Vissza a jövődbe – A Muse Simulation Theory című lemezéről
A Muse Simulation Theory című albuma leginkább olyan, mintha az Omega Időrablóját keresztezték volna a Neoton Família Napraforgójával. Na jó, ez némiképp túlzás, viszont az nem, hogy a Muse sosem csinált ennyire populáris, a hetvenes évek space-rockját és itt-ott a klasszikus diszkó ritmikáját integráló albumot. Vagy óriási siker lesz, és megszólít olyanokat, akik eddig idegenkedtek a Muse szerethetően modoros, hatásvadász és vérprofi műsorától, vagy rendesen megbuknak.
PZL- 061.hu
Minden esetre május 28-án fellépnek az Arénában, ami nagyszerű hír, hiszen a Muse mégis csak a világ egyik legjobb koncertzenekara, akik a pedálok mellé egy atomórát is elhelyeztek, és nemcsak hogy elképesztően precíz a játékuk, de világszám show-val is kényeztetik azokat, akik számára a rock and roll az ösztön mellett összhatás, összművészet is. A retro cyberpunk arculati elemivel dolgozó új album covere valójában olyan, mintha csak Spielberg Ready Player One című filmjének a plakátját látnánk, vagy a Stranger Things világát idéznék meg, tehát a Muse abszolút követi az eléggé a levegőben lévő neonfényes retro cyberpunk világát, csak éppen nem nyolcvanas éveket idéző zenét tol alá, hanem a hetvenes évtized hangképeit festi meg újra.
A zenekar legutóbbi, 2015-ös Drones című albuma egy nívós, de tipikus Muse-lemez lett, amely semmi újat nem hozott a zenekar életében, a koncepciója,társadalomkritikus szólamai sem voltak túl eredetiek, viszont meg tudta tartani a zenekar a kivételes státuszát. Most viszont valóban léptek egy nagyot, de hogy ez lenne-e a jó irány, azt nehéz megmondani. Illetve könnyű. Nem ez a jó irány. Az új album Matt Belamyék kamaszkorának számítógépes fétisében fogant, túlvezérelt szinti-rock album, amelynek a dalai alapvetően hozzák a Muse jellegzetes struktúráit, a dallamok is ismerősek, a teatralitás szintén, annyiban különbözik csak a korábbi lemezekektől, hogy a hangszerelés lényegesen populárisabb a megszokottnál.
https://www.youtube.com/watch?v=h2eKImKZviw&list=PLxKHVMqMZqUTgHYRSXfZN_JjItBzVTCau&index=4
A The Dark Side című dal szinti témája tényleg eszünkbe juttathatja a Neotont, ugyanakkor annyi a hozzáadott érték, hogy talán megbocsátható a koncepció játékossága. Viszont a Propaganda című dalnak az ócska videójátékokat és az Euró-diszkót és a Daft Punkot idéző effekjei talán azoknál is kiverik a biztosítékot, akik megpróbálják egy művészi koncepció részének felfogni ezt a diszkó szimulációt.
Muse
Simulation Theory
Warner
11 szám 50 perc
