Az égig érő fa – A U2 Joshua Tree című albumának „double heavy weight vinyl” kiadásáról

A józsuéfát (Yucca brevifolia) szívóssága miatt az indiánok az élet fájának nevezik. A U2 jelenléte is pont ilyen szívós a pop sivatagos talajában. Míg a józsuéfának nem lehet a pontos korát megállapítani (nincsenek évgyűrűi), addig a fát jelképesen körülölelő U2 Joshua Tree című albumának tudjuk a korát: 1987. március 9. jelent meg. A Grammy-díjas lemez nemcsak a zenekar, de a 60 éves poptörténet egyik leginnovatívabb vállalkozásának bizonyult.

ZL – 061.hu

Edge zenés tájképeiről talán akkor is eszükbe jutnának Death Valley sivatag híres fái, ha az albumhoz készült Anton Corbijn-féle fotókon nem köszönnének vissza. A sivatag monotóniája megjelenik Edge végtelennek tetsző, mégis szépen építkező gitártémáiban, amelyek már nem a post-new wave zaklatottságát, hanem a kitágult tér lebegését, és egyfajta Amerika-fétist is megjelenítenek. A lemez valódi jelentősége nem is az, hogy a U2-t az A-kategóriás szupersztárok közé emelte, hanem az, hogy ez az album zárta le a new wave közel tíz éves dominanciáját. Érdemes megnézi az 1986-os U2-koncertfelvételeket, ahol Bono még az 1982 körül kiteljesedő „újromantikus” habos-babos” szerelésben pózol, aztán egy év múlva már úgy néz ki, mintha a Zabriskie Pointnál lenne egy kocsmája.

Annyira amerikai lett, hogy ha nem jön a kelet-európai rendszerváltás a Trabant-karavánokkal, akkor talán nem is lett volna Achtung Baby, és mindörökre a testére tapad a bőrmellénykéje, amit tegyünk hozzá, ő hozott divatba, és Magyarországon csak 1990 után lett divat – Demjén Rózsinak a szólópályafutása óta kötelező ruhadarabja. A album más szempontból is korszakos, például ez volt az első olyan lemez, ami egyszerre jött ki CD-n, bakeliten és kazettán, és abban is különleges, hogy az album első négy dala (Where the Streets Have No Name, I Still Haven’t Found What I’m Looking For, With or Without You, Bullet the Blue Sky) gigászai, nagy slágerek, azaz nem osztották szét a mindent vivő dalokat, hanem azonnal elsütötték, ami manapság már természetes szerkesztési metódus, azonban a nyolcvanas években jobban szétterítették egy-egy album kislemezdalait.

https://www.youtube.com/watch?v=e3-5YC_oHjE

Na jó, ott van még az One Tree Hill című dal is, amely mégiscsak kulcsdal egy olyan lemezen, amelynek a fa a központi motívuma. A lemez az Achtung Baby mellett egyértelműen a U2 pályafutásának a csúcsdarabja, felmérhetetlen a hatása a popra, Edge hipnotikus delay technikáját zenekarok százai vették át, megváltozott a folkhoz való viszonyunk is, nem csoda, hogy már 1987-ben csak az Egyesült Államokban tízmillió felett értékesítették, az album 1987 óta szerepel a magazinok „minden idők legfontosabb lemezi” listáin. A Joshua Tree most ún. double heavy weight vinylen is megjelent (azaz 180 grammos, dupla albumon), ami úgy szól, mintha nem is vinylre nyomták volna, hanem erre a bizonyos, időtlen, több száz évet is élő józsuéfára.