Már most túlcsordult a turmix?

Majdnem minden választást követően felfedezhető a győzteshez húzás gyakorlata. Az első hetek, hónapok általában egy felívelő időszakot szoktak jelenteni a győztes pártok életében, aztán jönnek a dolgos vagy hanyag hétköznapok, vége a hurrá hangulatnak és a valódi gondok szépen lassan félresöprik a rózsaszín ködöt. Akkor derül ki igazán, hogy a győztes jó-e a kormányzásban is. Ennek az időszaknak most nagyon az elején járunk, még meg sem alakult az új kormány, de szinte erőszakosan próbál meg Magyar Péter minél több olyan gesztust tenni, még olyanabb üzenetet küldeni, amivel mindenkinek is kedvezni akar, és bebizonyítani azt, hogy nála volt a bölcsek köve már a kampányban is. Sokan ezt most tökéletesen el is hiszik, eszükbe sem jut, hogy a problémákról senki sem azt mondta, hogy a választások másnapján érkeznek. Ez most az a turmix, amibe a balosoknak, a liberálisoknak, a konzervatívoknak és az erősebben jobboldali rétegeknek is próbál csorgatni olyan alapanyagot, ami az adott közegnek tetszik. De hiába ízletes a citrom és a lekvár, mégsem szoktuk összeönteni, mert végül az elegy nem lesz túl gusztusos, főleg, ha kerül még hozzá egyéb is. A koktél pedig már készül.

Ez bizony nem a híres csodaturmix

Egy kormány működését természetesen a tettei alapján lehet megítélni, ám az antré már sok mindent előre tud jelezni. A végtelen fenyegetések, a komplett ellenfél gyalázása már működik, egyfajta kollektív bűnösség rajzolódik ki ezekből a bosszúszomjas üzenetekből, amelyet sokan, sokféle módon juttatnak el az éterbe. Az utóbbi tizenhat év lassan egy közös rémálom volt szerintük, aki jót mer mondani erről az időszakról, annak lesz nemulass. Cserében most minden tökéletesség már nem csak ígéret, hanem szinte megelevenedik a szemünk előtt, mert valaki kimondta. Igaz, a katolikus oktatásügyi miniszterjelölt teljesen kiverte a biztosítékot a liberális támogatóknál (ha igaz a jelölése), miközben a Szivárvány TV és a gyermekvédelmi törvény megszüntetésére utaló brüsszeli követelés a konzervatívabb rétegeket riaszthatja el. Ebben is döntenie kell majd az új kormánynak, enged vagy ellenáll? Ha ellenáll, akkor miért szidta az előző kormányt emiatt? Sok kérdés, amire majd válaszokat fogunk kapni. Egy ideig még persze mindenki megkapja a maga simogatását, ám nemsokára nem lehet kibújni a tettek és azok felelőssége alól sem. Persze közben gyógyírként a sebekre hullanak majd a 2002-höz hasonló vegzálások, elővezetések, leleplezések ám országot vezetni ennél jóval többet jelent, és ezt biztos tudja Magyar Péter is. 

A parlamenti kétharmados többség óriási lehetőségeket rejt, és persze óriási gátakat is szabhat, ennek kell majd megfelelni és nem visszaélni vele. A feladat tehát nem az lesz, hogy minél több ígéret és sok ellentmondás árán fenntartson a Tisza Párt egy közös nirvánát, mert mindez csak színház és porhintés. A valódi munka az lesz, hogy az Országgyűlésben kell alkotni, felelősséget kell majd vállalni, néha nehéz döntéseket meghozni, zsákutcákat észrevenni, nem elgyengülni és belátni a hibákat. Vezetni és fejleszteni az országot. Akkor már nem a marketing lesz a fontos, vagy ha igen, akkor a kormányzás látszata lesz az igazi porhintés. Ne így legyen!