Csend és kiáltás – A Hang nélkül című filmről
Ha máshonnan nem is, a Családi kör című televíziós sorozatból bizonyosan tudjuk: legjobb, ha a vacsoraasztalnál mindent megbeszélnek a szülők és a gyerekek, és nemcsak azt, hogy ki nőtte ki a tornacipőjét és mennyit kell-e az osztálykirándulásra befizetni. De mi van akkor, ha nem ilyen idilli a helyzet, ha mondjuk rovarszerű mutánsok trancsírozzák szét a lendkerekes repülővel játszó kisfiút, és egyébként is: a föld nagy részét leszanálták és túl vagyunk az apokalipszisen.
PZL – 061.hu
A film nem magyarázkodik, kész tények elé állítja a nézőt: nincs közigazgatás, nincs kormányablak, nincs bakondi György, az Abott család viszont valami csoda folytán megmenekült, sőt van egy óriási farmjuk is, ahol nő a kukorica. Hogy ők termelik-e vagy itt maradt korábbról, nem tudjuk, egy biztos: csendben kell maradni, mert jönnek az alien-szerű rovarok, akik mindenkit felnyársalnak a csápjukkal, legyenek azok cuki mosómedvék vagy éppen náluk is cukibb kisfiú. A Hang nélkül a horror eszközeivel dolgozó permanens menekülést, bujkálást elmesélő thriller. Kétségtelen, hogy a filmnek magas a feszültséghányadosa, ugyanakkor semmi másról nem szól, mint arról, hogyan éljünk túl valamit, aminek nincs is vége, illetve nem tudjuk, hogy vége lehet-e egyáltalán.
Itt vannak a semmiből felbukkanó idegenek, akik ha zajt hallanak, lesújtanak, ezért az Abott család jelbeszéddel kommunikál, mert a legkisebb nesz is előcsalja az idegeneket. Történet nincs, helyzet van, túl kell élni az idegenek invázióját. Már pedig ha nincs történet, hiába van csúcsra járatva a feszültség, a film akkor is unalmas. Nem más, mint egy kisköltségvetésű thrash kamaradarab, amit csak azért fogadott be a UIP, mert elképesztően low-budget, ugyanakkor sokat hozhat, részben azért, mert az anyát alakító Emily Blunt elvállalta férje filmjét, aki nemcsak rendezte, és az egyik főszerepet játssza, hanem írta is az alkotást. Ha a gyerekeik idősebbek, bizonyára ők hozták volna a főbb szerepeket.
Oké, éppenséggel lehet metaforikus az egész, azaz a film arról a paráról szól, hogy a szülő meg tudják-e védeni gyermekét a külvilág veszélyeitől. De valljuk be: a Hang nélkül semmi másról nem szól, csak arról, hogy bepánikoltatnak, mert semmit nem tudsz, csak azt hogy itt vannak a szörnyek. És persze a pálya nehezített, mert Evelyn hamarosan szül, ami azért elképzelhetetlen sikítás nélkül, és persze hogy szülés közben jön a szörny, de nem azért, hogy epidurális érzéstelenítést adjon... Regan a kamaszlány (Millicent Simmonds) süketnéma, ami megkönnyíti a család jelnyelvi kommunikációját, de mást, mondjuk mesebeli segítséget, akár hétmérföldes csizmát, lángszórót nem kapnak a szereplők. Ez a mozi a szülői lét minden félelmét közös nevezőre hozza, azt, hogy tudsz-e gondoskodni a gyerekedről, hogy meg tudod-e védeni, hogy tudod-e kezelni a kamaszodó gyereked problémáit…
A történet nem éppen következetes, mert bizonyos zajokat meghallanak az idegen lények (például a beszédet), ugyanakkor a mosógép hangját és más háztartási gépek zaját és a morze jeleit nem. És nincs feloldozás sem, mert nem jön a nemzeti gárda, sem a palástos szuperhősök, egyszerűen csak véget ér egy kimerítő nap, aztán majd jön a többi, és majd csak lesz valami. Az sem világos, hogy bár a családegy profi jelzőrendszert épített ki a ház körül, miért nem a konkrét védelemre fordította az erőforrását. A puskájukat is csak egyszer sütik el. Lehet, hogy lerágjuk a tíz körmünket, mégis: a film annyi meglepetést tartogat, mint egy köztársasági elnök újévi köszöntője jelnyelvi tolmáccsal.
Hang nélkül
amerikai film
szereplők: Emily Blunt, John Krasinski, Millicent Simmonds, Noah Jupe
rendezte: John Krasinski
bemutató: május 3.
