Ha a dobos megengedné - Phil Collins Plays Well With Others című négylemezes gyűjteményéről

Zenész körökben ismert mondás szerint nincs az a briliáns dobszóló, ami ne kergetné szét a legjobb közönséget. És összerakni egy négylemezes szettet egy dobos munkásságából ugyanolyan reménytelen ügy, mint a végtelenített dobszólók. Persze, csak ha nem a Zep Moby Dick-féle dobos betétjéről van szó, vagy ha Phil Collins vendégszerepléseiről, amelyekben azért mégsem a dob kapja a főszerepet, hiszen most Collins csak a biztos alapokat hozza. Száz szónak is egy a vége: megjelent Plays Well With Others címmel Phil Collins négylemezes válogatásanyaga, melyen másokkal együtt készített dalaiból mazsolázott.

PZL – 061. hu

Volt miből, elvégre mégis csak egy több, mint 40 éves komoly szakmai pályafutás van mögötte. És aki azt hinné, hogy ezzel a kollekcióval úgymond be is csukta a kertajtót, azt megnyugtathatjuk: Collins nem hagyta abba, annak ellenére hogy gerincbetegsége miatt már egy ideje elbúcsúzott a színpadtól. Sőt. Nemrég azt nyilatkozta, készít jegyzeteket a szövegekhez, és olyan helyen tartja azokat, hogy kéznél legyenek, amikor szükség lesz rájuk. 2008-ban, tehát több, mint tíz éve hogy visszavonult, mégis hihetetlenül gazdag, változatos és egyenletesen magas színvonalú szakmai pályafutás van mögötte, kipróbálhatta magát szinte minden műfajban, és ez a válogatás is ezt a sokszínűséget mutatja fel. Van itt Brian Enoval (Over Fire Island, No-One Receiving) John Cale-lel(Pablo Picasso) készített jazzys avantgard kísérlet, Tommy Bolinnal egy latin évődés (Savannah Woman)….

Szóval, afféle nagypapa kicsit henceg című gyűjtemény ez, de mégis: nagyon is érvényes a koncepció. Ha valaki ennyire invenciózus és sokrétű dobos, aki minden műfajban ilyen alázatosan, mégis kreatívan feltalálja magát, az igen is mutassa meg, hogy mit tud. Talán a kevésbé ismert vérprofi stúdiózenészeken kívül senkinek nincs olyan protokoll listája arról, hogy kikkel működött közre, mint neki. Tényleg a teljesség igénye nélkül: az előbb említett művészeken kívül Robert Fripp, Robert Plant, Peter Gabriel, Al Di Meola, Eric Clapton, Paul McCartney, Quincy Jones, George Harrison, Annie Lennox, Joe Cocker…

https://www.youtube.com/watch?v=iZKSPoIZqrE

Collins egyszemélyes intézmény, nemcsak Grammy-díjas felvételek sora kötődik a nevéhez, de számos rekord is, és egy ember feletti teljesítmény is. Ugye mindenki emlékszik az 1985-ös Live Aid-re, ahol miután fellépett a londoni Wembley-ben (és lekísérte a Led Zepelint és Claptont is) , felszállt egy Concorde-ra, és Philadelphiába repült, hogy az amerikai helyszínen is zenéljen. A történet egyik legnagyobb sztorija azonban az, hogy a menetrend szerinti Concorde-on összefutott Cherrel, aki nem is hallott magáról a Live Aid-ről. Szóval, hogy volt képes Collins ennyi előadó lemezén és ezen a felfoghatatlanul sok dalban közreműködni? (A négy lemez csak egy szűk válogatás.) Nos, annak, aki egyszerre, néhány óra eltéréssel két kontinensen is fel tud lépni, annak ez nem jelentett akadályt.