Gyere az utcára, ki a térre! – A Nyugati és környékének színeváltozása

Megváltozik-e a Nyugati tér összképe? - ez itt a kérdés. 2015-ben megújult a Skála Metro előtti placc, eltűntek a lépcsők mellől a kétezres évek elején odacsirizezett bódék, amiket úgy akartak lenyomni a környéken élők torkán, hogy a tetejükre szórtak egy húszcentis földréteget, valamit ültettek is oda, ami már azon a nyáron kiszáradt, viszont maradt a harisnyabolt és mellette a söröző bódéja. Néhány év alatt sikerült jelentékenyen rontani az amúgy sem kedvező összképen. Aztán négy éve valami elkezdődött. És most a valamin van a hangsúly.

PZL - 061.hu

A teret uraló lépcsősor jóval keskenyebb lett, viszont babakocsival még mindig nem lehet átmenni az út másik oldalára, de majd a következő negyed században biztos ezt is megoldják. Ne legyünk telhetetlenek, az eredmény így is feltűnő, annak ellenére, hogy az ún. Demszky-karók már az átadás pillanatában kilazultak, jelenleg több is hiányzik. Azzal is jobb lett az összkép, hogy eltűntek a semmibe (felüljáróra) vezető lépcsősorok, kevesebb beton takarja ki a pályaudvar emblematikus épületét. Ez is óriási lépés volt a tér rehabilitációjában. Aztán sokáig nem történt semmi, az aluljárók népe, a kurváktól a koreai hittériőkig ugyanúgy élte különös életét, ugyanazokat az arcokat láthatjuk ma is, mint 1990 óta, de aztán nemrég kaptuk a hírt: a felszín alatti, Westendhez vezető szakaszon lassan felszámolják a kínai piaca és a debreceni Mihály napi vásárra egyaránt emlékeztető bódésort.

Már az üzletek fele megszűnt, így aztán jobban átszellőzik ez az egyébként sem bizalomgerjesztő környék, amelynek a Westend-féle bejárata a város egyik szociológiai kínai nagyfala. Kinn a mobiltelefonos tartozékok biznisze, a diszkont vegyiáruk boltja, ahogy kell, önkényes térfoglalással, de már a Westend előtt becsavarogja az aluljáró pállott levegőjét a Starbucks kávéillata. Halkan jegyezzük meg: csak a Westendben káét boltjuk is nyílt, és most a Skála Metro aljában, a Nyugati téren is lett egy újabb, szóval, ha valaki több ezer forintot szeretne elkávézni, úgy, hogy ki sem viszik neki a rendelését, akkor ezt most több helyen is megteheti, arról nem is beszélve, hogy egy megállónyira, az Oktogonon szintén van egy üzletük. Amikor arról ábrándoztunk, hogy milyen jó lenne, ha visszaköltöznének a múltszázadforduló körúti kávézói az eredeti helyükre, mindig az volt a válasz, hogy nincs igény annyi kávézóra. Úgy tűnik, mégis van, csak legyen drága, és ne hozzák ki, csak üvöltsék a keresztneved, mint egy római parti hekk sütőben.

Viszont most a tér rehabilitálása újabb lökést kaphat azzal, hogy a Teréz körút 62-ből szálloda lesz. A földszinti traktusokat alapvetően minőségi vendéglátó helyek bérlik, és csak remélni tudjuk, hogy ezek az egységek prémium közönséget vonzanak majd a környékre, és szép lassan elindul a Nyugati konszolidálása. Nem lesz könnyű, hiszen a pályaudvarok környéke kifejezés része a kriminalisztika zsargonjának, de javítani legalább is lehet… Visszaépült a földszinti terek boltíves kiosztása, újrafestették az egyébként kb. tíz éve már felújított, de mára már kissé színét vesztett homlokzatot. Újra nyitott (a felújítás miatt fél évre bezárt) prémium perecező, a Bite, a kocka formájú fánkjairól híres, és igencsak túlárazott The Box Donut, szóval ezek az elmúlt években is itt voltak, és emelték a környék rangját, és most debütál a környéken a Zing Burger, ami konkurenciája lehet a szemközti McDonald’snak, és itt hívogat a Padthai wokbar is.

Arról nem is beszélve, hogy a Skála Metró földszintjén, ott, ahol a kétes hírű West-Balkán is üzemelt egy rövid ideig, most nyitott meg a már említett Starbucks, ami mégis csak egyfajta urbanizációt, valamiféle minőséget jelent. És ezek együtt már a mennyiségből átcsaphatnak minőségbe, azaz valahogy megemelik a környéket, ide vonzanak további minőségi egységeket, és a Nyugati és környéke nem úgy fog kinézni, mint rendszerváltáskor a debreceni KGST piac, a Zsibi - ahol a kommunizmus lehelete konzervet, hamis lengyel kazettákat és gázsprayket vehettünk, szinte ingyen - hanem úgy, ahogy egy nagyvárosi agórának ki kéne néznie a XXI. század elején. Ahhoz mondjuk még el kéne bontani a felüljárót is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula