósággal szembesülve gyilkossá mutálódó Maeve alakítóját, Thandie Newtont vagy Evan Rachel Woodot, aki Dolorest viszi nagy átéléssel képernyőre. Ők is ott nyüzsögnek a szezonyitóban, amely bizonytalan lendülettel vág neki az előzményekben már-már gömbölydeddé gyúrt történet folytatásának. A lázadók semlegesítésére fegyveres csapatok érkeznek, az ártatlan farmerlány loopjából kiszakadva kegyetlen lázadóvezérré keményedő Dolores és társai pedig ellenállnak, miközben a fekete ruhás férfi a sok évnyi tét nélküli robotmészárlás és –alázás után perverz örömmel veti bele magát a véressé vált játszmába. A látványon és a színészi alakításon kívül sok bónusszal nem kecsegtetett az új évad felütése, de meglepődnénk, ha az alkotók ezúttal megspórolták volna a meglepetéseket. A káosz elszabadult. Csak legyen benne rendszer.
Képek: HBO
