Egy csepp méz – A Barátom, Róbert Gida című filmről  

Barátom, Róbert Gida című egészestés moziból kiderül, hogy Micimackónak a Sehova az egyik kedvenc helye, míg az eredeti Micimackó történetben a Százholdas pagonyban érzi magát legjobban a csekélyértelmű medvebocs, Malacka, Füles, Nyuszi, Tigris és Bagoly is… Viszont most a Pagony olyan szürke és aszott mint egy horgászegyesület bányatava februári fagyok után, ráadásul Micimackón kívül minden állatka eltűnt. Persze, mert már nem emlékszik rájuk Róbert Gida, aki csak a munkájának él, egy bőröndöket készítő gyárban felel a termelés hatékonyságáért.

PZL- 061.hu

Ebben bizony nincs semmi báj és kedvesség, fantázia pedig főleg nincs, így aztán maga a Pagony is hanyatlásnak indult. A történet lehetne egy Michel Ende-féle mese is a fantázia fontosságáról, de itt inkább az érzelmeken van a hangsúly. Ott van a fenőtt Róbert Gida, aki nem tud mit kezdeni a kislányával, még az esti meseolvasás helyett is inkább az angol ipari forradalomról értekezik neki, ráadásul hétvégén sem lesz majd a családdal, mert dolgozik. Marc Forster filmje végül is ott veszi fel a fonalat, ahol az 1977-ben bemutatott rajzfilm letette, sőt az utolsó jelenetét részint újra is játssza, így aztán a Barátom, Róbert Gida afféle vegyes technikával megalkotott mozi. Megjelennek Milne eredeti rajzainak kontúrjai, de a Tigris karaktere már az 1977-es Disney-rajzfilm figuráját hozza, aztán itt vannak a film bemozgatott bábfigurái is, akik szintén feltűnnek az 1977-es film nyitó képsoraiban, miközben emlékszünk: Sinkovits Imre hangját halljuk, amint elhelyezi a Pagonyt és a kedves kis szereplőket a Pagony világában.

És van ugyebár az élőszeplős sík, amely valamivel a II. világháború után játszódik, amikor Róbert Gida már felnőtt, házas és van egy kamaszodó kislánya, akit hamarosan bentlakásos iskolába küldenek. A film várakozáson felül teljesített, egyszerre hat a szívre, az észre, magas a popfilozófikus fordulatszáma is (A Semmiből gyakran kissül valami…), és van tétje is: visszatalál-e hősünk a gyerekkori énjéhez, azaz képes-e arra hogy valaha is újra boldog legyen? És persze, ahogy kell, a Disney hozza az élőszereplős filmekre jellemző felülfogalmazott angol designt, de ez nagyon is rendben van. A színészeik, ha ifjúsági filmben játszanak, mindig kicsit teátrálisabbak, így volt ez most is, de azért ez nem volt zavaró. Meseszerűek a beállítások és a fények, minden áramvonalas, mintha a meseterapeuták mellett a úriszabók is ugyanolyan fontos feladatokat kaptak volna.

Szóval, az immáron felnőtt Róbert Gida (Ewan McGregor) elvesztette gyerekkori képzelőerejét, és mostanra már csak a munkájának él, apacuka lett, egy afféle szörny, aki elveszi mások boldogságát, jelen esetben a kislánya és a felesége örömét, hiszen csak a munkájának él. Ezt valahogy megérzi a Pagonyban alvó Micimackó, és meglátogatja. Amikor Róbert Gida egy fa oduján át visszaérkezik a Pagonyba, az persze az Alice Csodaországban nyitó jelenete, míg lánya, Madeline (Bronte Carmichael) visszavágyódása a gyerekkorba a kamaszkor küszöbén beidézheti Wendyt a Pán Péterből (mindkét mesét feldolgozta rajzfilmen a Disney), de ez a crossover csak jót tett a filmnek, mert komplexszé tette a felnövés és visszavágyódás egyébként kiterjedt szépirodalmi témavilágát. Ewan McGregor a negyven évek áramvonalas környezetében úgy mutat, mintha egy 1987-es Pet Shop Boys videó klipet látnánk, de a lényeg mégis az, hogy ha legyőzi a saját maga teremtette apacuka szörnyet, a magában rejlő kishitűséget, és ha felfedezi a hétköznapi csodákat, akkor ezek a csodák összeadódnak, és olyan boldog lehet, mint a Pagyony csetlő-botló állatkái.

Barátom, Róbert Gida
amerikai film
rendezte: Marc Forster
szereplők: Ewan McGregor, Hayley Atwell, Bronte Carmichael
bemutató: 2018. augusztus 2.