Kis magyar ős-absztrakt meg a festő, aki már életében múzeumot kapott

Az új koncepcióban hagyománnyá vált az olyan képek bemutatása is, amelyek mindkét oldalát megfestette Czóbel - vagy valamelyik kortársa. Barki Gergely részt vett a Nemzeti Galéria 2006-os Magyar Vadak- és később a Nyolcak-kiállítás megrendezésében is, ahol már nagy számban állítottak ki kétoldalas festményeket. Szentendrén az idén három kétoldalas, részben a múzeum törzsanyagához tartozó képet láthat a közönség. A kurátor szerint Czóbel esetében visszatérő „probléma”, hogy sokszor nehéz kideríteni, maga a művész, vagy esetleg egy kortársa festette-e meg a vászon másik oldalát.

Az egyik frissen feltárt hátoldali festményt a bergeni szélmalmot ábrázoló kép vásznán, a MűvészetMalomban 2014-ben rendezett nagy Czóbel élemű-kiállításon fedezte fel Barki Gergely. Mint mondja, azóta lassan meggyőződéssé erősödött benne a gyanú, hogy a fehér festékréteg alatt Huszár Vilmos üvegablak-terve rejtőzik. Huszár és Czóbel együtt alkottak a nagybányai művésztelepen, és egy időben éltek Hollandiában is, ahol Huszár a nyugati avantgárd festészet egyik úttörő festőcsoportja, a De Stijl egyetlen magyar tagja volt. Köztük fennállt baráti kapcsolatról ugyan nincs említés, de az 1906 nyarán Nagybányán készült Huszár-festmények erősen tükrözik Czóbel hatását, és a kurátor kizárja, hogy a Hollandiában alkotó két magyar művész kerülte volna egymás társaságát.

Ha bebizonyosodik, hogy a szentendrei hátképet Huszár Vilmos festette, a festmény nemzetközi viszonylatban is szenzáció lehet, hiszen nincs kizárva, hogy a legrégebbi, magyar festő által készített abszolút absztrakcióról van szó. Ennél is nagyobb visszhangot keltene, ha kiderülne, hogy a kép Theo van Doesburghoz, a de Stijl mozgalom vezéregyéniségéhez köthető, erre azonban kevesebb az esély. Barki Gergely ugyanis utánanézett a de Stijlban tevékenykedett hollandusoknak is, van Doesburg monográfiájában pedig egy szakasztott a szentendreit idéző üvegablaktervet talált, amivel kapcsolatban Huszár neve is említésre került.

Világossá vált az is, hogy Doesburg Huszár hatására kezdett el üvegablakterveket alkotni. Akárhogyan is, a kurátor szerint magabiztosan kizárható, hogy a hátoldalas kompozíció Czóbel műve lenne, mivel ő erősen ellenezte az absztrakt stílust és felfogást, ennek szellemében pedig soha nem is festett nonfiguratív képet. További érdekesség, hogy a Bergeni szélmalom alatt is rejtőzik egy festmény, tehát a vásznon összesen három kép van. A kiállításon ablakszerű megoldással a vászon mindkét oldala megtekinthető, a hátlapon egyelőre egy tenyérnyi ún. tisztítóablakot nyitott a restaurátor.

De akad még meglepetés a tárlaton. Czóbel korai, a gyűjtők és műkereskedők körében is a legtöbbre értékelt posztimpresszionista és fauve korszakából származó főművek közül kiemelkedik egy Nyergesújfalun festett, a Janus Pannonius Múzeumtól kölcsönzött tájkép, ami azért is érdekes, mert a szentendrei intézményben eddig egyetlen művet sem sikerült bemutatni a fauvizmus hazai térhódításához köthető nyergesi korszakból. Totális meglepetés a Gyermekek a réten című, amerikai magángyűjtőtől kölcsönkapott mű, mivel semmit sem tudtak róla korábban, még katalogizálva sem volt. A kurátor szerint valószínűleg azért, mert nagyon korán, még az első világháború előtt megvásárolták a festőtől. Az 1904-ben Nagybányán festett kép az eddig ismert legnagyobb kompozíció Czóbel akkori korszakából.