"Engem az izgat a legjobban, ha párbeszéd van a szöveg és a zene között" - Interjú Ripoff Raskolnikovval

"Egy nem ütős szöveget nagyon nehéz ütősen előadni. Szerintem, ha valaki érzi a szöveg erejét, attól jobb lehet az ének is" - mondja Ripoff Raskolnikov, aki november 24-én a fővárosi Muzikumban mutatja be új, Small World című lemezét. Az osztrák bluesgitárossal többek között arról beszélgettünk, teherként éli-e meg, hogy zenéjét Bob Dylanéhez hasonlítják, de azt is megtudhatjuk tőle, mennyiben tekinthető népzenének az, amit a Rolling Stones csinál.

MÉNES MÁRTA - 061.hu

Small World az új album címe. A címadó dalról azt mondod, nem csak a Ripoff-világ kicsi – ami a remeteszerű életmódodból is következik –, de a nagyvilág is beszűkült. Ezt hogy érted?
Ma egy klikkel elérsz valakit Kanadában, vagy akárhol. Ez harminc évvel ezelőtt még nem így volt. És persze, az is benne van – némi öniróniával –, hogy saját magamra is mint kisemberre tekintek. ‘99-ben vettem egy kis házikót Vas megyében, az időm nagy részét mostanában ott töltöm, annak ellenére, hogy Grazban van a hivatalos lakcímem. Jó ide elvonulni a nagyváros zajától, ez volt a koncepció, és ez be is vált.

A legfontosabb a szó és hang közötti közjáték, mondod, a szövegnek és a zenének egyensúlyban kell lennie.
Engem mindig is ez vonzott igazán a zenében. Elvagyok egy instrumentális zenével is, nagyon szép tud lenni, de engem az izgat a legjobban, ha párbeszéd van a szöveg és a zene között. Mint a ‘30-as évekbeli bluesénekeseknél, akik énekeltek egy sort, majd válaszoltak rá a gitárral. De ez nem csak a bluesra, más népzenékre is jellemző. Mintha válaszolna egymásnak a szó és a zene.

Mit üzensz azoknak, akik szerint alapvetően a zenének kell ütnie, a szöveg teljesen másodlagos?
Sok mindent üzennék nekik: egyrészt hogy, csinálják meg! Csináljanak ütős zenét és szöveget (nevet)! Egy nem ütős szöveget nagyon nehéz ütősen előadni. Szerintem, ha valaki érzi a szöveg erejét, attól jobb lehet az ének is. Hiába énekel jól Whitney Houston, ha nem jó a szöveg, engem nem érint meg. Nyilván vannak olyan jó énekesek, akik gyengébb szövegeket is jól tudnak elénekelni, de ez nem az, ami engem vonz.

https://www.youtube.com/watch?v=-dxQgwobsj0

Legtöbbször Tom Waits és Bob Dylan neve merül fel a zenéddel kapcsolatban - az új lemez is a dylan-i történetmesélő hagyományt követi. Hálás dolog, hogy az ő hatásukat érzik a dalaidon, vagy épp ellenkezőleg, teherként nehezedik rád?
Nem is tudom, honnan jött ez…Nyilván teher. Ez olyan, mint amikor az ember azt mondja, hogy én is festegetek, kábé úgy, mint a Picasso. Persze, mindketten nagy főshőseim, hiszen kiváló szövegírók és zeneszerzők. Valami ehhez hasonlót szeretnék én is csinálni, de nem érzem indokoltnak, hogy ilyen arcokhoz hasonlítsanak.

Valahol azt mondtad, a régi blueselőadókhoz leginkább a Rolling Stones-on keresztül jutottál el. És azt is mondtad, hogy a Stones neked népzene.
Azt mondtam, hogy népzene a Rolling Stones? (nevet)

Igen.
Biztos, abban az összefüggésben értettem ezt, hogy a Rolling Stonesban mindig is sok blues volt, nagyon jól ismerték a háború előtti blues arcokat. Végülis Muddy Waters egyik dala után nevezték el a zenekart. Másrészről, a népzenében viszonylag egyszerű alapok társulnak maximális emócióval. Ezt érzem a Rolling Stones-on is.

Ha már népzene... Feldolgoztál egy Muzsikás-dalt is. Mit jelent neked a magyar népzene, mennyire kerültél közel hozzá?
Mikor először, talán másodszor voltam itt, Magyarországon, megkérdeztem egy barátomtól, hogy tud-e ajánlani valamilyen magyar népzenét. Elmentünk egy boltba a Vörösmarty téren, és megvettük a Nem arról hajnallik, amerről hajnallott című Muzsikás-lemezt, ami nagyon megtetszett. Sok évvel később egy fesztivál szervezője eléggé erőszakosan próbált rábírni, hogy írjak egy magyar dalt a koncertre. Magyar dalt biztos, hogy nem tudok írni, mondtam, ekkor javasolta, hogy énekeljek el egyet. Egyből az Azt gondoltam, eső esik című dal jutott eszembe. Aztán ez a felvétel felkerült a youtube-ra és körülbelül tízszer annyian nézték meg, mint a saját dalaimat (nevet).

És ennek nem örülsz?
Egyrészt igen, de boldogabb lennék, ha a saját dalaimat néznék ennyien. Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy e feldolgozás révén lehetőségem nyílt együtt játszani Éri Pityuval (Éri Péter, a Muzsikás együttes brácsása – a szerk.). Nagy élmény volt.

Ha itt vagy Pesten, milyen koncertekre jársz?
Általában akkor jövök Pestre, ha nekem van koncertem, de úgy néz ki, hogy júliusban Nagy Szabi zongorista barátommal elmegyünk a Mark Knopfler koncertre, megnézzük ezt a jó kis miskolci gitárost. De nemrég voltam Muddy Shoes koncerten, nagyon jó volt. Szeretem Fekete Jenőt is, nagyon jó blues gitárosnak tartom. Ami az alternatív zenét illeti, a Quimby a kedvencem, de Frenket és Ferenczi Gyuriékat is szeretem.

A jazzhez hasonlóan a bluest is szokás rétegműfajként definiálni, sok a panaszos hang, hogy alulreprezentált a műfaj, nem kap elég teret. Te ezt hogy látod?
Globálisan és Magyarországra leszűkítve is ugyanaz a helyzet: a blues nem igazán érdekli a fiatalokat. Mondjuk, a jazz zenészek még rosszabb helyzetben vannak, talán a blues jobban érthető, érezhető. Kicsit olyan ez, mint a sakk meg a dáma. Nem biztos, hogy egy jó sakkozó zseniálisabb, mint egy jó dámázó, csak többet tanult. Én inkább a dáma felé hajlok.

A Braindogs-zal Tom Waits-dalokat gondoltok újra, a közönség imádja ezt a formációt. Szerinted mitől ilyen sikeres ez a banda?
Egyrészt a világ egyik legjobb dalszerzőjének a számait játsszuk, másrészt sok jó zenész alkotja a bandát. De a mai napig meglep mekkora sikere van a Braindogsnak, kicsit irigy is vagyok rá (nevet). Az első koncertünk a hajón volt, rá egy évre újra játszottunk, a harmadik évben pedig már telt ház volt. Ebben a műfajban ez óriási siker.

Nem egy megszokott tribute bandáról van szó, külön-külön is iszonyú erős egyéniségek vagytok, ami előrevetíti, hogy nem Waits-kopírozásra, sokkal inkább a dalok újraformálására számíthatunk tőletek.
Az túlzás, hogy újragondoljuk, de tény, hogy nem egy az egyben ugyanazt és ugyanúgy játsszuk, ahogy Waits. A zenekari tagok pár évtizede már zenélnek, és dalszerzők is, így mindenki a saját módján interpretálja a dalokat.

Van olyan előadó, akivel szívesen dolgoznál együtt?
Benne lennék például abban, hogy Fekete Jenővel felvegyünk egy tradicionális blues albumot. De szívesen dolgoznék újra Kiss Tibivel és Éri Pityuval is.

Legutóbbi albumodat, az Odds and Ends-et eddigi legjobb lemezedként definiáltad, mit mondanál a Small World-ről?
Nem tudom… Azt, hogy az eddigi második legjobb albumom (nevet). A folyamat, amíg eljutunk odáig, hogy elkészül egy lemez, elég hosszú. Kell még pár hónap, hogy megemésszem, amíg azt tudom mondani, hogy ha valahol meghallom a dalokat, hogy ‘hú, ez nem is rossz’.

Fotók: Horváth Péter Gyula