Titkos naplót írt egy francia kastély padlólapjaira egy 19. századi ács
Egy alpesi francia falu kastélyának padlódeszkáira írta titkos naplóját egy 19. századi ács. Az őszinte feljegyzésekből kirajzolódik az egykori falusiak élete.
MTI
A különleges naplót a Picomtal kastély új tulajdonosai találták meg, mikor felújították az épület emeleti szobáit. A ceruzás írás a padlólapok alsó felén rejtőzött, így azt csak a deszkák felszedésekor lehetett észrevenni. A feljegyzéseket a dátumok szerint 1880 és 1881 között Joachim Martin készítette - számolt be róla a BBC honlapja.
A kutatás hamar kiderítette, hogy Martint bízta meg a kastély akkori tulajdonosa a parkettázással. Az ács különleges naplójából kiderül, hogy az utókornak szánta a feljegyzéseket. A 72 rövidebb-hosszabb naplórészlet némelyike pusztán a tényeket sorolja, másokban azonban személyes érzelmeit is megosztja a leendő olvasóval. "Egy egyszerű mesterember szavai. Nagyon személyes dolgokról számol be, mert tudja, hogy azokat senki sem fogja elolvasni, csak valamikor a távoli jövőben" - mondta el Jacques-Olivier Boudon, a Sorbonne Egyetem történésze. Joachim a szextől a bűntetteken át a vallásig számos témát felhoz, és ezzel rendkívüli bepillantást enged a kastély falain túli kis település, Les Crottes (ma: Crots) lakóinak életébe.
A napló legsokkolóbb bejegyzése egy gyermekgyilkosságot idéz fel, amely 12 évvel később is üldözte Joachimot. "1868-ban éjféltájban elhaladtam egy istálló ajtaja előtt. Nyöszörgést hallottam. Egy régi barátom szeretője volt, aki éppen vajúdott" - írta. Az ács felidézte, hogy időközben a nő hat gyermeket szült, négyet közülük az istállóban földeltek el. Azt is világosan leírta, hogy nem az anya, hanem a szeretője - vagyis barátja, Benjamin - ölte meg a gyermekeket, akit Joachim azzal is megvádol, hogy az ő feleségét is megpróbálta elcsábítani. "Ez a bűnöző most megpróbálta elbaltázni a házasságomat. Csak egy szót kéne szólnom, rámutatni az istállóra, és mind a börtönben végeznék. De nem teszem. Gyermekkori barátom. Az anyja pedig az apám szeretője" - írta. Joachim naplója szerint az olyan falvakban, mint Les Crottes, a gyermekgyilkosság tabu volt, a népek tudták, hogy megtörténik, de senki sem beszélt róla.
Nagyon is elképzelhető, hogy a titok terhe vezette Joachimot a naplóírásra. A másik ok a helyi pap elleni haragja lehetett. Az 1880-as években gyors változások zajlottak, létrejött a harmadik francia köztársaság, a monarchia a végét járta, országszerte reformok zajlottak, amelyek az egyház hatalmát is korlátozták. Joachim örült a reformoknak, részben személyes érzelmei miatt, ugyanis utálta Lagier abbét, aki szerinte a gyónást használta ki szexuális vágyai kielégítésére, és nagy nőfaló hírében állt. Mint egy bejegyzésben írta: az abbé beleártotta magát a családi ügyekbe, a gyónás ürügyén arról faggatózott, hogy ki hogyan szeretkezik a feleségével. "Tudni akarja, hogy hány alkalommal egy hónapban", és azt is, hogy milyen pozitúrában.
Boudon szerint akkoriban nem volt ritka, hogy a papok ilyen kérdéseket tettek fel a hívőknek azon a vallási alapon, hogy irtsák a nem gyermeknemzés céljából történő szexuális együttlétet. Az epizód feljegyzése azonban azt jelzi, hogy ez a gyakorlat inkább az egyházellenességet növelte. Bourdon kutatásai kiderítették, hogy a gyülekezet és az abbé közötti feszültség tovább nőtt: 1884-ben azt kérték a hívők, hogy váltsák le Lagier-t. Számos levél támogatta a petíciót, közülük az egyiket Joachim írta. A levelek részben arra hivatkoznak, hogy az abbé megsérti a gyónási titkokat. De azt is írták, hogy szörnyen alkalmatlan doktor.
Ez pedig egy újabb érdekességre világít rá, arra, hogy a korabeli falusi életben sok pap gyógyítóként is működött, ami ugyancsak felbosszantotta az igazi orvosokat. De vidéken orvosból kevés volt, és a betegekhez is a papokat hívták. Joachimnak és a többi panaszosnak ezzel a gyakorlattal nem is volt baja, csupán azzal, hogy az abbé doktornak egyáltalán nem vált be. Másik érdekesség, hogy a falu nem katolikus papot kért az abbé helyett, hanem protestánst, annak ellenére, hogy Les Crottes-ben alig akadtak protestáns hívők, bár Joachim anyja éppen egy volt közülük. Boudon szerint ez azt mutatja, hogy az emberek fejében a katolicizmus és a protestantizmus között nem volt olyan éles különbségtétel, mint gondolták, egy házas lelkipásztor éppenséggel szimpatikus volt számukra.
"Boldog Halandó. Mikor engem olvasol, én már nem leszek többé. Légy okosabb annál, mint én voltam 15 és 25 éves korom között, amikor csak a szerelemért és az alkoholért éltem, keveset tettem és sokat költöttem. Hegedűs voltam" - írta magáról az ács. Joachim Martinról kevés maradt fenn. 1842-ben született és 1897-ben hunyt el. Fiatalemberként ünnepségeken hegedült. Négy gyermeke született. Nem tudni, hogy készült-e róla valaha fénykép. Boudon szerint az ács nyilvánvalóan okos és érzékeny ember volt. Naplóját kifejezetten a halála utáni időknek, egy jövendőbeli olvasónak szánta. "A történetem rövid és őszinte és egyenes, mivel rajtad kívül senki sem látja majd, mit írtam" - fogalmazott a padlódeszkán.
