Pesti Srácok

Kocsis Zoltánra emlékeznek november 6-án a Nemzeti Filharmonikusok

Kocsis Zoltánra emlékeznek november 6-án, egykori főzeneigazgatójuk halála napján a Nemzeti Filharmonikusok Chopin, Antal Mária és Rahmanyinov műveivel a budapesti Müpában. Az emlékhangversenyen Hamar Zsolt vezényletével Chopin f-moll zongoraversenye, Antal Mária Az Áramlat és Rahmanyinov Harangok című műve hangzik el.

MTI

Chopin 1829-ben, huszadik életévének betöltése és tanulmányai befejezése előtt komponálta az f-moll zongoraversenyt, amelyet az esten Boros Misi előadásában hallhat a közönség. Antal Mária Nagy Britanniában élő zeneszerző Az Áramlat című művét Csíkszentmihályi Mihály flow-élményről írt könyve és gondolatai ihlették.

PestiSracok facebook image

A koncert második részében felcsendülő mű szerzőjének magyarországi ismertségét különösen a szívén viselte Kocsis Zoltán. Rahmanyinov 1913-ban komponált Harangok című műve nagyszabású kórusszimfónia négy tételben, az utolsóban a gyász megrendítő harangkondulásaival. Az Edgar Allan Poe versére készült alkotás megszólaltatásában a Nemzeti Énekkar mellett Balga Gabriella szoprán, Fekete Attila tenor és Anatolij Fokanov bariton működik közre.

Ajánljuk még

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)