Egy hatás alatt álló férfi - A Mission Impossible – Utóhatás című filmről
A legtöbb filmben valamit meg kell szerezni, nőt, pénzt, kocsit, ügynöklistát. Esetleg plutóniumot. A Mission Impossible – Utóhatásban az utóbbit, és azt, ami még a plutóniumnál is nagyobbat szól: az első hétvége rekord bevételét. És már tudjuk: a küldetés teljesítve. Tom Cruise vállalkozása 61,5 millió dolláros első hétvégi bevételt ért el Észak-Amerikában, amivel a sorozat legjobb nyitányát produkálták.
PZL – 061.hu
A plutónium ahhoz kell, hogy az anarchista, kiugrott brit ügynök, Solomon Lane (Sean Harris) a Titkos nemzet főgonosza elpusztítsa Ázsia legfőbb vízbázisát, ami elég idétlenül hangzik, de 1990 óta a legtöbb kémfilmnek az a problémája, hogy a hidegháborús sztereotípiák helyett kitaláljon egy hihető ellenségképet. Ez a MI6-nak sem sikerült, de sebaj, bőven kárpótolt minket az eszelős pörgős tempót kínáló Ethan Hant (Tom Cruise), aki összehozta minden idők legjobb akciójeleneteiből összeállított filmjét, amiben teljesen mindegy a kémfilmekre jellemzően követhetetlen sztori, a lényeg az, hogy a néző úgy érzi, mintha őt vinné le 14.000 méter magasból 13000 méter szabadesésben Tom Cruise, aki természetesen kaszkadőr nélkül csinálta meg 56 évesen a mutatványt, és még vagy száz ilyet ebben a filmben.
Szívesen megnéznénk Cruise szerződésének életbiztosításról szóló fejezeteit, mert bizony nemcsak a saját testi épségét vitte vásárra, hanem a közel 180 millió dollárból forgatott filmet is. A moziban semmivel nem spóroltak. A sokadik üldözési jelenetben egyszer csak egy templomi gyászszertartásba szalad bele Cruise, a filmből simán kihagyhatták volna, nem osztott, nem szorzott, drammaturgia értéke zérus volt, de ezért a tíz másodpercért a templomba citáltak cirka 300 embert, bevilágították a templomot, stb. Ja, és kibérelték a fél Párizst, amit kb. csak a Miniszterelnöki Hivatalnak sikerül évente egyszer, a július 14-i nemzeti ünnepen. A mozi egy zűrzavaros bosszútörténet, amelyben Solomon Lane revansot akar venni mindazért, amit Ethan tönkretett, és rá akar kenni egy plutóniumos robbantást.
Eszelős hajsza veszi kezdetét a plutóniumért... Szóval, ez olyan vacak sztori, amit még a Kockás magazinban sem láttunk, pedig a sztorit az Christopher McQuarrie jegyzi (és immáron másodszor rendez MI-filmet), aki a Közönséges bűnözők forgatókönyvéért Oscart-díjat kapott. De ahogy jeleztük, nem a sztori a lényeg, hanem minden idők leghitelesebbnek tűnő akciójelenetei, amik mégis csak összeállnak filmmé, amit a közönség élvez, mert olyan az operatőri munka, hogy azt gondoljuk, velünk száguld motorján 140-el a zsúfolt Párizson keresztül Cruise. És az, hogy közben szexi nők lövöldöznek ránk, csak a bónusz élvezet. A film a korábbi epizódokra is rátett néhány lapáttal, a számos külső belső ellenség mellé Ethan Hunt kapott egy közvetlen közeli riválist is a CIA-tól, August Walkert (Henry Cavill), aki a bajúszkájával úgy néz ki mint egy texasi ranger egy mezőgazdasági gépvásárral egybekötött rodeón.
Ezért nehéz elhinni, hogy pont ő lenne Hunt legnagyobb ellenfele, de ez sem számít, amikor szabadesés közben, ég és föld között hősünk oxigént juttat a szkafanderébe, és valószínűleg ez is realtime-ba ment a forgatáson. És akkor nem beszéltünk még a gyönyörű nőkről, akik olyanok voltak, mint a szabadnapos Victoria Secret modellek, de ha még ez sem elég, jól is hozták a figurát. Mindegyikük (Ilsa Faust: Rebecca Ferguson, Fehér özvegy: Vanessa Kirby, Julia Meade-Hunt (Michelle Monaghan) más miatt szerelmes Ethanbe, aki viszont csak egy nőt szeret: az ő Juliáját. Amikor Hunt megmenti őket, akkor valójában a Földet is megmenti, de ez csak a ráadás, és tőle ez joggal el is várható.
Mission: Impossible – Utóhatás
amerikai film
rendezte: Christopher McQuarrie
szereplők: Tom Cruise, Henry Cavill, Ving Rhames, Simon Pegg, Rebecca Ferguson
Bemutató: 2018. augusztus2.
