Visz a vonat – Hobo Lassú vonat - Bob Dylan dalok című lemezéről

Mivel a rock and roll tiszteletlen, nem baj, ha valaki néha helyére rakja a műfaj fésületlen gyerekét. Ha valaki, akkor Földes László az, aki tudja, mi a tisztelet. Tavaly ősszel mutatta be a Nemzeti Színház Hobo Lassú vonat című Bob Dylan-estjét, ennek hanganyaga jelent meg most CD-n. Minden Hobo-lemez megjelenése esemény, a Lassú vonat beilleszkedik abba a sorba, ami az 1987-es Vándor az úton című Jim Morrison emléklemezzel kezdődött és a 2014-es Requiem a bluesért című albummal ért véget, amin The Rolling Stones, The Doors, Cream dalai is szerepelnek Hobo magyar szövegeivel.

PZL- 061.hu

Négy év után itt az új album, a Lassú vonat, ami egyszerre teher és személy, és mivel a XX. század történelmén keresztül visz az útja, páncélvonat is egyszerre. Vagy lefüggönyözött vonat is – Grosszmann Pantha Rhei című regényéből tudjuk, hogy a holodomor idején az Ukrajnán keresztül haladó vonatokat végig lesötétítve közlekedtek. Meglepő, hogy Hobo csak most állítja fókuszba Dylant, miközben az újvidéki Új Symposionban 1968-ban közölt Morrison és Dylan-fordítások indították el a szövegírás felé, ráadásul Dylan forgószínpadán rendre felbukkant maga a hobo figurája, ami bizonyára szintén alapjaiban határozhatta meg Földes László kulturális identitását. Talán nem véletlen, hogy pont Lassú vonat lett az album címe. És valami változott volna, ha egy Dylan-válogatás mondjuk megjelent volna 1983-ban?

Talán mintát és inspirációt jelentett volna, magasabbra rakja a hazai dalszövegírás mércéjét. Viszont azok, akik a dalszövegírók keserű kenyerét eszik, simán lefordíthatták volna, ha akarják, de most nem azon kell szomorkodnunk, hogy hol rontottuk el, amiért Dylan olyan idegen Magyarországon, amilyen idegennek érezte magát Sartre és Ginsberg egy szentmisén. Most viszont itt van Hobo különleges ajánlata, azaz úgy mutassa meg Dylant a magyaroknak, hogy ők is megérezzék, mitől zseniálisak azok a herflire és dobozgitárra és Marboróra hangszerelt számok, amiket most Hobo és alkalmi zenekara megcsinált rendesen. Feldíszítették, áramvonalassá tették az eredetileg karcos, sok esetben vázlatos témákat. Messzebb megyünk: sokszor melodikusabbak, szerethetőbbek Hobo énekdallamai, mint Dylan megközelítései, ugyanakkor mintha inkább afféle színházi produkció lenne, semmint bluesban abált country, de ez csak jó, Dylanre ugyanis minden idegszálunkkal figyelni kell.

Erős a zongora jelenléte, ami megkönnyíti a produkció befogadását, közelebb hozza Dylan kivételesen erős költészetét. Persze a lényeg úgyis a szövegeken van, amelyek Dylan esetében mindig is fontosabbak voltak a hangszerelésnél. Ugyanakkor a keverést mégsem polírozták túl, ami remek döntés volt, nem lett bársonyosan zsöllyés a dolog. Hobo mögött Brády Márton (gitár, szájharmonika), Gál István (dob, ütőhangszerek), Igali Csanád (zongora, orgona), Kiss Zoltán (gitárok, ukulele, producer, hangszerelő) és Pengő Csaba (nagybőgő, basszusgitár) játszik. A Lassú vonat öntörvényű, szövegcentrikus összeállítás, nincs rajta a hatalmas életmű alapdalai közül például a Subterranean Homesick Blues, a Mr Tambourine Man, a Knockin' on Heaven's Door, a Hurricane, a Positively 4th Street, Lay Lady Lay, viszont itt van még háromszor ennyi klasszikus. A vonat főleg a pályaudvarok előtt lassít. Lehet, hogy Dylan végleg megérkezett Magyarországra?

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

Hobo
Lassú vonat
Grund
15 szám 55 perc